Mindig, mikor eldöntöm, hogy megismerem
a végtelent, az ébresztőóra felriaszt.
Aztán egész nap csak úgy teszek, mintha
érteném, mit beszélnek körülöttem az emberek.
Persze, értem. Dehogy értem.
Döntések, sorsok, jóslatok, álmok, emlékek.
De én a rossz döntésekben vagyok jó,
két rossz közül a rosszabbat választani,
majd élni jobbról balra, balról jobbra,
középen, el, fel, le, vége.
Itthon pedig szétrágott mikulás hever
az udvaron. Ez a napom fénypontja.
Írta: Fodor Dorka
Kiemelt kép: Odyssey