Igenis nagyon szép, nagyon emberi – ajánló a Tartózkodó érzelem című filmről

Igenis nagyon szép, nagyon emberi – ajánló a Tartózkodó érzelem című filmről

Így az érettségi szóbeli előtti hajrában úgy döntöttem, egyik este, mikor a reménytelenség legnyúlósabb mocsarán gázoltam keresztül, hogy nézni szeretnék egy filmet. Valamit, ami nem veszi el a maradék életkedvem, sőt mi több, megmutatja, hogy igazán létezik olyan, hogy valaki a legnyomasztóbb helyzetéből a legcsillogóbb boldogságban találja magát. Meg kosztümös is legyen, hogy az elvágyakozós hangulatom kiteljesedhessen.
Így végül a választásom, a Tartózkodó érzelem című filmre esett.

Ahogy belelestem a film leírásába és a véleményekbe még a megnézése előtt, meglepődve láttam, hogy ez egy igazán megosztó darab, az embereknek vagy nagyon tetszik, vagy egyenesen az egyik leggyengébb filmadaptációnak tartják.
Ugyanis a választottam Jane Austen utolsó befejezett regényéből, a Meggyőző érvekből készült, melyhez azonban még nem volt szerencsém.

Forrás: pinterest.com

A film összefoglalója szerint Anne Elliot 8 évvel ezelőtt a környezete hatására elhagyta vőlegényét azonban most újra felbukkan a férfi az életében, aki közben megfelelő anyagi háttérre tett szert; így a sikeres, gazdag és jóképű kapitányt a környék összes fiatal lánya meg akarja hódítani.

Ami igazán megragadott a filmben, az Anne viselkedésmódja volt. Az, ahogyan az összetört szívű férfi szúrásaira reagált, ahogyan a feszültebb helyzetekben helytállt. Sokan kérdőjelezték meg a filmmel kapcsolatban a főszereplőt alakító színésznő kinézetét, vagy tehetségét, de véleményem szerint ennél jobban el sem találhatták volna a szereplő kiválasztását. Minden megszólalása, mozdulata, pillantása közvetíti azt, ami ő maga,egy olyan 29 éves nő, akinek fontos a családja, gondoskodó, békés és szeretetteljes. Illetve az én véleményem szerint igenis nagyon szép és nagyon emberi.

Forrás: pinterest.com

Különösen tetszik a filmekben, ha megismerhetem a szereplők vívódásait, megismerni az érzelmeik hullámzását, szóval, ha együtt tudok lélegezni a filmmel. Ezt itt nagyon sokszor megtapasztalhattam, rengeteg kimondatlan (vagy kimondhatatlan) finommívű törékeny érzelmet, gondolatot tud szavak nélkül is bemutatni és átadni. De ezt teljesen természetesen teszi, nem feltétlenül kell elemeznie vagy “belelátnia” a nézőnek bármit is bármibe.
Bár mindezen finom rezgések a filmet meglehetősen lelassítják, és így szinte száguldásnak tűnik a befejezés, egy kerek és szimpatikus filmnek gondolom, amit érdemes megnézni.

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."