Inspirációszavaink

Inspirációszavaink

Úgy érzem nehéz más embereket pozitív irányba elindítani. Lehet, hogy kívülről egyszerűnek tűnhet, mégsem az. Legtöbbször nem merjük leírni a mi saját kis gondolatainkat, megoldásainkat, mert félünk, hogy jelentéktelennek tartják őket és meg is bélyegeznek miatta, esetleg máris őrültnek vagy fanatikusnak tartják. Most én megpróbálom ezt a félelemet félretenni, hogy elmondjam engem mik inspirálnak, mik tesznek boldoggá, egy egészen egyszerű ötlet nyomán.

Épp egyik nap támadt kisebb nézeteltérésünk a szerkesztők között, hogy mennyire kell kötelező jelleggel motiváljunk az írásainkkal az olvasókat, és ha szembe jön veletek egy vagy akár több negatívabb hangulatú írás mindjárt azt szűrhetitek-e le belőle, hogy nekünk ez lehet a mentalitásunk. Pedig egyáltalán nem erről van szó, csupán talán mi is néha beleesünk abba a hibába, hogy a negatív érzéseket könnyebb leírni – sőt állítom, azokat ki kell írni magunkból. A boldogság ezzel szemben néha tényleg “leírhatatlan”, illetve abban a pillanatban kevesen ragadnak tollat vagy billentyűzetet, hogy rögzítsék a boldogságuk apró rezdüléseit. Illetve, ha mégis megteszik, utólag meg mégis úgy lehet érezni, hogy nem adnák vissza a szavak azt az érzést, amit legbelül akkor éreztünk.

“A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” – Tolsztoj

Valahogy ezt érzem én is. A boldogság valamilyen szempontból leírhatatlan. Pedig hányan próbálkoztak már vele, hogy elkapják az esszenciáját. Valamelyiket közel éreztem magamhoz, míg a többit nem igazán láttam tökéletesnek. Talán ez mind csak egyénileg lehetséges, és mindenkinek saját magának kell felfedeznie. Ez ha úgy tetszik munka, egy feladata az életnek. Valaki örömet talál a mosogatásban, a rendrakásban, egy kemény edzésben, az írásban… Persze nem is biztos, hogy egy kifejezett tevékenységre lehet korlátozni. Nem kifejezett célok ezek, amelyeket feltétlenül el kell érni. Nem a jövőnek készül. Hanem a jelennek, az aktuális problémákhoz, élethelyzetekhez, amelyek a hétköznapokat könnyítik meg.

“Az ember (…) feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent; az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.” – Dalai Láma

Forrás: Pinterest

Forrás: Pinterest

Elgondolkodtam, hogy lehet tényleg listát kéne vezetni, amelyhez hozzányúlhatunk, ha rossz kedvünk van. Leírni, ha elfelejtetnénk, mik is tesznek igazán boldoggá, és mint egy használati útmutatót vagy szervizkönyvet elővenni, amikor szükséges. Lehetnek emberek, tárgyak, vagy tevékenységek. Mérlegelni melyik fér bele az időnkbe. Majd ha már évek teltek el, átértékelni a listát, levenni róla a már nem aktuális dolgokat, illetve hálát adni azokért amik még mindig rajta vannak. Benne van a változás lehetősége, de az alapvető tulajdonságaink valószínűleg évek múltán is meg fognak maradni, így megéri ezen legalább egyszer elmélkedni.

A cikk kapcsán végiggondoltam engem például mik is tesznek boldoggá, így az én listám a következő, nem feltétlenül fontossági sorrendben:

  •  a közös produktív munka, amelyben mindenki a legjobbat tudja nyújtani
  • az alkotás – legyen az írás, rajzolás, ének vagy más művészeti tevékenység
  • a szeretteim támogatása – oda- és vissza
  • együtt lenni azzal, aki szeretek
  • olyan dolgot venni ami hasznos, vagy olyat olvasni, ami többé tesz
  • merengés / álmodozás
  • rendet rakni, dekorálni, átláthatóvá tenni a környezetet kint és bent is
  • hétvégén semmivel nem törődve kávézni, olvasni, tévét nézni
  • befejezni valamit
  • énekelni
  • színek
  • szépség
  • virágok
  • kedves állatok / gyerekek 
  • naplemente
  • napfelkelte
  • tenger
  • főzés
  • tavasz
  • frissesség
  • kávé
  • csokoládé…

“A sikeres ember megkapja, amit akar. A boldog ember örül annak, amit kap.”
– H. Jackson Brown

… és persze még rengeteg ilyen lehet, ezen nekem is csak azok, amik első körben eszembe jutottak. Így első ránézésre tudattalanul is felvázoltam a Maslow piramist, fent az önmegvalósító gondolatok, utána a társas kapcsolatok, a környezet rendbetétele, majd az ösztönös szépségkeresés, illetve a létfenntartáshoz szükséges feltételek. Ennek talán így is kell lennie, nem véletlen, hogy erre a következtetésre jutottak a kutatók. Valószínűleg a motivációink mind így épülnek fel, először kicsiben kezdjük, majd haladni a nagyra törő, egyetemesebb célok felé. Fel kell ezeket is építeni. A jól ismert példa, hogy nem lehet megváltani a világot éhes hassal. Ez bizonyos értelemben szomorú, hiszen sokan küzdenek az alapvető élhetőségi feltételeik megteremtésért. Bizonyos értelemben viszont megnyugvás, hiszen, akinek adottak ezek a feltételek, elég sok mindenre képesek lehetnek, ha igazán akarják.

Forrás: Pinterest

Forrás: Pinterest

Ehhez kell végiggondolnunk, hogy mikor megtorpanunk, rossz kedvünk van, a világ is ellenséges, melyek azok a dolgok, amelyek továbblökhetnek. Akár legyen az egy falat csokoládé, vagy egy jó könyv. Nincsenek megkötések. Összességében ezek a listában dolgok/személyek/élethelyzetek/szavak számomra mind azt jelentik, amelytől boldognak érzem magam, és elindítanak valamerre, remélhetőleg egy jobb, és teljesebb én felé, amelyre nemcsak a környezetem, de én magam is fel tudok nézni. Egy cseppnyi boldogság, mikor minden nehéz. Antidepresszánsok a mindennapokhoz. Már csak össze kell őket gyűjteni. 

Neked melyek az inspirálószavaid?