Honvágy

Honvágy

honvágyom egy olyan életbe
aminek soha nem éreztem az ízét
tudom, hogy te sem
mégis büszkén emelgeted az orrod
vagy folyton más irányba csavarod a fejed
ameddig bele nem roppan a nyakad
pedig szemedbe kiabálok.
Tudom, ez is az én hibám
hiszen hallani csak a füleddel tudsz
csak az én fülemen keresztül válik a hang képekké
a szinesztézia papagájszínűre festi,
a papagájt meg beszélni tanítom majd
ameddig belém nem hasít a felismerés:
nem fog megtanulni semmit, az utolsó hang is a torkán akad
de hisz ő nem is olyan fajta mit képzeltem.
Ezen a télen folyton zsákutcába fagynak az álmaim
olvadáskor is csak a csatornán folynak majd végig
Eldönthetné már a hó, hogy jegesen vagy pelyhekként hull a földre:
átázott takaróként sem mindegy,
hogy szúrva szaggat darabokra vagy csak
lassú kegyetlenséggel hatol a csontodig a hideg.

2018. február 21.

Írta: Szabó Anita

Kiemelt kép: http://www.pexels.com

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.