Idő

Idő

2012. Június. 04., hétfő

Kedves Naplóm!

Már alig várom a nyári szünetet. Akkor csak hiányozni fog, az kevésbé szívcsavaró, mint minden nap látni. Órákon még csak-csak „elvagyok”, hiszen minimálisan leköt a tanulás, de a szüneteket csak úgy tudom elviselni, hogy behunyom a szemem és ábrándozom. Egy másik Univerzumba álmodom magam, mert a valóság túl reális ahhoz, hogy abban próbáljak meg létezni, hiszen ott az én arcomat simogatja, itt pedig egy másik lány kezét fogja. Rengetegszer belegondolok, milyen csodálatos is lenne vele. Blanka mindig észhez térít, hogy fejezzem be az ábrándozást. És a legfájdalmasabb, hogy igaza van. Az álmok világa ugyan szép, de egy ponton túl már csak méreg a léleknek. A káros szenvedélyem tönkre fog tenni. Le akarok róla szokni, de úgy érzem szinte képtelenség. Megpróbáltam már párszor, de nevetségesen könnyű visszaesni…

Láttam tegnap a Facebook-on egy csodaszép idézetet, ami a szerelmet egy utazáshoz hasonlítja. Az én esetemben a helytálló idézet valahogy így szólna: „Elég nehéz eljutni a GYES-sevvel a Plútóig”.

Idővel majd jobb lesz. Egyszer úgyis együtt leszünk. Összetartozunk. Érzem és változatlanul szeretni foglak.

2018. december. 31., hétfő

Ma találkoztunk. Elmentünk kávézni a kedvenc helyemre. Eszméletlen jóképű és udvarias, de sokkal kevésbé éreztem valaha imádott illatát, és kisfiús arcvonásai is sokat halványodtak. El sem hittem, hogy újra láthatom. Nosztalgiáztunk. Azt mondta nagyon sokat változtam, és ha szembe jönne vele a középiskolai énem az utcán, fel sem ismerné. Azt mondjuk nem mondta, hogy jó vagy rossz irányba. Most vált el. Attól a nőtől, aki mögött én mindig csak a talán lehetséges második lehettem. Most akár első is lehetnék…

2019. január. 06., vasárnap

Egész este során csak vártam, de nem jött az égvilágon semmi. Megpróbáltam, de nem éreztem még csak töredékét sem annak, amit AKARTAM. Szenvedtem érte már eleget, de talán most a legtöbbet. Nincs fájdalmasabb a teljes közönynél. Én pedig mennyire akartam őt. Mindennél jobban. Olyan javíthatatlanul romantikus vagyok. Foggal, körömmel ragaszkodtam a múltamhoz, de nem vettem észre, hogy közben sebes lett kezem, meg hogy Ő már nem az a fiú. Ő egy másik férfi. Én meg ŐT akartam, de Ő meg már nem létezik.

Így hát, viszlát egykori Álmom, már nem vagy a Vágyam többé!

 

 

Írta: Füleki Boglárka


Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás