Igazából szerelem Valentin-napon?

Igazából szerelem Valentin-napon?

Egész héten foglalkoztatott a Valentin-nap tematikája, hogy mi a jó és a rossz benne. Egyáltalán, szükséges-e. Arra jutottam, hogy nem keresem egyedül a választ, hanem fejtsük meg együtt. Feltettem a kérdést szerkesztőtársaimnak, hogy mi jut eszükbe a Valentin-napról. Viszont elengedhetetlennek tartottam azt, hogy megszólaltassuk a másik oldalt is, ezért felkértem Kálomista Bencét, az Arany Kilábalás íróját, hogy foglalja össze ő is véleményét a témában.
A cikkem nem arra szolgál, hogy leamortizáljam a Valentin-napot, sokkal inkább célom, hogy megtaláljam az arany középutat.

Első körben jöjjenek a vélemények, a végén pedig röviden igyekszem levonni a konklúziót.

tumblr.com

tumblr.com

Rose: ,,A Valentin-nap számomra nem jelent mást, csak egy kreált ünnepet, amelyből pénzt lehet csinálni. Szép dolog, ez tény, de úgy gondolom, ha szeretünk valakit, akkor azt nem csak az évnek e napján kell kimutatni. Persze, nekem is jól esik, ha valaki meglep egy virággal, vagy bármivel, de nem várom el senkitől, hogy megünnepelje. Szerintem nem kell külön ünnepet kreálni ahhoz, hogy meglephesd azt, akit szeretsz. Szeretni kell az év minden egyes napján, és ki is kell mutatni. Ha csak egy szürke hétköznap állít be valaki egy virággal, annak sokkal jobban tudok örülni, mintha “kényszerből” ad egyet, mert ugye Valentin nap van.”

Babrik Alexandra: „Amikor egyedül voltam, én vágytam rá, hogy ünnepelhessem valakivel, mert persze minden nap ki kell fejezni és mutatni a szeretet, de kicsit olyan ez, mint a Karácsony. Titokban mindenki vágyik rá, hogy meglepjék, és itt nem a giccsekre gondolok, hanem valami kis kreált dologra. Valamire, amit csak ketten értenek, vagy csak annak a két embernek van jelentése. Engem mindig elintéztek egy rózsával meg Raffaelloval, és ettől éreztem negatívnak ezt az ünnepet, meg olyan műnek. De, ha valami egyedit kap az ember, akkor már átlendül ezen.
Egyébként, én mindig adok valami meglepit, csak úgy, random, ünnep nélkül is.”

Gellér Zsuzsanna: ,,Számomra a Valentin-nap csak egy nap, amikor minden kirakat tele van giccsekkel, és elvárják, hogy kidobjunk egy csomó pénzt felesleges dogokra. Szerintem, ha szeretünk valakit, akkor nem kell egy adott nap hozzá, hogy kimutassuk, bármelyik nap lehet a szerelem napja, vagy inkább talán az összes, de akkor sem ajándékokban kellene mérni a szerelmet, hanem tettekben és gesztusokban. Ennek a napnak, nem az ajándékokról kellene szólni, ahogy egy kapcsolatnak sem, nem attól szeret valaki, ha drága ajándékokat vesz.”

Kálomista Bence: „Haldokolnak a hétköznapok csodái, a szerelem sem ússza meg szárazon. Kifakul, összetörik, megdermed vagy kidobják. Bármennyire is próbáljuk elrejteni szívünket a világ elől, úgyis biztosan éri megannyi sérülés, meg aztán egy életen át mégsem őrizhetjük otthon, egy lelakatolt kalitkába zárva.
Valentin-napon egy perc néma csenddel adózom az elmúlott szerelmeknek, az életem többi pillanatát igyekszem meghagyni a jelennek. E napon eszembe jutnak azok, akiknek a viszonzatlan érzelmei részleges elmúlásba küldtek, és azok, akik miattam érezhették magukat érzelmi hullának. Eszembe jut az is, hogy milyen keservesen tudott fájni a magány érintése, mikor csak az szorította a kezemet.
Február 14-én mindenhonnan ömlik a szerelem, rózsaszín köd szivárog a boltok kirakataiból is. Vagyis leginkább csak a boltok kirakataiból. A pénztárcáknak fontosabb lett a szerelem ünnepe, mint a szívünknek. Hiába próbálkozunk, ha csak egy napig vagyunk törődőek, az nem elég a boldogsághoz. Nem lehet szép annyira egy megvásárolt ajándék sem, hogy attól sebek forrjanak össze. A ketyegőnk tudja, hogy a szerelem nem egy napról szól, és nem árban mérik, legalábbis ott biztosan nem, ahol kristálytisztán jelen van.”

Albert Timi: „Azt gondolom, szükségünk van ünnepekre. És mindegy, hogy azok honnan származnak, miből erednek. Persze, ismerem azt az általános nézetet, hogy akik szeretik egymást, azok az év összes napján kimutathatják ezt. De hiszek benne, hogy minden egyes ünnep, valóban legyen rendhagyás, különbözés, ahogyan Márai is írja:

,,Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen… Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.”

Igen is meg kell törnünk a hétköznapokat, kell egy olyan rendszer, amit végig viszünk az életen. Mindegy, hogy vallásosak vagyunk-e, vagy sem. Én nem érzek különbséget a születésnapok, a Karácsony, a Húsvét, vagy a Valentin-nap között. Egyszerűen szükségesek. Valami boldogság illatot csempésznek a napjainkba. Valami titokzatosságot. Persze, csak akkor, ha hajlandóak vagyunk jól csinálni. Képesnek kell lennünk adni, és elfogadni. Sokszor csak a másik jelenlétét. A lelkét. Szeressük egymást az év összes napján, de némely napokon nyíljunk meg még jobban. És erre fel kell készülni előre. Hogy teljesen odaadhassuk magunkat a másiknak.

,,Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. (…) Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; felfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet…”
/Antoine de Saint-Exupéry/

Kellenek az ünnepek, és az ünneplőbe öltözések. De a csodákat csak azok fogják felfedezni, akik befelé tekintenek. És nem szabad azokra hallgatni, akik azzal hencegnek, hogy ott az év összes napja egymásra. Tudjuk ezt jól, hogy mindenki csak a keserűségét palástolja ezzel. Teljetek meg várakozással és derűvel!”

trumblr.com

trumblr.com

Azt hiszem, úgy tudnám összefoglalni az érveket, hogy a Valentin-nap akkor állja meg a helyét igazán ünnepnek, ha a fásult hétköznapokon sem feledkezünk meg egymásról. Ha élhetek egy defektes kijelentéssel, azt mondanám: ha gondoskodunk arról, hogy az év minden napja egy kis örömünnep legyen a szerelmünknek, akkor a Valentin-nap egy igazán grandiózus eseményként fogja megállni a helyét. Közben pedig ne feledkezzünk meg arról, hogy néha jobban tud esni egy szó vagy mondat, amit még sosem hallottunk kedvesünktől. Néha akár egy otthon készített, kreatív ajándék nagyobb boldogság tud lenni, amiről eszünkbe jut a kapcsolatunk, a közös emlékek, amiket csak mi éltünk át.

Meg tudnám számolni egy kezemen, hányszor vettem drága ajándékot. Sokkal jobban tudom értékelni, hogy a kedvesem a napokban hazaállított a kínaiból egy „holdjáró” leopárdfejes mamusszal vagy épp egy pár száz forintos párnával. Mert tudja, hogy rajongok az aranyos dolgokért, és képes vagyok öt-hat párnán aludni egyszerre. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy ez kevés, többet akarok, nagyobbat és drágábbat. Nyilván, mindenkinek más az értékrendje: nekem egy, a párom által barkácsolt és lefestett könyvespolc többet jelent, mint másnak egy több ezer forintos ajándék. Nincs is ezzel baj. Csak tanuljuk meg elfogadni és meglátni a szépet, a csodát az apróbb dolgokban is, mert legtöbbször nagyobb szívvel készítik és adják nekünk.

Nem kell mindig mélyen a pénztárcánkba nyúlnunk ahhoz, hogy csodákat hozzunk létre. Elég tiszta szívvel, nyitott lélekkel élni, és a csoda megelevenedik előttünk.

Szerző:

Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.