Két hete bemutattam nektek Árpi blogját, ami összetetten és egyedien mutat be nézeteket, ,,tanítja” az olvasóit. Íme egy interjú Vele, mert már épp ideje, hogy ti is jobban megismerjétek. Megismerjetek egy olyan embert, aki szenvedélyesen tud írni, őszintén, és információval tele.
1.Ha egy mondatban összefoglalhatnád, mit jelent számodra az irodalom, mi lenne az?
-Az irodalom a szabadság és kötetlenség lehetőségét, egy belső utazást jelenti számomra: akár olvassam azt, akár hozzájáruljak magam is.
2.Nagyon széles körű a tájékozottságod, igazán nyitott szemmel jársz-kelsz a világban. Miért pont azokról a témákról írsz, amik az oldalon szerepelnek?
-A témáim mindig az aktuális érdeklődési köröm célkeresztjében álló témákat feszegeti. Igaz rájuk a hatás ellenhatás törvénye, ha látok egy jó filmet, vagy olvasok egy jó könyvet, találkozok egy érdekes emberrel, vagy éppen közéleti és társadalmi szinteken történik éppen valami, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, akkor megírom – magát a témát, ugyanakkor rengeteg spinoff, az eredeti ötletből táplálkozó új témaötletek merülnek fel. A japános témákat az animék iránti vonzalmam táplálja, erre a szálra fűződtek fel a későbbi témák, mint pár szigetországi recept kipróbálása, vagy, hogy tavaly elkezdtem kjúdózni járni. A másik hangsúlyos réteg a hangulat jellegű írások, ezek már a kortárs irodalom felszínét karcolgatják, de (egyelőre) csak játékból karcolgatom a szcéna felszínét, játszom a formával és a tartalommal. A blogírással kapcsolatos bejegyzések egy olyan réteget fednek le, amely az aktuális technikák bemutatása mellett a technológiáról is igyekszem minél többet elmondani, illetve az online marketingről, márkaépítésről és pszichológiáról is szívesen értekezek. Egy külön, nagyobb ciklus eredménye egy húsz bejegyzésből álló napló, melyet szülőfalum újságjának szántam – zöme meg is jelent benne. Ez a legszemélyesebb hangvételű, Budapestre kerülésem első két évének sajátos históriája ez.
3. A kortárs vagy a ,,régi” irodalmat érzed magadhoz közelebb?
-Az irodalmi ízlésem nagyon vegyes. Annyi biztos, hogy a kortárs magyarok közül leginkább Szabó Magda jól komponált, régies hangvételű fogalmazásmódja, hosszan elnyújtott mondatai fognak meg leginkább. Ott érzem azt igazán, hogy talán nem is a történet miatt olvasom, hanem egyszerűen csak élvezem a játékot a formával, a nyelvvel. A régi irodalomban is megvannak a kedvencek és újabbnál újabbakat fedezek fel magamnak. H.P. Lovecraft horrortörténetein nőttem fel – valahogy szerettem a műveiből áradó melankóliát és lélektani thrillert, ugyanez a helyzet Tolkien Gyűrűk Urájával is, amely örök élmény marad, attól eltekintve, hogy a mi esetünkben Gönc Árpád valamennyire kivasalta az eredeti művet – irodalmi szempontból nem kedvelik a hozzáértők. Akik egy-egy művét még szívesen forgatom a régiek közül, az Virginia Woolf, Jean-Paul Sartre, Fekete István, Csépe Imre.
4.Hogyan kezdődött számodra a blogolás?
-Az írókról és az írásról mindig eszembe jut egy az előítéleteket taglaló infógrafika miszerint a vénához szükséges némi tehetség, egy gyerekkori trauma, nélkülözés, elnyomás, magány, el nem ismertség, ezeket később egyszóval élettapasztalatnak hívjuk. Nekem minden tényező rendelkezésemre állt és ezért is kezdtem el írogatni naplókat és történeteket, míg 2008 decemberében regisztráltam az első blogom a WordPress-nél, az Akira Útját, akkor még álnéven. 2010-ben ezt a blogot költöztettem saját tárhelyre, majd egy országhatárokat átívelő költözés után – kvázi életet váltottam – jött 2012-ben az Árpád Blog.
5.Mikor először tévedtem be hozzád, nem azt éreztem, hogy egy ,,firkász” betűit olvasom, hanem egy kiforrott véleményekkel rendelkező író gondolatait. Csak blogot írsz, vagy publikász esetleg máshol is?
-Az utóbbi pár év blogolásából fakadóan alkalmam nyílt több helyen is publikálni, pl. a Sikoly-ban (vajdasági irodalmi folyóirat) is közölték egy novellám, szülőfalum, Kishegyes havi lapjának állandó szerkesztője vagyok, így ott is olvasható vagyok – gyakran vehető észre átjárás a blog és az újság között. Mindezek mellett a Fűnyíró – Független Ifjúsági Lapok elismerését nyertem el 2011 októberében, mint a hónap blogja, később szerkesztővé is váltam, bár az utóbbi időben nemigen ténykedtem azon a területen. Amit még érdemes kiemelnek, hogy több anime ajánlót is írtam az egyik legnagyobb japán animációval foglalkozó közösségi portál, az Anime Addicts részére.
6.Jól gondolom, hogy kedveled a Japán kultúrát?
-Valóban, nagyon szeretem a sokszínű, a mienktől oly sok mindenben különböző japán kultúrát, legyen szó az animációs film iparukról, vagy a harcművészeteikről, vagy éppen az egzotikus ételeikről. Japán számomra mindig is a haladást, a jövő felé rohanást szimbolizálja, úgy, hogy egy nemzet mégis igyekszik megtartani hagyományait, népszokásait, a régiek tiszteletét. Maga a nyelv az egyik pólus a japán megszállottságom mágnesén, roppant dallamosnak és szépnek találom, egy nap talán komolyabban is nekiállok a tanulásának.
7.Mi lenne az a szó, amivel leginkább tudnád jellemezni önmagad?
-Ha egy szót kellene választanom, ami jól leírja a személyiségemet, az egész biztos a “kreatív” lenne első körben – ezzel a jelzővel illet a környezetem is és magam is törekszem rá, hogy új nézőpontok megismerésén keresztül mindig szélesítsem a kreatív potenciálomat, hogy egyetlen problémamegoldásom, vagy ötletem se legyen sablonos.
8. Nem túl régen írtál egy cikket 2014 ajánlott bloggereiről. Van még rajtuk kívül kedvenced?
-A bejegyzésben megemlítettem a legfontosabb, rám is befolyást gyakorló bloggereket, ezeken felül talán még a YouTube vloggerét, Szirmai Gergőt tudnám kiemelni, mert szinte már csak a sodró és csapongó, pörgő stílusa miatt nézem meg a filmes ajánlóit, még ha a film maga nem is érdekel. Mindig jókedvű leszek és sokat nevetek, ha megnézhetek egyet a Hollywood Hírügynökség epizódjaiból. A klasszikus blogok közül nagyon sokat követek, de csak alkalmi jelleggel, pl. a Tékozló Homár, Zama blogját vagy éppen szakmai érdeklődésből egyrészt az Amatőr Projektmenedzsert, másrészt Jeff Bullas angol nyelvű blogját.
9.Sokszor az az érzésem, hogy a saját gondolataid kifejezésén kívül fontos számodra az is, hogy tájékoztasd, ha szabad úgy fogalmaznom, pozitív értelemben ,,tanítsd” az olvasóidat. Ezt tudatosan csinálod?
-Igen, van benne szándékosság. Igyekszem úgy írni, hogy érezze az azt olvasó, hogy neki is szól a tartalom, sőt bizonyos bejegyezések kifejezetten párbeszédre késztető módon íródnak meg, mivel érdekelnek az olvasóim. A tanítás helyett lehet inkább helytállóbb lenne a “saját élményből eredő ismeretszerzés” kifejezést lenne érdemes használni, hisz én nem definíciókkal vagy folyamatábrákkal adom át a tudást, hanem történeteken keresztül, vagy épp toplistákon, “tippek és trükkök”bejegyzéseken keresztül. Úgy hiszem, hogy az írásnak akkor van értelme, ha elsősorban őszinte, másodsorban valamit ad az azt olvasó számára.
10. A blogod kisebb-nagyobb rovatokból áll. Melyik ezek közül az, amelyik leginkább a szívedhez nőtt?
-A rovataim közül nagyon büszke vagyok az Budapesti Napló-ra, mely szinte magától íródott történetekből és tapasztalásokból áll, később az otthoni újság szerkesztőinek megbízásából szedtem őket össze egy rovatba, hogy kronológiailag is követhető egésszé álljon össze. Amelyeket még nagyon szeretek az az Animánia (animációs filmek és bemutatók), illetve a Szakmai Ártalom (blogolásról, írásról, marketingről).
Gondolom így már éritek, miért is gondolom úgy, hogy Árpinak a nyomtatott sajtóban is kiemelt helye lenne. Köszönöm az interjút! 
Blog: arpadblog.hu/
Facebook: itt
