Hozzám

Hozzám

A hajnali szobahomály ridegsége mellett ébredtem fel úgy fél 6 felé. Csütörtök volt, hogy melyik hónap hányadik napja, már nem emlékszem pontosan. De azt tudom, hogy az időjárás éppen azokban a napokban készült kora ősziről a hideg felé hajlani, és azt is tudom, hogy ez mennyire megviselt. Az idő és a tér párhuzamossága mutatta nekem a tükröt. Emlékeztetett, hogy a fák kopaszodása, az első hó lehullása, a vastag jégtakaró olvadása is mind-mind múlandó. Hogy semmi sem tart örökké, és mennyire jó is, hogy ez így van.

A tehetetlenség kilökött az ágyból, és még 6 előtt felöltözve elfogyasztottam a reggeli kávémat. A fürdőszoba meglátogatása után vastag bakancsot húztam, fekete szövetkabátot vettem magamra majd egy kék filckalapot, és csak ezek után álltam a tükör elé, és nyúltam a táskámba a rúzsomért.

És miközben az ajkaimat színeztem, azon merengtem, vajon ez a 100. nap nélküled, vagy csak a 31.

Idegen érzésekkel kellett megbarátkoznom minden reggel. Nem számít, hányszor nyeltem már vissza azt a gombócot a torkomban, valahogyan mindig nagyobbnak, vagy éppen kisebbnek éreztem az előzőnél. Nem törődtem azzal, hogy minden reggel ugyanúgy kihűlt az a rohadt kávé, mert nem volt senki, aki megmelegítse helyettem. Minden egyes alkalommal felkészületlenül és meggyengülve értek a nem kívánatos érzések, én meg háborogtam, mint valami elégedetlenkedő kisgyerek a játszótéren. Akkor még nem tudtam, hogy csak szimplán hiányzol. Hogy csak egyszerűen hiányolom magunkat.

És most mi van?

Csak a múlt, csak a szégyen, csak a megalkuvás. Meg az aznapi rúzsom a számra égetve. Azok a reggelek nem is a napfelkeltét jelentették igazán. Talán semmi sem jelentett semmit.
Talán semmi sem történt meg annyira, olyan valóságosan, olyan megcáfolhatatlanul. Talán a talán sem volt igazából megkérdőjelezhető. Én mégis elfogytam belőled.

large

Szerző:

Károly Dorka

Ott vagyok valahol a népzene és rock között, egy zongora és egy mikrofon mögé bújtatva, verseskötetek és divatlapok alá temetve, fényképezőgéppel bohóckodva mindenhol, Marilyn Monroet és Audrey Hepburnt bálványozva, és vintage ruhákat aggatva magamra.
Ja, és persze kell lennie valahol egy rúzsnak is. ;)

Szólj hozzánk!