Illem vs. őszinteség

Illem vs. őszinteség

A szó egyike azon dolgoknak, mely, ha ki akar jönni, kifog. Próbálhatod visszatartani, egészen addig még szétfeszít belülről, de nem fog benn maradni. Azt hiszem vannak szavak, melyeket jobb, ha írásban adunk ki magunkból, nem pedig beszéd közben. Mindenki érdekében. Meg mert úgy illik.

Pedig írni sem mindig könnyű, mert a szavaknak súlya van, a szavak hatnak. Néha megrémiszt a hatásuk. Őszintén írni nagyon nehéz, kitárulkozni, kiadni mindent, olyanokat is, amiket talán mások nem akarnak tudni. Jobb nekik, ha nem tudják. Könnyebb nekik. Vannak dolgok, amiket ha olvasnának, szembe kellene nézniük saját érzelmeikkel, gondolataikkal, a valódiakkal, saját belső énjükkel. Talán megijednének maguktól.

Beszélni még nehezebb, hiszen sok mindent nem mondunk ki, mert nem felel meg az elvárásoknak, mert nem illik, meg mert mások mit gondolnának rólunk. Én jól nem mondok ki dolgokat, hiszen aranyosnak ismernek. Kivéve, akiknek kimondom. Szegényekre rájuk zúdítom mindazt a belső harcot, amit folytatok nap, mint nap magamban. Mindent, azaz szinte mindent, amivel képtelen vagyok megbékélni. Javasolták már, hogy inkább jobb lenne, ha hangosan nem mondanék ki mindent. Ha tudnák, hogy közel sem minden volt, amit nekik mondtam.

Számtalan dologgal képtelen vagyok megbékélni. Számtalan dologról nem illik beszélni. Ha beszélsz róluk, te leszel a rossz, mert miért mondod ki, amit más nem akar hallani. Pedig nem te vagy a gonosz, ők a gyávák, és árad belőlük az a sok negatív energia, amit nap mint nap gyűjtögetnek magukban. Elfojtás és rosszindulat, mert ők nem mondják ki. Halmozzák magukban a sérelmeiket, a fájdalmukat, mindent, amiről nem illendő a beszéd. Aztán idővel ez a sok felgyülemlett negatívum elkezdni őket belülről pusztítani, és rosszindulatúval és undokká válnak. Hiszen, ha ők nem boldogok, más miért legyen az.

TruthFence

http://www.twainquotes.com/

 

Kevés a tiszta szívű ember. Kevés az őszinte. Pedig őket szeretem. Aki őszinte, békében van magával, nem feszeng, szabad. A többiek csak silány utánzatai valaminek, amit egykor embernek hívtunk. Tanulhatnánk az állatoktól. Önzetlenséget, feltételen szeretetet, hűséget, bizalmat legalább, de sokkal többet is. Mi akik állítólag a legintelligensebbek vagyunk, nekünk kellene a legtöbbet tanulni. Nem hiszek az emberek felsőbbrendűségében, ezekében nem. Persze erről se kellene beszélni, hangosan nem.

Sok mindent jobb nem kimondani hangosan és nyilvánosan. Persze többnyire mégis kimondom, amit gondolok. Szerintem könnyebb lenne, ha mindenki kimondaná azt, amit valójában gondol, nem pedig, amit hallani akarnak mások. Megkönnyebbülnénk. Nem kellene töprengeni, mit gondol a másik, mert tudnánk. Ha nem is értenénk egyet, de legalább őszintén tennénk. Azt hiszem sose lesz ilyen. Nem lenne illendő.

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*