Ilyen volt a FEZEN – Lendületes hangulatjelentés

Ilyen volt a FEZEN – Lendületes hangulatjelentés

Kicsit megkésve bár, de elkészültem a FEZEN-ről szóló beszámolóval, és ezúton is nagyon sok szeretettel ajánlom ezt az egyelőre még kicsi, de annál jobb előadókat felvonultató fesztivált. Talán pont ettől éreztem annyira jól magam a helyszínen, és bár csekély fesztiválos tapasztalattal rendelkezem, de a Szigettel összehasonlítva is jócskán megütötte a szintet számomra.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

FEZEN 2014

Egyetlen aprócska malőrt kivéve, amivel még az egész indult, más probléma nem volt: minthogy a sajtóbelépőket teljesen máshol lehetett átvenni, mint a sima jegyeket. Ez abban az esetben nem is lett volna probléma, ha épp nem a Tarjával előre egyeztetett interjús időpontra sietek, de nagy szerencsémre (a beállás elhúzódása), és nem kis segítségnek köszönhetően rendben lezajlott, amit már olvashattatok is nálunk. Az interjút követően felkészültem az igazi fesztivál életérzés befogadására, így hát sátrat vertünk az erre elszeparált kemping területen, végül nem kis munka árán, de elkészültünk. Aggódtam milyen tisztálkodási és egyéb lehetőségek lesznek, mivel még ottalvós verzióban nem látogattam meg soha ilyen rendezvényt, de a rémhírekkel ellenére kellemesen csalódtam. A legjobb az időjárás volt, a 0. napi esőről lemaradtunk, később csak pár csepp érte a fesztivál területet, aminek mindenki kimondottan örült.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Tarja

A koncertek repertoárját már dicsértem, de most újra megteszem, mert tényleg alig győztünk választani a rengeteg lehetőség közül, és folyamatosan a programfüzetet bújtuk, hogy végül melyik koncertre látogassunk be. A csütörtöki nap fénypontja egyértelműen a Tarja Turunen koncert volt, és így hogy a backstage-ben találkozhattam vele csak még eufórikusabbá tette az élményt. Cseppet sem volt maníros, bár tényleg furcsa volt látni az eddig is végletekig tisztelt, de kissé távolságtartónak hitt énekesnőt ebben a felszabadult szerepben. Teljesen elvarázsolta az egész közönséget, és cserébe ők is teljes odaadással énekelték a szinte kivétel nélkül saját szerzeményű dalokat. Természetesen egy hamis hang sem hagyta el a torkát, most már tudom, hogy ő mindig cd minőségben énekel, mintha nem is lenne más lehetőség. Az énekesnő hangjához mérten remek zenészekkel dolgozik, színpadi fellépése miatt kiemelném a dobost, aki egy külön showt csinált Tarja mellett, akkora átéléssel ütötte saját hangszerét.

Nagyon sajnáltam, amikor véget ért a koncert, ami szinte egy pillanat alatt elrepült, de találtunk egy másik, számomra még ismeretlenebb együttest, a Firkint. Az esti felpörgetett hangulatunkhoz remekül passzolt ez a kis ír kocsmazene, bár csak kis színpadon kaptak helyet, megtöltötték az egész nézőteret, és mámoros tekintek és ugráló rajongók kereszttüzében énekelték dalaikat. A hegedű, a furulya és a hagyományosabb rock hangszerek ötvözette kellemes elegyet képzett az énekes rekedtes hangjához és így tényleg Írországban éreztem magam, ami egyébként is közel áll a szívemhez. Már csak egy Guniess hiányzott volna. Ezzel a koncerttel zártuk ezt az eseménydús napot, bár mikor a sátorhoz vonultunk, a távolban hallani lehetett, hogy a karaoke énekesek még most kezdenek igazán belelendülni, mi mindenesetre eltettük magunkat a szintén mozgalmas másnapra.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Firkin

A reggel igen hamar eljött, és egy kis reggeli bóklászás és fornettimajszolás után, már mindjárt a Road backstageben találtam magam, ahol ők gyorsan – még a koncert előtt – interjút adtak nekünk. Nagyon szívélyesek voltak, pedig épp akkortájt érkeztek csak a rendezvényre, még egy, a lassan már védjegyüknek számító pálinkával is megkínáltak. Előtte még beugrottunk a Dorothy koncertre is, a lányok egész jól nyomták a Nagyszínpadon, igaz a meleg nem sokat segített nekik a közönség feltüzelésében, de mindenképpen jó kis koncert volt. Az i-re a pontot a közös duett tette fel, Molnár Mátéval, a Road énekesével. Egy rövidke átállás után rögtön a húrok közé csapott a Road is, akik az elején szintén küzdöttek a meleggel és a délutáni időpont miatti még fáradtkás közönséggel, de hamar megtelt a nézőtér, felvette a ritmust mindenki és együtt, teli torokból énekelték a legnagyobb slágereiket.

Dorothy

Ahogy véget ért ez a koncert, már siettem is a Supernemes interjúra, és utána rögtön az Média Markt Sátorba a koncertjükre is, nehogy bármiről lemaradjak. A fiúk bár épp a vízpart mellől érkeztek, egyáltalán nem voltak belassulva. Amint végeztünk, máris kezdődhetett a tombolás, úgy igazi Supernemes tempóban, betódult a közönség, amiben meglepően sok volt a fiatal, tizenéves rajongó, és a pörgős számok miatt beindult az igazi buli. Amint vége lett, lassan mehettünk is vissza a Nagyszínpadhoz, mivel kezdődött az Ignite koncert. Valahogy furcsán jóleső érzés volt hallani a frontember Téglás Zoli kissé tört, de mégiscsak magyar beszédét, amiben sok helyen még tájszólás keveredett, ezzel téve egészen egzotikussá és egyedivé minden egyes pillanatot, mikor a közönséghez szólt. Azt hiszem több ilyen ember kéne a világra, számomra nagyon szimpatikus volt a hozzáállása az élethez és a hazaszeretete. A koncerten felcsendültek a régi slágereik, valamint egy az új lemezre készülő magyar nyelvű dalt is hoztak nekünk. Talán egy ilyen jó koncertet tényleg megérdemelt a magyar közönség a sokéves kihagyás után.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Supernem

Az aznapi koncertek sorát számunkra a Vad Fruttik zárta, ahol a közönség, egy a maga nevében a mai társadalomból vett szociológiai és pszichológiai kivonatként is értelmezhető embertömegként ugrált együtt, és vidáman énekelte, hogy „Nekem senkim sincsen…” József Attila után szabadon. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a negatív dolgokat is túl lehet élni, és inkább pattogjon mindenki egy koncerten, mint hogy otthon, egyedül magába forduljon. A fesztivált követően több leírás is szembejött velem, hogy amúgy egy rendes Fruttik koncerten mindenki ugrál. Ebben nem is volt hiány, a fiúk fantasztikusak voltak.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Vad Fruttik

A sok izgalom miatt már elfáradtam a nap végére, és eltettem magamat holnapra, ami számomra már a búcsút is jelentette. Ezúton is köszönöm a FEZEN stábjának a rugalmasságot és a segítőkészséget, mert így nagyon gördülékeny lehetett a munka, de az élmény is fantasztikus volt. Amikor kifelé tartottunk a fesztiválról, úgy éreztem még maradnék, sokáig. Reméljük jövőre Veletek is találkozhatunk a fesztiválokon, számunkra hatalmas megtiszteltetés és katarzis volt ez az egész 2 nap.

Az összes képet a Lendület tumblr oldalán nézhetitek meg. Jó böngészést!

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás