Ezúttal egy elvetemült írópalántának, Saskiának, azaz Bozsányi Biankának tettünk fel kérdéseket. Sok mindent elárult nem mindennapi blogjáról és önmagáról is, többek között azt is megtudtuk, miért ír egy nő fiúk közötti szerelemről.
Saskia néven blogolsz, nincs egy kép se rólad, Facebookon is álnéven szerepelsz. A nemed is csupán a Bloggeres profilodból derül ki. Fontos számodra, hogy az emberek ne tudják, ki is vagy valójában?
Régebben a rendes nevemmel szerepeltem a Facebook-on, majd egy atrocitás miatt átírtam a nevem egy karakteremére, így viszonylag békésebb az életem, s az sem utolsó, hogy van benne egy kis titokzatosság. Ami a képeket illeti, egyszerű a válasz, nem szeretem, ha fotóznak.
A Blogger profilod szerint, már 2008 óta használod az oldalt, azonban a mostani blogod még nincs egy éves sem. Ezek szerint volt már több blogod is? Mi lett ezekkel?
Két blogom létezik jelenleg, az egyiket az írásaim egy részének szentelem, míg a másik személyesebb, oda szoktam leírni, épp mi foglalkoztat, mik járnak a fejemben. Volt egy harmadik, roleplay blogom is, de azt csak rövid ideig használtam.
Bemutatkozásodban az áll, hogy már régóta írsz. Mikor kezdted el, és hogy jött az ötlet?
Általános iskolás korom óta írogatok, ez évben töltöm be a 23-at, szóval körülbelül lassan 13 éve. Az írással tudtam kiadni magamból a felgyülemlett érzéseket, a feszültséget, egyszerűen kellett a lelki békémhez. Olyasmi ez, mintha egy épp érzelmektől kicsordulni készülő pohárba belemártanánk egy papírlapot, s az felszívná egy részét, hogy ne történjen baj. Minden egyes írásom, minden egyes teleírt lap egy-egy ilyen papír számomra.
Több műfajban is alkotsz? Melyik áll a legközelebb hozzád? Mitől függ, hogy épp vers vagy egy történet születik meg?
Több műfajban is próbálok alkotni, írok verseket, novellákat, haikukat, és apróbb szösszeneteket, bár azokat nem tudnám hova sorolni. Írok vidámabb történeteket, tragédiát, drámát, mikor milyen a hangulatom. Mind nagyon közel áll hozzám, bár mostanában több verset írtam, mint bármi mást, témában viszont a dráma, amely igazán közel áll hozzám. Van, mikor eszembe jut egy történet, vagy az életemből egy mozzanat, s azt szeretném jobban kifejteni, szeretném, ha az olvasó beleélné magát egy-egy szereplő bőrébe, ha átérezné az adott élethelyzetet. Ilyenkor születnek a rövidebb, s hosszabb novellák. Mikor verset írok, ott inkább egy érzést szeretnék átadni az embereknek.
A blogod nyitóképe elég megdöbbentő. Neked mit jelent ez a kép? Mit akarsz ezzel kifejezni?
Szeretem a meghökkentő és egyedi dolgokat. Sok dolgot másként látok, másként vélekedek róluk. Ez a kép is ilyen. A legtöbben csak egy szuicid jelenetet látnak, de számomra csodaszép, és nyugalmat sugároz a karakter mozdulatlansága az ellebbenő szirmokkal. Mivel leginkább a melankolikus és drámai írásaim kaptak helyet itt, így teljesen beillik ebbe az érzésvilágba, amelyet a blogom próbál sugározni.
A bejegyzéseidnek, alkotásaidnak általában nincs címe. Van ennek valami különleges oka? Miért nem szoktál címet adni műveidnek?
Mivel egy érzést próbálok átadni, szeretném, ha az olvasó a mű egészét nézné, nem akarom az írást úgymond beskatulyázni egy címmel. Persze ha pályázatra írok, ott muszáj címet megadni, de sokszor bajban vagyok ilyenkor, mert nem tudom összefoglalni pár szóban az egész tartalmat.
„Az oldalon +18-as, ill. boys love, azaz fiú x fiú témát feldolgozó írások is találhatóak lesznek”- figyelmezteted az olvasóid. Miért választottad pont ezt a témát? Nem furcsa nőként ilyenekről írni?
Már régóta kedvenc témáim közé tartozik a boys love. Elég szokatlan az átlag ember számára ez a téma, több érdekes és határokat feszegető, elgondolkodtató dolog van benne. Több feszültséget, drámát lehet beleszőni egy-egy ilyen történetbe, a meg nem értettsége, az el nem fogadása miatt. Számomra színfolt a már jól megszokott love story-k között. Rengeteg nő ír ebben a témában, nem csak ebben az országban, bár igazán jól kevesebben. Személy szerint jobban szeretem, ha az érzelmi hátterét mutatják be egy-egy történetnek, de sajnos sokaknak nem ez a fontosabb tényező, és nem felnőtt fejjel gondolnak bele a téma mélységébe. Egyébként én nőként is szeretem magam beleképzelni az aktuális férfi szereplő bőrébe, egy kis változatosságot visz az ember életébe.
Egyik bejegyzésedben ez áll: „Az évek alatt sikeres üzletemberré váltam, már amennyire egy 27 éves férfi annak tekintheti magát?”, viszont egyes szám első személyben írod az írásaid. Kiről szólnak az írásaid? Kitalált karakterekkel dolgozol, vagy valódi személyekről írsz? Esetleg saját magadat képzeled a szereplők helyébe? Van olyan, mikor a saját érzéseid, érzelmeid osztod meg?
Sokszor kitalált karakterekről írok, a crossdresser fiútól kezdve, a látens vámpíron át, a sorozatgyilkosig rengeteg mindenkiről. Viszont leginkább a valósághoz közelebb álló dolgokról szeretek írni, melyek nem rugaszkodnak el annyira a való élettől. Megesik, hogy az én életemből merítek, s konkrétan beleírok a történetbe velem megtörtént dolgokat, esetleg továbbgondolom azokat. A szereplők bőrébe minden esetben beleképzelem magam, hisz anélkül nem tudnék szenvedélyesebben írni. Vannak történeteim, amelyekben feltűnnek az életemből konkrét időszakok, van olyan, ahol csak egy-egy gondolatom írom bele, vagy rejtett vágyaimat.
Mi ad ihletet az íráshoz? Hogyan születik meg egy-egy alkotás?
Rengeteg dolog ihlet meg. Néha elég kitekinteni az ablakon, vagy hajnalban hazafelé kinézni a vonat ablakán, beszélni az emberekkel, látni pár repülő madarat, sétálni egyedül este az utcán, érezni a szelet a bőrünkön, beleszagolni a levegőbe, meghallgatni egy gyönyörű dalt, vagy csak egyedül ülni otthon. Rengeteg dolog vált ki belőlem érzéseket, még olyanok is, melyek másoknak fel sem tűnnek, vagy hétköznapinak tartanak.
Hogyan születik meg egy-egy alkotás? Semmiképp sem koncentrációval és görcsöléssel. Legtöbbször elfog egy érzés, mely utat akar törni magának, de ez nem is olyan egyszerű, hisz először meg kell ragadnom azt az érzést, hogy pontosan mi is az, majd szavakba önteni. De van mikor csak szavak, szóösszetételek jutnak eszembe az utca közepén, vagy elalvás előtt, persze sosem mikor a laptop vagy toll és papír közelében lennék. Ilyenkor magamban ismételgetem a szavakat, mint valami mantra, amíg biztonságba nem kerülnek, s írott formát nem kapnak. Utána pedig ízlelgetem, egyre több érzelmet kelt bennem, s jönnek maguktól a dolgok.
Mik a jövőbeli terveid? Bloggerként folytatod vagy máshol is publikálni fogsz? Elképzelhető-e, hogy kiadsz egy könyvet?
Két ezzel foglalkozó oldalon, illetve a személyes Facebook oldalamon is olvashatóak – főként boys love – írásaim. Nemrégiben pedig csináltam Facebook-on is egy a blogomhoz hasonló oldalt, ahol az írásaim egy részét osztom meg az emberekkel, így talán több mindenkihez eljut egy-egy gondolatom. A különböző irodalmi pályázatokat is nyomon követem, és próbálok minél többön részt venni. A jövőben szeretnék komolyabban foglalkozni az írással. Ha lehetőségem lesz rá, szeretnék két könyvet is kiadatni majd. Az egyikben a versek és szösszenetek foglalnának helyet, míg a másik egy regény lenne, témájában pedig valami hátborzongatóbb. Így két oldalamat is jobban megismerhetnék. Remélem, egyszer valóra válik ez az álmom.
Köszönjük Biának, hogy válaszolt kérdéseinkre!
Itt olvashatjátok Bianka blogját: http://saskiavilaga.blogspot.hu/
