Interjú Balogh Alexandrával

Interjú Balogh Alexandrával

„Amikor felszállsz a felhők közé, utoljára még visszagondolsz a múltadra. Lassan egy mázsás kő hullik le, mely eddig a szívedet nyomta….egy apró mosoly kíséretében búcsút intesz annak az embernek, aki voltál.” Amikor először találkoztam ezzel a lánnyal, szó szerint egymásnak mentünk a buszmegállóban. Olyan mintha két sorsvonal akkor ért volna össze egyetlen közös kis pontban.

Nem vagyok egy hitetlen fajta, de még a mai napig meg tud lepni a döntéseivel, a világnézetével. És azzal, hogy a külföldi messziségben is megáll a két lábán, még akkor is, amikor reménytelennek látszik a helyzet. Főleg egy „írónőnek”. A blogja a menedéke. Az a kis hely, amit mindennap a kezébe hurcolászik. Egy napló, amibe ha tud, és baj érné, publikál. Egy védőreakció és útmutató más embereknek. Nézz be hozzá, nem bánod meg: http://newlife-newdreams.blogspot.co.uk/

 1. Milyen embernek mondanád magad? Mit látsz, abban a tükörben, amibe mindennap belenézel?

– Hogy ki vagyok én? Az az ember, akinek örökösen kattog az agya és liter számra issza a kávét, mert kóros álmatlanságban szenved. Egy olyan ember, akinek lénye egyik része imádja a pörgést, az őrültségeket, és nem bír megülni a csinos kis popóján, a másik fele, pedig el akar bújni a világ elől és nyugalomra vágyik. Az, aki mindig változásra törekszik, mégis apró emlékekbe kapaszkodik. Az, aki örökösen tervezi a jövőjét, mégis a múltját kergeti. Az, aki imádja a szabadságot, mégis mindenhol a biztonságot keresi. Azt hiszem egy őrült nőszemély vagyok. És ha látsz a metrón egy szemüveges, göndör hajú lánykát virágos naplóval a kezében, aki vigyorog a világra miközben ír, az bizony én leszek.

 2. Miért kezdtél el írni? Volt valami oka, vagy csak hobbinak indult?

– Azt hiszem 10 éves koromban kezdtem el naplót írni. Volt egy saját kis világom, ahova elrejtettem a titkaimat. 18 éves lehettem, amikor a szenvedélyemmé vált az írás. Számomra gyógyírt jelentett, ha papírra vetettem, azt, ami fájt. Az írás számomra drog. Mindig nálam van a naplóm, a sarki boltba sem megyek el nélküle.

 3. Mit jelent számodra a nyugalom szigete? Van-e konkrét helyszín, vagy a fejedben létezik egy békés kis világ, ahova szívesen visszajársz?

-Nyugalom szigete. Azt mondanám, hogy 3 helyszín van, ami számomra ezzel egyenlő. Az első a körtefánk. Mindig oda vackoltam be magam, kakaóval és a naplócskámmal. A második, Debrecen. Talán az ott átélt élmények miatt, de ha ebbe a városba sodor az élet, mindig átjár az a különleges nyugalomérzet. És a harmadik, London. Nem a pörgős élettel teli részére gondolok, hanem azokra az elrejtett kis zugokra, amelyek csak felfedezésre várnak. Amikor az időm engedi, felveszem a túrabakancsot, és felfedező útra indulok, hogy meghódítsak egy újabb csodavilágot, de ezeken a helyeken kívül létezik egy világ, amely csakis az enyém. Ahova beléphetek bármikor, kizárva a külvilág zaját. Ha írok, vagy olvasok valamiféle különleges érzés jár át, és én egyszerűen elmerülök benne…

4. A blogodban érzékelhető egy csöppnyi feminizmus, mi ennek a forrása?

-Nem tudom, talán az, hogy én mindig is a függetlenségre törekedtem, és ez magában foglalja a férfiaktól való elválást is. Eléggé egy karrierista nőszemély vagyok, és nem igazán hiszek a “nőknek a konyhában a helye” elcsépelt szövegben. Meg egyébként is “nálam van az alma”.

5. Mi jut eszedbe a világszemléletről? Mennyire tartod magad nyitottnak?

-Mint már említettem engem az újdonság varázsa elbűvöl. Szívember vagyok, és mindig a megérzéseimre hallgatok. Ha úgy érzem jó lesz, bármibe képes vagyok belevágni. Hiszek benne, hogy minden okkal történik, és mindig ott vagy, és akkor amikor, és ahol lenned kell. Én mindenhol a jeleket keresem, és minden dolognak próbálom a pozitív oldalát megtalálni, még ha nehéz is.

6. Fontos számodra a szabadság, az, hogy mindig erős légy; képes vagy küzdeni a mindennapokban. Mi ad neked ennyi erőt?

-Saját magam. „Harcolni, menni előre szemben a széllel. Kitartani, mosolyogni, és közben élvezni. Pörögni, újra álmodni, megcsinálni. Hinni magadban, bízni az erődben, és nem lesz több visszatáncolás. Hányszor mondtad már azt, hogy nem bírod ki, aztán mégis kibírtad. Tudod, a lehetetlen nem létezik, csak nehezen megvalósítható. És ha az akadályokra lehetőségként tekintesz, az meg már több is, mint elég. Ha teljes szívből akarod, onnantól könnyebb lesz. Csináld azt, amit szeretnél, élvezd a pillanat varázsát, és lásd meg az életedben az apró csodákat.”

 7. Vannak céljaid? Apró kis cetlik a faladra ragasztva, amiket biztos, hogy egyszer véghez, viszel?

-Persze, örökösen tervezem a jövőmet, de közben meg ott van az, hogy állandóan változik az életem, és én is. Néha magam sem tudom, mit akarok. De pont ezt szeretem, hogy soha nem tudom, mit hoz a holnap, mégis izgalommal várom. Jelenleg elégedett vagyok az életemmel, és próbálgatom tovább a szárnyaim, mert tudod, én hiszem, hogy tudok repülni, és tudod mit, egyszer fogok is.

BSzandi

Szerző:

Ani
„A legvarázslatosabb táncok olykor pirkadatkor történnek, egy álmatlan éjszaka után.”

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás