a nevedet hajtogatom
már vagy fél órája
homlokomat a falhoz szorítva
ráz a hideg.
a végtagokból is kifut már a vér
teljesen elhűltem
csak a te neved
az, ami lüktet bennem
gyengéden cirógatnak a betűk
és arra gondolok
hogy még sosem cirógattalak.
és talán sosem foglak
én nem fogom elérni, hogy megremegj a nevemre
hogy visszhangot verjen a szíved kamráinak falán a hangom.
Forrás: pinterest.com
Fogalmam sincs, hogy milyen vég az
amit egymásnak szántunk
mert mi lesz, ha én egyszer csak eltűnök s te
észre se veszed, hogy én többé nem lélegzem?
Veszettül szeretnélek
de nem magamnak, nem
nem is neked. csak úgy.
akarom, hogy legyél.
Ne hidd, hogy nekem jó ez a hideglelés, ez az állandó belső vacogás
Hogy a szívem minden pillanatban kész arra, hogy kiszakadjon belőlem
Hogy beléd költözzön talán? Minden bizonnyal.
Perifériára szorultam. Ringatózom a széleken. Előre. Hátra
Holnap könnyed hintázássá szelídül az egész.
Ma viszont még olyan vagyok, mint a tengeribeteg a tajtékzó tengeren.
Nézz előre
Mi van ott
Mi van te
Igen most mind elveszünk
Közeledik
Ez itt az én lelkem
Azok meg már bermudák.
Kiemelt kép forrása: pinterest.com
