“Rímekben gondolkoztam, ha kellett, ha nem…” – Interjú Szász Zsuzsannával

“Rímekben gondolkoztam, ha kellett, ha nem…” – Interjú Szász Zsuzsannával

Az író és az olvasó találkozása különös dolog. Hogy miért? Mert olykor az olvasó is író és az író is olvasó. Cserélődnek a szerepek. Minden attól függ mikor melyik álarcunkat vesszük fel. Néha olvasók vagyunk, néha írók. Néha csak külső szemlélők.

Nő, anya, társ. Szép kerek fogalmak. Szavak, melyek többet mondanak,  szavak amikben van egy kis plusz. Szavak, amik nélkülözhetetlenek az életünkből. Miképpen lehet valaki egyszerre igazi nő is, anya is, és társ is? Hogy lehet mindent összeegyeztetni? Rém egyszerűen. Jó időbeosztással. Egy naptár és minden gondunk megoldódik. Határidőket betartva mindenre juthat elég időnk, amit fontosnak tartunk. A család és a karrier között kénytelen a nők nagy része egyensúlyt létrehozni a saját érdekében. Hiszen olyan dolgokat is el végezni, mint a házimunka, a gyermeknevelés és nem utolsó sorban az állásunkban is helyt kell állni. Mindezt lehetőleg stresszmentesen. És nem árt néminemű energiát szakítani saját magunkra vagy a hobbinkra. A múltheti alanyom Szász Zsuzsanna volt, róla olvashattatok tőlem pár sort. Az ő vívódásait olvashattuk blogján keresztül, ahogy az arany középút felé hajt. Vágyódik, álmodozik, blogot és verset ír. Valamibe menekül, valamibe kapaszkodik, valamit csak a magáénak szeretne. Rossz napokon jobb az írásba vagy az olvasásba menekülni, mint beszélgetni és haragot ébreszteni. Okos megoldás néha írónak lenni, és az is tökéletes, amikor csak olvasók vagyunk. Most pedig a vele készített interjúm következik. Jó olvasgatást!

Mikor kezdted el a blogod és milyen indíttatásból?

– Konkrétan időben már nem tudom. Rég.  Akkor lett egyre felkapottabb, hogy valakinek blogja van, ezért gondoltam már én se maradok a papír-alapú naplónál. Meg gépírói végzettséggel nem nehéz blogolni.

Mit szóltak hozzá a körülötted lévők?

– Semmit. Párom örült ,hogy van hol elolvassa mi bajom ha beszélgetni nincs kedvem.  A legjobb barátom csak annyit kért, ne irkáljak róla semmit se egy nyilvános portálon, apukám pedig azzal biztatott hogy adjam ki könyvben, de a legtöbben szerintem mai napig nem tudják hogy van blogom.
“barátok árnya, múltad csodás homálya, 
ködfátylon át szemed apró pillája, 
fejed felett az elcsorbult glória, 
zsebedben egy gramm fűnek tartott elhasznált fólia… Egy régi sárga fénykép, 
pár megszürkült emlékkép, 
elfeledett emberek kik szívedet tépték szét, 
utolsó percben utolsó kérdés még”
Szász Zsuzsanna-Egy pillanat emléke(részlet)

A versírás áll közelebb hozzád vagy a blog?

– Régen mindenről tudtam verset írni. Ha kell, ha nem, mindig rímekben gondolkoztam. Párszor rap-szöveg írással is megpróbálkoztam. De alapjáraton a naplózás van közelebb. 14 éves korom óta van ilyen olyan formában 🙂

Van terved velük a jövőre nézve?

– Nincs. Ahogy elképzelem, nem is igazán lehet tervem vele. A jó költők mind haláluk után váltak igazán híressé.
Mi áll hozzád a legközelebb?

– Az elég fura kérdés hogy mi, inkább ki. A lányom, ő most a legeslegfontosabb számomra, a lelkem, a másik felem. Ő talán az egész életem.
Köszönöm a válaszokat: Szász Zsuzsannának!

Itt olvashatóak a veresei: http://www.poet.hu/szerzo/Szasz_Zsuzsanna

Sok sikert kívánunk a továbbiakban!

Szerző:

Sosem éreztem úgy, hogy igazán sikerült volna kiállnom önmagamért, valahogy, ha rólam volt szó nem találtam a helyem, mindig inkább másoknak segítettem. Egyszerű lány vagyok, egyszerű élettel. Apróságokkal segítek ha tudok. Annak aki a kevésből él, annak az apróság sem apróság, hanem igenis nagy dolog. Viszont tudom, hogy az élet olykor kemény. Néha teljesen magunkra hagy minket, pontosan azért, hogy megtanuljunk talpra állni. Higgyük el, hogy elég erősek vagyunk egyedül is. Erre nincs recept, hogy hogyan, miképp. Nincs rá iskola, nincs rá tanfolyam, csak mi magunk vagyunk és az elhatározásunk, az ami igazán számít. Sokat utazok, ez a hobbim. Minél többet látni a világból, tanulni, élni és Önmagamat szeretni közben, úgy hogy nem érzem rosszul magam. Ez az igazán nagy kihívás.