Hollófiú és a pom-pomlány-Ajánló Kelly Creagh Nevermore(Soha már) című könyvéről

Hollófiú és a pom-pomlány-Ajánló Kelly Creagh Nevermore(Soha már) című könyvéről

Már kiskoromtól kezdve érdekeltek azok a dolgok, amikről a nagymamák csak azért meséltek a kis unokáiknak, hogy elrémisszék őket egy kis időre és ne osonjanak ki az éjszaka közepén a házból. Órákon át tűnődtem azon, hogy mi van a sok zárt ajtó mögött, mi lebegtette meg a függönyt, amikor egyáltalán nem fújt odakint a szél, és bár lopva is, de mindig végignéztem a horrorfilmeket. Vonzott és még ma is vonz ez a világ. Talán pontosan azért, mert merőben más, mint amit mi egyszerű emberek megélünk és látunk magunk körül. Bár eddig az ilyen témájú könyveket kihagytam, mondván úgy sem tetszene, pár héttel ezelőtt mégis rászántam magam és elolvastam Kelly Creagh-Nevermore(Soha már) c. regényét. Igazából már rég szembe jött velem a könyv és meg is fogott azonnal a fülszövege alapján, de akkor még vártam vele. Most , hogy végeztem a regény utolsó oldalával is kétségeim sincsenek, hogy valóban jó-e  vagy sem.

Az írónő különc módon egy híres író és költő, Edgar Allan Poe verseiből és történeteiből vett ötletei alapján szőtte össze a saját paranormális témájú, ámbár elsősorban fiataloknak szóló horrorisztikus könyvét. Már a történet címe is Poe egyik művére tesz utalást, mégpedig a Holló-ra.(Egyébként ebből a versből készült egy híres hollywoodi fim is, aminek a forgatásán rémisztő módon meghalt a főszereplő, Brandon Lee.)

“S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, – soha már!”
Edgar Allan Poe-A Holló(részlet)

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra. 
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz.

“Elviselhetetlen kínt az okoz, ha azok után sóvárgunk, akiket szerettünk, és valaha a miénk voltak, de már soha nem ölelhetjük át őket. Ez az elképzelhető legszörnyűbb fájdalom. Ahhoz is elég, hogy elszakítson önmagunktól. “

Ahogy halad előre a történet egyre jobban szembesülünk vele, hogy az először üresfejűnek hitt Isobel valójában egy okos és kíváncsi lány. Ahogy persze az is bámulatos, hogy ma sok tipikus “dögös testalkat, csábos mosoly, minden lány álma” fiú helyett kapunk egy alapjaiban más srácot, Varen-t.(Vajon miért pont ezt a nevet adta az írónő ? A választ megtudhatjátok a cikk végén.) Aki, bár ahogy megy előre a történet kiderül, hogy a légynek sem tudna ártani, de feketére festett hajával , Martens bakancsával és goth kinézetével egyből meghökkenti az olvasót, köztük engem is. De mégis valahogy ez a “más” kinézete, rejtélyessége, különcsége adta meg ennek a regénynek az ízét, hogy le sem tudtam tenni, amíg ki nem olvastam.

Forrás: Tumblr.com

Amellett persze, hogy a cím is Poe egyik versére utal, maga a könyv is tele van a híres író műveinek címével, részleteivel, versekkel. Varen álomvilága is szinte valóságként elevenedik meg a lapokon. A részletes környezetleírás ösztönzi az olvasót, hogy a tudatán kívül is egyre jobban elmélyedjen ebben a misztikus világban, felidézve Poe-t, aki mindezt már pár száz éve először megalkotta. Imádtam, ahogy az írónő szinte felcsigázza az olvasót és nem engedi, hogy lankadjon egy kicsit is a figyelme. Oldalról oldalra bontakozik ki Varen és Isobel között a szerelem, aminek személy szerint én borzasztóan örültem (bár már falba tudtam volna ütni, hogy mikor csókolják meg egymást, erre pedig majdnem a regény végéig várnom kellett). De megérte, nagyon is. Mert így már értek mindent. A bizalmatlanságot, Varen rejtélyességét, Isobel kitartását, hogy ő bizony rá fog jönni, hogy mi folyik körülötte, és hogy miért is életveszélyes ez a szerelem kettejük között.

Isobel vajon képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Erre bizony majd csak a Soha már 2. részében kaphatunk választ, ami már előjegyezhető a Könyvmolyképző Kiadó honlapján.

(Varen, vagyis a betűket átvariálva Raven, ami angolul hollót jelent. Ezzel a kis szójátékkal is utalva Poe nagyságára a könyvben.)

Szerző:

Örökösen kutatok valami megfoghatatlan iránt. Amiről csak néha hallani suttogásokat. Szeretni vágyom, gyűlölni nem tudok. Soha, senkit, semmiért. Emberek formálnak, gyúrnak össze napról-napra. Öleléseik, néma megértéseik, mosolyuk, csókjuk tesz azzá, aki vagyok. Egyébként örökös álmodozó, színtévesztő és lila mániás, aki nem tud és nem is akar egy olyan világban élni, ami nem az övé.