Intellektuális üvöltés – interjú az Orient Fall frontemberével

Intellektuális üvöltés – interjú az Orient Fall frontemberével

Ismeritek azt a viccet, hogy három mérnök, egy jogász és egy patológus alapít egy metal zenekart, és…Valószínűleg azért nem, mert ez nem is egy vicc. Hogy hogyan lett egy reményteljes hülyéskedésből most már nagylemezes banda? Erről beszélgettem az Orient Fall frontemberével, Buzás Krisztiánnal. 

bk

Menjünk vissza egészen a kezdetekhez! Mikor ismerkedtél meg a metal zenével? Hogy alakult meg a zenekar?

Körülbelül nyolc éves lehettem, amikor először hallottam ilyen jellegű zenét. Torzított gitár, erőteljes dobfutamok és hozzá ez a számomra még ismeretlen hangzás…azonnal beleszerettem. Elsősorban a bátyám és az unokatestvérem mutatták meg a legalapvetőbb zenekarokat a műfajban, de egy-két éven belül fordult a világ és már én voltam az, aki mutogatta mindenkinek az újdonságokat és a hallgatásra érdemes csapatokat. Nagyon mélyre ástam magam és igyekeztem minél jobban alámerülni ebben a világban. Évekig újságíróként is tevékenykedtem az egyik legnagyobb hazai metal zenei oldalon, illetve a koncertszervezésben is igyekeztem belekóstolni. Ezzel párhuzamosan természetesen egy idő után eljött az a pont, amikor már maga a zenélés került fókuszba. Nem csak bennem, de a barátaimban is megfogalmazódott a vágy, hogy itt lenne az ideje kipróbálni magunkat. Így alakult ki az a nagyon szerencsés helyzet, hogy barátok állhattak össze együttesé. Az elején még nagyon gyerekcipőben járt ez a dolog, a pozíciók is formálódtak. Hogy mit műveltünk ebben a kezdeti érában? Inkább nevezném igyekvő zajongásnak vagy reményteljes hülyéskedésnek. Nem igazán tudtuk mit csinálunk, de azt szívvel-lélekkel tettük. 2009-re datáljuk a zenekart, akkor találtuk ki az Orient Fall nevet és ekkor jelent meg a demónk.

Miért ez lett a nevetek? Nem változtatgattatok soha? Az mindig jellemző a kezdő bandákra. 🙂 

Dehogynem, sok nehézkes percet éltünk meg emiatt. Nem is mondom inkább, mert egészen rossz neveket sikerült kitalálnunk… Nyílván akkor még nem éreztük át ennek a súlyát. Valójában ezen a területen, mint a zenében is, csak próbálkoztunk. Szerencsére éreztük, hogy ezek mind gyenge névötletek.Végül megszületett a név, aminek azontúl, hogy kiejthetőnek, könnyen megjegyezhetőnek és egyedinek kellett lennie az volt a koncepciója, hogy legyen mögötte egy hozzánk passzoló tartalom, jelentés. Az Orient Fall nevet olyan kontextusban igyekszünk használni mindmáig, mint„felemelkedő zuhanás”. Noha más, adott esetben vicces fordításokkal is találkoztunk már.

Elég nagy kontraszt van a metalos és a civil életetek között. Gondolom, az emberek megdöbbennek, amikor ezt megtudják.

Én jogász vagyok és az egyik minisztériumban dolgozom. A dobosunk orvos, jelenleg PhD hallgató. Van még a zenekarban két villamosmérnök, illetve a fődalszerző gitárosunk ezt az egészet nagyon szépen kiegészítve teljes mértékben zenészlélek és ennek megfelelően is irányítja az életét. Én nagyon szeretem ezt a kontrasztot, pláne, hogy arról, hogy ezek mellett mennyi mindent csinálok vagy csinálnak az Orient Fall tagjai említést sem tettem. A másik kérdésedre válaszolva pedig igen, elég változó, hogy ki hogyan reagál, de azért a többségüknek elkezd csillogni a szeme és érdeklődővé válik, bár gyakran előfordul, hogy nem tudják kezelni ezt az egész metal dolgot. Hiába mondom, hogy más műfajú formációkban is érdekelt vagyok, hiába támasztom alá összetett zeneiségét: van, hogy mindegy, de megértem, hogy egy laikus fülnek először mindez nehezen kezelhető. Mondjuk nálunk is vicces volt, amikor az egyik vezető beosztású kolléga küldött kör e-mailt a lemezpremierünk másnapján, hogy a „Krisztián mégis mióta szerepel a Lángoló Gitárok címlapján?”.

macklemore

Hogyan születnek a dalok?

A dalok többségében úgy születnek, hogy valamelyik gitárosunk vagy egy dalrészletet, vagy adott esetben egy egész dal teljes koncepcióját megírja otthon. A fődalszerzőnk – bár mindenki kiveszi a részét a feladatból – az esetek többségében Veszelei Dániel, becenevén Vesz. Ő általában megírja a számok főmotívumát, de van, hogy a megfelelő programban hangról-hangra leírja az adott születő dal hangszeres sávjait a doboktól egészen a szimfonikus aláfestésekig. Ezt a koncepciót szokta – változó kidolgozottság mellett – elénk tárni és mi pedig abba nyúlunk bele, alakítjuk, emésztjük, írjuk át. Ezt követően alakul ki egy nagyjából kész dal szerkezet és hangulat. Erre szoktam én megírni az énektémákat és dalszöveget.

Fontosnak tartjátok a dalszövegek mondanivalóját? Mi ihleti őket?

Abszolút. A kezdetekben nem igazán tudtuk magunkat ezen a téren kifejezni, de mára már, azért ez is kikristályosodott a zene mellett. Amikor a Vesz megír egy dalt igyekszem a hangulatához igazítani a szövegeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kettőnk között nagyon szoros a viszony ebben a tekintetben is. Megértjük egymást, ki tudjuk egymást egészíteni, ezért kaphattak a dalok olyan szöveget, ami a dal hangulatával összhangban van, azt teljessé teszi. A lemezen talán a leginkább központi téma az útkeresés, akár egyéni szemszögből, akár eggyel hátrébb lépve, holisztikusabb nézőpontból. A problémák felvetése mellett és a jó értelemben vet kétely megteremtése mellett igyekeztünk válaszokat is adni, olyan utakat, alternatívákat felvázolni, amiben mi hiszünk és, amivel a hallgató – reményeink szerint – azonosulni tud. Igyekszünk gondolatot ébreszteni és valódi tartalommal felvértezni a dalokat. Én manapság a legtöbb zenekarnál inkább találkozom üres vagy – és ez talán még rosszabb – üzenetnek álcázott ürességgel. Mi nem ilyenek vagyunk. Noha a Fractals egyáltalán nem indult konceptlemeznek, de valamennyire végül mégis az lett, úgy érezzük, hogy a szövegek szépen összeálltak egy nagy egésszé és egységes gondolatláncot képeznek. Mint mondtam igyekeztünk olyan témákat megfogalmazni, amik a dalokat magukat is inspirálták és mindezt ötvözni azzal, amit a zenekar a világról gondol és remél.

Kétévente adtok ki nagyobb dolgokat. Ez direkt van így, ennyire fontos nektek ez a fajta rendszeresség, vagy teljesen véletlenül jött ki így?

Mindez véletlenszerű. 2009-ben vettük fel az első demónkat nagyon kezdetleges megoldásokkal, az ebédlőnkben. Akkor még nem igazán tudtuk, hogyan működik ez a dolog. Viszont ehhez képest egész jól ment akkoriban az az anyag. Sok rajongót megfogtunk itthon, de még külföldön is. Különösen orosz nyelvterületen. Ez valószínűleg azért lehetett, mert az intró dalban egy orosz szövegrészlet is feltűnt. Ezt követően 2011-ben adtunk ki egy EP-t, ami itthon a műfaj keretei között szerintem elég nagy sikert hozott. Sokat turnéztunk is vele, de aztán sok nehézség is megkörnyékezte a zenekart. Volt két tagcserénk és elvesztettük a próbatermünket is. A csapat innen igyekezett talpra állni, ami sikerült is: ennek eredménye, hogy most novemberben hosszú várakozás után és nagy nehézségek árán végre megjelent a nagylemezünk, a Fractals.

 

Milyen itthon a metal színtér?

Sokat alakult szerintem. Egészen a nyolcvanas évektől máig voltak csúcspontjai és mélypontjai. Most éppen szerintem egy nehezebb korszakát éli, noha belegondolva ez nem csak a metalra igaz, hanem bármilyen műfajra. Könnyen, gyorsan, kevés munkával nagy sikert remélnek a zenekarok és ahelyett, hogy mindenki a próbateremben ülne és gyakorolna, inkább abba fektetnek (pontosabban nem fektetnek) nagy energiát, hogy a siker kényelmesen az ölükbe hulljon. Sok csapatnak előbb van facebook oldala és promoképe mint, hogy egyszer is lementek volna próbálni, ha pedig nem így van, akkor is sajnos valódi tartalom mögötte ritkán leledzik. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek itthon jó zenekarok, mert tényleg vannak, a mezőny teljes skáláján, de valljuk be élt már meg jobb napokat is az itthoni színtér. Nem kell kétségbeesni, dolgozni kell ezen. Mi is végigjártuk a ranglétrát, kiadtunk egy demót, egy EP-t és most jött el a nagylemez. Igyekeztünk fokozatosan építkezni, amennyire életünk fősodrása mellett erre lehetőségünk nyílt.

Mik a terveitek a közeljövőben?

Most adjuk ki a lemezt fizikai formában. Egy különleges, exkluzív kiadvány lesz, dobozban. Minden dalhoz tartozik majd egy kártya, ami az adott dal hangulatát tükrözi. Egy egyedi grafika lesz rajta, amit ha megfordítunk, ott lesz a dalszöveg is. Ezekből a szemfülesebbek már láthattak részleteket az album stream videóban. Azt akartuk elérni, hogy a vásárló, aki támogatni szeretné a zenekart, kapjon valami különlegeset, valami egyedit. Ez remélhetőleg nem csak egy CD lesz, amit benyomnak majd a polcra a többi közé. A „műtárgy” tudjuk erős szó, de mindenképp megállja majd a helyét a rajongók otthonában a személyes díszek, tárgyak mellett. Ez még az idén meg fog jelenni pár új pólómintával együtt és a kiadói webshopon keresztül lesz megvásárolható. Szeretnénk továbbá egy nagy lemezbemutató koncertet egy komolyabb külföldi zenekar előtt, aminek a körvonalai már formálódnak. Párhuzamosan most hívtak bennünket több ízben külföldre is, illetve tavasszal szeretnénk turnézni pár hazai zenekarral itthon és a határon túl is.

allo

https://www.facebook.com/orientfall/

Instagram: orientfall 

https://orientfall.bandcamp.com/ 

 

Szerző:

"Ez nem az a tánc, amiből nem kérsz, ez nem az az öröm, amitől nem félsz, ez nem az a perc, ami megvár, ez nem az a lány, akiért nem kár. "