Interjú Baksai Viviennel – A mi kis üstökösünk

Interjú Baksai Viviennel – A mi kis üstökösünk

A „Keringő üstökös” rovatunk íróját, Baksai Vivit faggattam a napokban. Vivi a legnagyobb őszinteséggel válaszolt a kérdéseimre, ami úgy gondolom, a legtöbb, mi várható egy ilyen szerény kérdéssorozat alkalmával. Fogadjátok szeretettel, és engedjétek meg magatoknak, hogy jóérzés járja át a lelketeket, mert Vivinek talán ez a legfontosabb! 🙂

 1. Ha egy papírlap közepére felírnánk fogalomként, hogy „írás”, milyen gondolatokat, érzéseket tudnál hozzá társítani?

A félelem. Mindig is féltem leírni a szavaimat, még akkor is, mikor csak én olvastam vissza őket. Talán azért, mert féltem a súlyuktól és attól rettegtem, ha kiírok minden betűt magamból, akkor majd nagy űrt hagynak maguk után. Ezen kívül még eszembe jutnak az emlékek, a vágyak, a múltam, és a jövőm. Nagyon ritkán szoktam a jelenemről írni, főleg mostanában. Inkább legtöbbször a múltamon rágódok.

2. Mikortól kezdve foglalkozol írással és blogolással?

Tisztán emlékszem arra a napra, mikor elkezdtem blogolni. 2009 nyara volt én pedig akartam egy helyet, ahova írhatok. Így született meg a blogom. Azóta sok idő eltelt és sok emlék is keletkezett.
A blogon és a Lendületen kívül is írok, többek között a Somogyi Hírlapba és az iskolám honlapjára.

3. Ahogy olvastam az írásaidat, folyton visszhangzott bennem, hogy szerelem, szerelem, szerelem… És mivel ez a legszeszélyesebb érzés, sok más -egymásnak ellentmondó- gondolat is megjelent a fejemben. Talán erről a kétarcú érzésről szeretsz a legjobban írni? Úgy érzed, ez kellően megihlet?

Igen, ez megy a legkönnyebben. A szerelmek a legfontosabb dolgok az életemben. Néha azt érzem, hogy én szerelmekből épülök fel. A legnagyobb tanítást tőlük kaptam, és ha akkor fájt is, most büszkén viselem a sebeimet. 

1414840_586441681392837_862025692_n

4. Mind kíváncsiak vagyunk egy-egy blogbejegyzés vagy írás után, hogy az író személyisége valójában milyen is. Mit tudnál mondani magadról? Mi foglalkoztat még az íráson kívül?

Embereken segíteni. Egyszerűen felvillanyoz, ha valaki miattam boldog, általam lesz vidám napja. Ez talán azért is van, mert másokon mindig könnyebb segíteni, mint saját magamon. Szóval felfoghatjuk ezt egyfajta menekülésnek.
A másik ilyen dolog a fotózás. Több, mint 3 éve foglalkoztat komolyabban és úgy érzem, hogy a képek által ki tudom fejezni magam. Több fotópályázaton is nyertes voltam és kiállításon szerepeltem már. Nincs is jobb annál, hogy számomra ismeretlen emberek csodálják a képeimet és nem tudják, hogy ismeretlenül, titokban ott állok mellettük és büszkeség önti el a lelkemet.

5. Miért jelentkeztél társszerkesztőnek a Lendület Magazinhoz?

Tartozni akartam valahova és nem is találhattam volna jobb közösséget, mint amilyen a Lendület.
Tetszett a mentalitás, az emberek, a közösség, az írások. Fejleszteni akarom magam, olyan dolgokat szeretnék kiírni magamból, amik létezéséről még álmodni sem mertem. Azt hiszem ez a Lendülettel sikerülhet.

6. Az oldalon a rovatod címének a „Keringő üstökös” nevet választottad. Van valami különleges oka?

Buszon ültem és a Lehunyom c. számot hallgattam a Vad Fruttik-tól. Ebben a számban van az a bizonyos részlet, ahol azt énekli Likó Marcell, hogy „Hunyt pillák alatt végtelen csillagködök
S a lelkek mind keringő üstökösök” . Ez adta az ötletet, hogy Keringő üstökösnek kereszteljem el a rovatomat. Úgy érzem, hogy az én lelkem is ilyen. Kering a saját pályája körül, néha kicsit lelassít, néha visszanéz, néha felgyorsít, néha szenved, néha boldog, de sosem áll meg.

7. Még középiskolás vagy, vannak már terveid, mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben?

Igen, lassan közelít felém a dátum, amikor el kell döntenem végleg, hogy mit írok a jelentkezési papíromra. Igazából csak gondolatfoszlányok, képzeletbeli vágyképek vannak. Egy ideig fényképész akartam lenni, aztán rájöttem, hogy ez szinte lehetetlen, hisz színtévesztő vagyok. Viszont hobbinak megmaradt és a későbbiekben mindenképp szeretnék összehozni egy önálló kiállítást a képeimből és emellett pedig embereket szeretnék fotózni.
Ami pedig reális, megvalósítható és mostanában kavarog bennem az a gyógypedagógia. Még nem rajzolódott ki tisztán, hogy merre szakosodok, de mindenképp szeretnék beteg gyerekekkel foglalkozni, segíteni nekik és együtt örülni, hogy a kitartás és a türelem csodákra képes. A lényeg az, hogy valami olyasmivel szeretnék foglalkozni, ami nyomot hagy. Egyszerűen azt érzem, hogy találnom kell valamit, amiért majd a legvégén azt mondom, hogy „igen, ezért érdemes volt élni és küzdeni”. De talán ezzel mindenki így van.

8. Ha 5 fogalmat meg kellene említened, mint legfontosabb értékek számodra az élet minden területén, mik lennének azok?

Kitartás, őszinteség, magabiztosság, szerénység és persze a jó öreg szerelem.

Ahogy Vivi írásait olvastam, egyértelművé vált számomra, hogy az imént felsorolt tulajdonságok közül ő egyikben sem szenved hiányt. Ritka az ilyen szintű empátia és kitartás, és ezzel Vivi már nemcsak az írásaival, hanem személyiségével is tud adni valami pluszt az embernek. Kövessétek figyelemmel őt a Lendület oldalán is, szeressétek olyan őszintén, ahogyan ő próbál szeretni mindenkit. Céljai eléréséhez pedig mindannyian tiszta szívből kívánjuk a legjobbakat!

Szerző:

Károly Dorka
Ott vagyok valahol a népzene és rock között, egy zongora és egy mikrofon mögé bújtatva, verseskötetek és divatlapok alá temetve, fényképezőgéppel bohóckodva mindenhol, Marilyn Monroet és Audrey Hepburnt bálványozva, és vintage ruhákat aggatva magamra. Ja, és persze kell lennie valahol egy rúzsnak is. ;)

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás