Interjú a hüllőkért rajongó fotóssal

Interjú a hüllőkért rajongó fotóssal

Nemrég már olvashattátok Fülöp Péter képeiről szóló ajánlómat, eljött az idő, hogy egy interjú keretében jobban megismerhessétek Petit is, és mindazt, amit ő magáénak tudhat: a jobbnál jobb képeket, a tájékozottságot, és egy kígyófélét is…

1. Egy ilyen interjú során mind kíváncsiak vagyunk a kezdetekre. Mesélnél egy kicsit erről?

Máris bajban vagyok, ugyanis egyáltalán nem tartottam számon a hobbim kezdetét. Szerencsére találtam egy anno Horvátországban készült képeslapot, amin a családommal, és közeli barátokkal álltunk össze. A nyakamban ott lógott egy fényképezőgép, amit kölcsönbe kaptam a nyaralás erejéig. Úgy gondolom, ez az első nyom, amire bukkantam! A képeslap 2007-ben készült, szóval kb. 6 éve fedeztem fel a fényképezésben rejlő szépségeket.2 éve sikerült saját gépet vennem, azóta mondhatom, hogy jobban belemerültem a témába.

2. Mit gondolsz, miért kezd ez egyre népszerűbb foglalkozássá válni manapság?

Úgy gondolom, a mai világban, már bárkinek lehetősége nyílik fényképezni. Korábban, a filmes időszakban ez nem így volt. Eléggé összetett volt a dolog, nem volt annyi lehetőség, mint manapság. Elég csak rágondolni arra, hogy az elkészült képet nem volt lehetőségünk a helyszínen visszanézni, és ha nem sikerült, csinálni még vagy 10-et, mire elégedettek lettünk az eredménnyel. Az utómunkáról ne is beszéljünk. Bár korlátozott lehetőség volt ugyan a filmes időszakban is a fotók módosítására, de koránt sem annyi, mint ma egy teljesen átlagos számítógépen, egy, akár ingyenes szoftverrel. Ahogy figyelem a technika fejlődését, látom, hogy már a belépő szintű gépekkel is elég komoly minőségű képeket lehet készíteni, és árban sem elérhetetlenek. Nyilván, egy kicsit mindenkiben ott van a szép megörökítésének vágya, és talán most könnyebb helyzetben vannak, mint régen, hiszen elég, ha elővesszük a mobilunkat, és pár pillanat alatt készíthetünk is képet. Szóval, összegezve elmondhatom, hogy a technika fejlődése nagyban hozzájárult a hobbi népszerűségéhez.

3. Sokan azt hiszik, hogy a fotózáshoz egy méregdrága, szuper képességű fényképezőgép kell, és egy ujjad, hogy le tudd nyomni az exponáló gombot. Hogyan cáfolnád ezt meg?

Természetesen, ez így ebben a formában nem okvetlenül igaz. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy bizony komoly technika nélkül is lehet szépet alkotni, csak lehet, hogy sokkal több időt vesz igénybe, amihez kitartás kell. Van egy kedves hölgy ismerősöm, aki szintén rajong a fotózásért, és tökéletes példája annak, hogy akár egy mobiltelefonnal is lehet maradandót alkotni. Ha az emberből hiányzik a szépérzék, a látásmód, akkor hiába van méregdrága felszerelése, nem lesz eredményes a munkája. Azt is hozzátenném, hogy bizony, sokszor szükség van a technikára, és komolyabb szinteken már elengedhetetlen. Az, hogy ki hol áll meg, mik az anyagi határai, azt mindenki maga tudja. A használt cikkek árusításával lehetőségünk van jó minőséget vásárolni, viszonylag olcsón, szóval érdemes körbenézni!

4. Mit gondolsz, kik az igazán jó fotósok? Vannak konkrét kedvenceid, példaképeid?

Igazán jó fotós az, aki… képes újat mutatni, kitartó abban, amit csinál, és igényes! Számomra ezek a legfontosabbak. Szerencsére az internet adta lehetőségeknek, van módom követni profi fotósok munkáit közösségi oldalakon, de konkrétan nem neveznék meg senkit. Mindenki munkájából próbálok tanulni, ihletet meríteni.

5. Miket fotózol a legszívesebben?

Szeretek mindent fotózni, ami csak megtetszik, de talán a technikai háttér az, ami leginkább határt szab. Az utóbbi időben próbálkozok fejlődni a modellfotózás területén, talán ez az jelenleg, ami komolyabban érdekel. A megvilágítás, a digitális utómunka, retusálás elég komoly terület, szeretném jól megtanulni ezek mivoltát.

6. Idén nyáron ért véget a „365 nap projekt” című sorozatod, ami nagy tetszésnek örvendett, nagyon ötletes és inspiráló elgondolás volt. Honnan jött az gondolat, és miről is szólt ez pontosan?

A projekttel legelőször egy külföldi oldalon találkoztam, ahol a készítő minden nap töltött föl egy fotót változatos témákban. Utána olvastam, hogy mi is ez pontosan, és szerencsére találtam magyar emberkét is, aki leírta az egész dolog lényeg a blogján. Facebookon követtem egy darabig a projektet, majd úgy gondoltam, megpróbálom én is. Kíváncsi voltam mennyire vagyok kitartó, és szükségem volt valamiféle „kötelező” feladatra, hogy tudjam, ha esetleg később ezzel szeretnék foglalkozni, akarom-e annyira, mint most. Nem utolsó sorban az önfejlesztés is cél volt. A projekt lényege az, hogy a fotós minden nap késztetést érezzen fotózásra, készítsen képet, majd publikálja azt egy közösségi oldalon. Az elején viszonylag egyszerű volt a dolog, hiszen nyáron kezdtem bele. A gondok az első hetek után kezdődtek, amikor is nehéz volt új témát találni, hiszen jóformán mindent lefotóztam magam körül. Az iskola kezdetével az idő is kevesebb lett, és bizony előfordult, hogy nem sikerült tartanom a minden nap egy kép elképzelést, így volt, hogy csak másnap töltöttem föl a fotókat. A lényegen nem változtat, összességében sikeresnek mondhatom a projektet. Úgy érzem sikerült fejlődnöm, és még jobban hozzám nőtt a hobbi. Idén szeptemberben amúgy újabb, kevésbé megterhelő projektet kezdtem, 52 hét címmel, így valamivel több időm jut kigondolni a témát, és felkészülni az aktuális fotóra.

7. A fotózáson kívül mi az, ami még foglalkoztat?

Érdekelnek a különleges állatok, hüllők, magam is gazdája vagyok egy királypitonnak. Szabadidőmben szívesen mozgok, sportszerető ember vagyok. Elsősorban szabadtéri lehetőségekkel élek. Szeretek barkácsolni, bármit megvalósítani, amiben látok fantáziát. 

19947351_e1a3e1453ae891ecb76037acf374b0af_l

8. Vannak hosszú távú, komoly terveid a fotózással kapcsolatban? El tudod képzelni, hogy ez lesz a munkád vagy csupán hobbi marad?

Igen, tervezek vele, de egyelőre a mostani sulim befejezése a cél, arra kell koncentrálnom. Ha ez sikerül, valószínűleg keresek munkát, hogy legyen anyagi hátterem a továbblépéshez, hiszen egy iskola elvégzése nem olcsó mulatság. Mindenképpen teszek egy próbát, hátha lehet a hobbim a hivatásom.
Köszönöm szépen a lehetőséget!

A “365 nap projekt” képeit itt találhatjátok: https://www.facebook.com/fulop.peter.10/media_set?set=a.398465833536366.85972.100001188572061&type=3

Szerző:

Ott vagyok valahol a népzene és rock között, egy zongora és egy mikrofon mögé bújtatva, verseskötetek és divatlapok alá temetve, fényképezőgéppel bohóckodva mindenhol, Marilyn Monroet és Audrey Hepburnt bálványozva, és vintage ruhákat aggatva magamra. Ja, és persze kell lennie valahol egy rúzsnak is. ;)