“Hosszú távon csak az tudja ezt csinálni, akit a zenélés minden perce örömmel tölt el” – Interjú Kovács Tamással (Kovács Tamás Band)

“Hosszú távon csak az tudja ezt csinálni, akit a zenélés minden perce örömmel tölt el” – Interjú Kovács Tamással (Kovács Tamás Band)

Nos, épp egy hete meséltem nektek egy zenekarról, akiket egészen véletlenül, a nyaralás alkalmával fedeztem fel, de úgy éreztem, nem érhet véget a történet, mielőtt egyáltalán elkezdődhetett volna… szerencsére az énekes, Kovács Tamás nagyon együttműködőnek bizonyult, és együtt körbejárhattunk néhány számára is fontos, érdekes kérdéskört.

Hogyan mutatnád be magad és a zenekart néhány szóban? 
Kovács Tamás vagyok, 22 éves hajdúszoboszlói lakos. Gyerekkorom óta foglalkozom zenével: énekes, dobos és gitáros vagyok. Ez évben készült el az első EP-m, az Anywhere, mely 5 számot tartalmaz.
A zenekarom, a Kovács Tamás Band 2015 tavaszán alakult – egy akusztikus formáció, ahol a ’70-’80-as évek nagy slágereit játsszuk egy kicsit áthangszerelve. A teljesség igénye nélkül néhány előadó: Bryan Adams, Beatles, Bon Jovi, Sting, stb. A repertoárban egyébként néhány saját szám is szerepel.

Debrecen hangja voltál 2013-ban. Milyen indíttatásból indultál el a megmérettetésen? 
Nos, akkoriban még csak hobbi szinten foglalkoztam az énekléssel, és ez egy jó lehetőségnek tűnt, hogy lássam, mennyi potenciál rejlik bennem. Emellett szerettem volna nagyobb közönség és egy szakmai zsűri előtt is kipróbálni magam, így jelentkeztem a versenyre.

Már megjelent egy kislemezed. Milyen érzés volt először a kezedben tartani?
Felemelő érzés volt, és egyben szokatlan is. Nagy zenerajongóként rengeteg CD-t tartottam már a kezemben izgatottan szorongatva a boltok pultjainál, de ez teljesen más volt. Magadnak megfelelni – számomra ez az egyik legnagyobb kihívás, mivel elég magasra teszem a mércét, ha zenéről van szó. Hosszú és kemény munka előzte meg azt, hogy végre a kezembe foghassam a lemezt, de így utólag azt mondom, hogy maximálisan megérte, és büszkén tekintek pályafutásom első lenyomatára. 🙂

Mik a rövid és hosszú távú terveid?
A rövid és hosszú távú tervek egy kicsit mindig összekuszálódnak a zenében, mi is így vagyunk ezzel. Minél több emberrel megismertetni, amit csinálunk – rövid távú célként talán ezt tudnám kiemelni. Erre most kiváló lehetőségünk nyílt, ugyanis minden nap zenélünk Hajdúszoboszlón, amolyan utcazenészként egy büfé mellett. Esténként nagy tömeg – és egyben remek közönség – gyűlik össze, szóval nagyon jó hangulatú koncerteket adunk, igazán élvezzük.
Hosszú távú célként az ilyenkor szokásos dolgokat tudnám felsorolni: minél több koncert, illetve egy nagylemez elkészítése (már készülnek az új számok), és külföldön is szeretnénk kipróbálni magunkat.

Úgy tudom, nálatok a zene szeretete családi örökség. Mit jelent számodra?
A zene az életem. Zenész családban nőttem fel, édesapám már több mint 40 éve ebből él, a testvéremmel pedig még igen korán, tizenéves fejjel léptünk a nyomdokaiba. Rengeteg koncertet adtunk már a közös családi formációnkkal (Smith Rock Family), illetve később már a saját zenekarainkkal is, szóval jól tudjuk milyen a ‘zenében’ élni. 
A zene mindenhol veled van, legyél épp szomorú, vagy vidám, bulizz a haverjaiddal, vagy rakj fel egy lemezt otthon, a lényeg nem változik! Nem tudom, milyen lenne nélküle, de igazából nem is akarom! 🙂

Ki a példaképed? Ki az, akivel minden vágyad, hogy egyszer együtt zenélhess? 
A kedvenc zenekarom a Toto, ők a példaképeim. Egy Los Angeles-i banda, mely már több mint 35 éve van a pályán, és még mindig olyan tűzzel nyomják, mintha 20 évesek lennének! Hihetetlenül képzett, zseniális zenészek, akik megmutatják nekünk, hogy mi az a zenei alázat. Szerencsés vagyok, mert már négyszer láttam őket élőben – legutóbb épp most nyáron Budapesten, de remélem, nem ez volt az utolsó! Az együtt zenélésről csak annyit, hogy már annak is örülnék, ha egyszer az előzenekaruk lehetnék… 🙂

Mi jelenti számodra a legnagyobb boldogságot?
Az egyik legfontosabb, hogy azt csinálhassa az ember, amit szeret, és ez számomra a zenélés. Ilyenkor szabad ember vagy – ennek a fontosságát nagyon sokan elfelejtik manapság.
Látni a közönség reakcióját, és elérni azt, hogy különböző nemű, korú, más élethelyzetben lévő emberek egy emberként énekeljék veled a számokat, elmondhatatlan érzés. Persze nem könnyű a zenészek élete, de ennek is megvan a maga romantikája. Ez egy életforma, melyet lehet szeretni vagy éppen utálni. Hosszú távon csak az tudja ezt csinálni, akit a zenélés minden perce örömmel tölt el, és céltudatosan előre tekint, még a nehéz időszakokban is.

Dobolsz és gitározol is. Melyik áll közelebb hozzád?
Na, erre aztán nem lesz könnyű válaszolni! 🙂
A dob a legkedvesebb hangszerem, nem véletlenül választottam ezt 9 évesen, hivatalosan mindig is dobos maradok. Viszont a gitár a hangszer jellegéből eredően sokkal inkább alkalmas a zenei ötleteim megvalósítására, illetve így akusztikus formációban is elő tudjuk adni a számainkat, szóval nem tudok dönteni… Talán a legjobb, ha maradok dobos és gitáros is!

11759035_1132583163422620_1314179114_n
A dalaidat angol nyelven írod. Így könnyebben közvetíted az érzéseidet, gondolataidat, vagy már előrelátóan a nemzetközi piacokra gondolsz?
Alapvetően a számokhoz jobban illik az angol szöveg, ezt a “soft rock” stílust egy kicsit nehéz elképzelni magyar szövegekkel. Emellett, ahogy mondtad, szeretnénk külföldre is terjeszkedni, szóval mindenképpen az angol volt az ideális választás.

Szerinted mi a legfontosabb dolog az életben?
Család + szerelem + egészség + zene = Boldogság. Ha ez mindig meglesz az életemben, örökké boldog ember maradok.

Van kedvenc dalszöveged, ami úgy érzed, rólad szól?
Abszolút kedvenc nincs, ez mindig adott pillanattól, hangulattól függ. Rengeteg jó szöveg van, de ezek nagy részét nem a ma felkapott, slágerlistás számokban fogod megtalálni… 🙂

Ki/mi inspirál?
Látni élőben a kedvenc zenekaraimat, olvasni a példaképeim életrajzi könyveit, vagy csak meríteni abból az energiából, melyet édesapám sugároz zenélés közben… mind-mind nagy inspirációt jelent számomra.

Hogy születik egy dal? 
Egy szál gitárral, általában itthon – így indul minden. Napi szinten gitározgatok, aztán egyszer csak jön egy téma, ami megtetszik. Van olyan szám, ami szinte pár perc alatt elkészül (már ami a szerkezetet illeti), de van, amikor csak 1-2 hónappal később sikerül dűlőre jutni, hogy melyik rész kövesse a másikat. Ezután jön a hangszerelés, majd a szöveg, zárásképp pedig egy stúdióban, profi körülmények között vesszük fel a dalt. 

Melyik a legmaradandóbb élményed, ami egy fellépéshez kötődik?
Minden fellépés különleges, de énekesként talán a Debrecen hangja döntője volt az egyik legmaradandóbb. Több ezer ember előtt fellépni, emellett az eredményhirdetés előtti izgalmat átélni, majd megtudni, hogy sikerült… örök emlék marad az a nap.

Gyerekként mi volt az álmod?
Az, ami ma is. Hogy profi zenész lehessek, aki nagy közönségnek játszhat nap mint nap. 🙂

Mit mondanál azoknak, akik kételkednek önmagukban?
Talán közhely, de soha ne add fel! Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap, néha apró, jelentéktelennek tűnő dolgok változtatják meg az életünket, egyik napról a másikra, szóval mindig tartsunk ki az elveink mellett, és higgyünk magunkban. Ha létezik valamiféle gondviselés egy felsőbb hatalom részéről -márpedig szerintem létezik- idővel a dolgok úgyis jóra fordulnak, és akkor elmondhatjuk, hogy megcsináltuk!

Még egyszer köszönöm Tamásnak az interjút, és további sok sikert kívánok a zenekarnak! 🙂

 

Szerző:

"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."