Hollóvér – Ed McDonald fantasy trilógiájának második kötete

Hollóvér – Ed McDonald fantasy trilógiájának második kötete

Ed Mc’Donald trilógiája folytatódik. A második kötetet már tavaly október óta várom, amikor is kivégeztem az első részt. Az Éjszárny fekete humorával és szerethető antihőseivel a szívemhez nőtt, rögvest a kedvenceim közé avanzsált. Amint hírül kaptam, hogy idén márciusban megjelenik a Hollóvér, rögtön lecsaptam a lehetőségre, hogy elsők között olvashassam Galharrow történetének folytatását. Köszönöm a recenziós példányt az Agave Könyveknek.

Önként csakis háromféle ember teszi be a lábát a Kárhozatba: az ostobák, a kapzsik és a kétségbeesettek.

Afelől már nem volt kétségem, hogy a borító ezúttal is csodálatos és Benkő László fordítása igen igényes lesz. A színvonal továbbra is változatlan. Bár már két hete elolvastam a kötetet, többször leemeltem a polcról, csak azért, hogy újra és újra megcsodáljam.

A holló jele sorozat második kötete négy évvel azután játszódik, hogy az Éjszárny megvédte Valegrádot a Kárhozat szörnyeitől. Ám a Mély Királyai tovább mozgolódnak, a Névtelenek is csendben folytatják harcukat. A háború nem ért véget, csupán az első felvonás részesei lehettünk az első könyv alatt.

Mindenki a Fénylány eljövetelét várja. Természetesen Galharrow nem hisz a mendemondában, míg egy nap, amikor üldözőbe nem vesz egy bűnözőt, meg nem jelenik előtte a nő a fény ölén, és meg nem menti őt egy golyótól. És persze a haláltól. Elhunyt szerelmét véli felfedezni az alakban, de nem mer hinni a szemének. Káprázat? Vagy mégsem? Mások a megváltójuknak hiszik a jelenést, így vallásos fanatisták töltik meg a várost, mindenki rettegi a világvégét, miközben járkáló élőholtak munkálkodnak egy újabb, rejtelmes gonosznak.

A szabadszájú Nenn és a szabados életű Tnota kevesebbet szerepelnek ezúttal, és jócskán meg is változtak a korábbi rész óta, ám jöttek a helyükbe mások. Például a megbízatható Valiya és az árva Amaira, akikért főhősünk mélyen eltemetett lovagiassága ismét felszínre tör. Továbbá megismerhetjük Ryhalt régi riválisát, Theirro-t, valamint Maldon is nagyobb szerepet kap. Shavada mágikus erővel bíró teremtménye és Ryhalt egykori barátja, megszabadulva a varázslattól, átlőtt fejjel tengeti tovább alkoholgőzös életét. Mocskos szájú és öngyilkos hajlamú, akárcsak a peremen élők java, vagy mint maga Ryhalt Galharrow:

Nem voltam jó apa, ahogy arra a Kárhozat sosem habozott emlékeztetni. Ezt a kudarcomat sosem fogom lemosni magamról. Nem is akartam. Bizonyos szempontból úgy éreztem, kevésbé lennék emberi, ha nem csüngene ez a teher szüntelenül a nyakamban. Legalább annyira a bűntudatunk határoz meg minket, mint a büszkeségünk.

Önostorozás. Gyász. Lázadás. Hatalomvágy.

Ezek a regény fő témái, ami miatt úgy érezheti az olvasó, mintha végig hullámvasúton ülne, amely egyre mélyebbre megy, és a történet vége felé éppen csak felbukkan a felszínre. A regény az utolsó harmadában be is fulladt, a zárás mindazonáltal letaglózó volt. Mégsem vagyok bizakodó a jövőre nézve. Az író folyamatosan emeli a téteket, és bár Ryhalt megugorja őket, de már rogyadozik a súly alatt. Egyre többet vállal magára, pedig ő sem lesz már fiatalabb. Ne felejtsük (akár a trilógia egyik mottója is lehetne): mindig van lejjebb!

Ütős és szókimondó szövegek, groteszk teremtmények, a Kárhozat pedig szinte beférkőzik a bőrünk alá, mert ez a regény az eddiginél sokkal mélyebbre vezet minket a sötét mágia birodalmába. A hangulata magába ránt. Bár a második kötet nem tudta überelni az előző rész meglepő fordulatait, a Hollóvér is egy remek fantasy olvasmány, és míg meg nem jelenik a trilógia zárókötete, muszáj vagyok a zsáner más nagyágyúival vigasztalódni, mint Greg Keyes, vagy George R. R. Martin.