Így habarodtam beléd

Így habarodtam beléd

Te hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra? Én igen. Egyszerűen csak érzed a zsigereidben, hogy valami visszavonhatatlanul elindult benned, amikor megláttad őt. Azt az embert, akivel csak úgy szalad az idő, akivel az órák perceknek tűnnek, akire ha ránézel, apró kis pillangók ezrei repdesnek a gyomrodban, a mosolyát pedig lehetetlen megunni. Mert hiába érzed, hogy nem vagy még kész beengedni egy újabb embert a szívedbe (aki összetörheti azt), vállalod mégis, mert végérvényesen belehabarodtál az első perctől kezdve. Létezik-e ennél jobb dolog a Földön?

Nem vagyok túlzottan az az ember, aki szereti nyíltan megmutatni ország-világnak az érzéseit és ehhez a témájú írásomhoz is két év kellett. Ültem a kis kávémmal, kortyolgattam aztán felidéztem magamban az első randinkat, ami annyira jól sült el, hogy alig akartunk elbúcsúzni egymástól. Amikor a trolin csak másfél üléses hely volt, de azért mindketten leültünk. Ugyan nem értünk egymáshoz csak amennyire „muszáj” volt, de az is pillangósan jól eső érzés volt. Vagy amikor telefonáltál, mert a randink után mentél volna a barátaidhoz, de rám néztél és azt mondtad nekik, 

www.pinterest.com

hogy foglalják csak el magukat, mert te most túl jól érzed magad ahhoz, hogy elbúcsúzz tőlem. Vagy, hogy egyáltalán nem voltál oda a cicákért (még akkor) mégis egy olyan helyre vittél először, ami tele volt macskákkal. (Akár oda is mehetnék a helyhez és kitehetnék egy táblát, azzal a szöveggel, hogy „Itt habarodtam beléd!”) 

Tudtad, hogy még nem állsz készen egy újabb szerelemre, de ahogy én sem, te sem tudtad megállni, hogy ne legyél velem. Mert valami igaz és őszinte dolog elkezdődött kettőnk között, amit valójában nem akartál megállítani és természetesen én sem. Tudtuk, hogy ez bizony különleges és megismételhetetlen lesz. És tényleg az lett.

Jöttek-mentek problémák, de te sosem adtad fel. Ismersz. Nem vagyok könnyű eset, sőt, néha még magamat is  zavarom, de te mindig hiszel bennem. Mindig arra törekszel, hogy a legjobb legyen nekem. Amikor nem tudtam merre induljak el, össze voltam zavarodva, egy idegroncs voltam, akkor is kitartottál és tanáccsal láttál el. Amit végül megfogadtam és ezt köszönöm. Köszönöm, hogy mindig a helyes útra terelsz.

Remélem, én is olyan boldoggá tudlak tenni, amilyenné te teszel engem. Bármi is történjék, én mindig fogom a kezed.  

 

Kiemelt kép: www.pinterest.com

Szerző:

Beke Patti
„Bármi nyomaszt, letör, vagy boldogtalanná tesz, bármitől rosszul érzed magad, ha sikerült fölemelni a gubancos hétköznapokból a lelkedet, hirtelen kisüt a nap, és felderülsz. Minden nevetés: felszabadulás.” /Müller Péter/

Szólj hozzánk!