Horváth Margaréta interjú – az új társszerkesztőnk

Horváth Margaréta interjú – az új társszerkesztőnk

Kettő dolgot is eszembe juttat ez a lány. Az első Csokonai Vitéz Mihály versének két sora:

„Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,”

Nem rég került a csapatunkba ez a tehetséges „mini írónő” Horváth Margaréta. Azért van bátorságom mininek szólítani, mert szemtelenül fiatal, és varázslatosan tehetséges.

Van benne valami gyermeki ártatlanság, amit még a monoton világ nem szennyezett. Fantáziája mégis messze tud szárnyalni, egy olyan külön világba, ahol még felnőtt sem járt. Ritka áldást kaptunk vele. Írásai nyugalmat árasztanak, elkalauzol minket, egy csendes játszótérre, ahol hintába ültet és szavaival meglök minket, és magasabbra-magasabbra… Kiabáljuk.

A másik dolog Abigél. Amikor először megláttam Margaréta profilját és körbe nézelődtem, ki is ő, ki lesz a mi új kis társunk. Szabó Magda Abigélje jelent meg előttem. Mintha azt a kort varázsolná nekünk ide, ebbe az évtizedbe.

Jelenleg a Lendület Magazinnál olvashatjátok cikkeit, a  Kék pettyes libák című rovatban és amint megnyitja első blogja kapuit, szólni fog nekünk! Én már várom. Kíváncsi vagyok, mit tartogat még számunkra ez a szemtelenül fiatal leányzó. 

ML

1.  Mikor kezdtél el írni?

Az első történetemet harmadik osztályos koromban, egy szabad foglalkozás alkalmával írtam meg. Míg a többi lány babázott, én mesét írtam.

2. Szemtelenül fiatal vagy, még is hihetetlen gondolatokkal vagy megáldva, honnan szedsz nap mint nap ihletet?

Igazából fogalmam sincs. Általában éppen valami lehetetlen tevékenységet végzek, mikor bevillan egy ötlet. Rendszerint ilyenkor biciklizek, levelet söprök, vagy matematika dolgozatot írok, szóval nem tudom egyből papírra vetni a gondolataimat. Ez talán nem is baj, mert így „meg tud izmosodni a gondolat” és mikor leülök az íróasztalom mellé, már félig kész is vagyok az írásommal.

3. Amikor alkotsz, magadnak írsz, vagy valakinek, vagy valakiknek?

Legtöbbször magamnak és mégsem a Margarétának..
Kisebb gyermekként nem volt sok barátom, így elképzeltem magamnak valakit, akivel megoszthatom a gondolataimat és mindazt, ami velem történik.
Ő tulajdonképpen az idealizált másom. Neki írok általában.
Persze van olyan eset, mikor egy konkrét személyhez szólok egy-egy cikkemben, de ez ritkán történik meg. 🙂

4. Ha jól tudom neked nincs blogod, a cikkeidet, a Lendület magazinban olvashatják a kíváncsiskodók. Tervezed-e a közel jövőben egy blog nyitását?

Sokszor gondolkodtam ezen, volt, hogy már az oldalt is létrehoztam, de végül mégsem került fel egy cikkem sem. Nem volt bátorságom belevágni.
Viszont az utóbbi időben megint előjött a gondolat, hogy mi lenne, ha megtenném, és most nem is érzem olyan lehetetlennek meg ijesztőnek ezt az egészet. Szóval elképzelhető, hogy hamarosan megnyitom az első blogomat. 🙂

5. Vannak-e terveid az írással, hol szeretnéd majd kibontakoztatni művészi tehetséged?

Terveim vannak, de egyenlőre még csak körvonalazódik bennem, hogy mit szeretnék.
Nagyon sokáig azt terveztem, hogy műfordító leszek, de rádöbbentem, hogy nem csak tolmácsolni szeretném mások szavait, hanem én szeretnék szólni az emberekhez.
Ennek ellenére nem zárom ki azt, hogy fordítani fogok, mivel szerintem ez egy remek szakma és nagy dolgokat lehet benne véghezvinni.
Tehát egyenlőre még nincs meg a nagy cél, amiért foggal-körömmel küzdeni fogok, de igyekszem, minél előbb beleszuszakolni a merész álmaim valami reális tervbe, hogy aztán nekiállhassak megvalósítani azt.

M
6. Kaptál valaha negatív kritikát? Milyen szempontból érintenek téged a személyes vélemények a munkádról?

Igen, nem is egyszer. Ezek természetesen elég érzékenyen érintettek, de szomorkodás helyett arra fordítottam az így felszabaduló energiáimat, hogy nagy hevesen  meggyőzzem az aktuális kritikusomat, hogy ez igenis így van jól. Legtöbbször sikerrel jártam.
Persze ha ez nem sikerült, elfogadtam és okultam a hallottakból.

7. Mivel foglalkozol jelenleg? És hol képzeled el magad mondjuk 6 év múlva?

Jelenleg Kaposváron tanulok a Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumban, emelt nyelvi tagozaton.
Hat év múlva pedig még mindig tanulni fogok, de akkor már (remélhetőleg) egy egyetemen. Egyenlőre fogalmam sincs, hogy hol, viszont abban biztos vagyok, hogy olyan helyen leszek 23 évesen, ahol valóra válthatom az álmaimat.

8. Ha tanácsot kéne adnod egy kezdő író palántának, mit mondanál neki?

Hogy ne féljen elkezdeni az írást, és ha már elkezdte, ne adja fel.
Velem nagyon sokszor megesett, hogy egyszerűen nem tudtam elkezdeni, a mondókámat. Mikor pedig végre leírtam valamit, egyszerűen bénának éreztem. A fejemben még nem volt az, de leírva olyan érzésem volt, hogy nagyon ciki lenne, ha ezt más is elolvasná, mert még én is annak látom.
Itt rendszerint össze is téptem az egészet.
Azonban ma már úgy gondolom, hogy ha egyszer tollat vettem a kezembe, akkor ha törik, ha szakad, én végbeviszem azt, amit kigondoltam. Ha ehhez ki kell húznom utólag az első két bekezdést és újraírnom, megteszem.
Szóval szerintem ez a legfontosabb dolog, amit tudni kell, mielőtt nekikezd valaki az írásnak, hogy ne féljen, elvégre a legcsodálatosabb dolgot viszi végbe. Létrehoz valamit.

Szerző:

„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”