Igazra találva

Igazra találva

Új, ismeretlen útra léptem melletted. Ismeretlen, mert nem csak a holnapért, nem csak egy próbálkozás kedvéért, nem csak azért, hogy átmenet legyek, hanem azért léptél be az életembe, hogy akár az életed részévé váljak.

Melletted az eszem a szívemmel egyetértve, idilli nyugalommal teszi meg a lépéseket, s az eddigi kattogásokat, elméletek gyártását egyre jobban eleresztem. A távolság csak fizikális, a lelkek nem engedik el egymást. Érzem a ragaszkodást. Azt, ahogy látatlanul sem engeded el a kezem. Azt, hogy mindennapos gondolataid része lettem. Próbálom feldolgozni, megismerni ezt az új érzést, azt, hogy igazi valómban önmagamért kellek valakinek. Kezd egyszerű lenni az élet melletted. Legbiztonságosabb hely lett a világ számomra, melyben nyugalommal tekintek az életemre. Nem vágyálmokat kergetek, nem az elérhetetlent, nincs küzdelem, s benne őrültségek. Nekem nem kell változnom, s változtatnom, nincs elvárás, melynek meg kell feleljek, s én sem várom azt, hogy más legyél mellettem. Kellesz nekem örökre. Kell, hogy újra higgyek abban, hogy két külön lélek közös célokért együtt működhet. Kellesz, mert bebizonyítottad, hogy létezik szerelem, melyben nincs fájdalom és könnyek. Nincs kétely, féltékenység, elméletek szövevénye, s nem csak vágyaktól fűtött percek gyűrött ágyneműje. 

Most még kicsit félek. Félek ettől, hogy ez éber álom lenne. De köszönöm, hogy vagy, maradsz itt, így mindennek ellenére, mellettem, ahogy van.

Írta: Török Réka

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Vendégszerkesztő

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!