Interjú – Burján Petrával

Interjú – Burján Petrával

Blogolásom során, nagyon sok embert ismertem meg. Valahogy mindig érdekes és hasonló gondolkodású írókat hoz szembe velem a sors. Legutóbb, mikor új blogot kezdtem, a feliratkozottak olvasói között szemezgettem, így találtam Petra blogjára, ami elsőre megtetszett. Tetszett az életszemlélete, tetszett az, hogy mindent olyan egyszerűen ír le, hogy bárki, aki olvassa gondok nélkül azonosulhat vele. Én is így tettem, majd követni kezdtem, ő visszakövetett, kommenteket váltottunk majd levélváltás során sikerül kicsit jobban megismernem. Nagyon sok közös dolog van, amit szeretünk, vagy hasonlóképp gondolunk, annak ellenére, hogy sohasem találkoztunk. S hogy miről ír blogjában? Képet kapunk egy fiatal lányról, hogyan is bontogatja szárnyait az élet különböző területein, mit gondol bizonyos dolgokról, hogyan éli meg őket. Néhol kérdéseire vár választ, néhol ő ad tanácsot, néha határozatlan, néha pedig rendíthetetlen, akár csak egy szikla. Évekre nyúlik vissza a blogja, sok dolgot átélt már, de írásai mindig felfelé ívelnek. Igyekszik nem leroskadni, hanem inkább küzdeni. Küzdeni önmagáért, a hitéért és mindenért, amit szeret. Olvassátok szeretettel, milyen is az élet, Petra szemével nézve.

„biztos nagy kérés hogy végre egyszer úgy legyen az élet szép, hogy utána nem megy minden tönkre.”

Évekre nyúlik vissza a blogod és ahogy idősödtél, úgy az írás stílusod is fejlődött. Úgy gondolom, kezd kiforrni az „igazi Petra”. Mit adott, miben segített neked a blog?

Amikor elkezdtem írni a blogot, még csak egy kíváncsi természetű lány voltam. Már nem is emlékszem pontosan az okára. Amikor leírom az érzéseimet, tisztán látom az okokat és a lehetséges jövőmet. Segít abban, hogy írás közben igazán én legyek, és segít megérteni önmagam.

Az írásokból egy igazán összetett személyiséget ismerhetünk meg. Azt hiszem a kezdetekben inkább még határozatlan és lelkét ápolgató lány történeteit olvashattuk, most pedig egy erős akaratú, határozott hölgyemény színes gondolatait. Még a legrosszabb időkben is ott a hit és a remény az írásaidban. Sokszor írod: „De erős vagyok…és túljutok ezen is..ahogy eddig is!” Honnan jön ez az erős akarat? Miből építed újjá a lelked?

Sokszor, szinte darabokban írom, amit gondolok. Szükségem van arra, hogy valaki azt mondja: „sikerülni fog, képes vagy rá!” Többször volt rá példa, hogy ezt csak magamtól hallottam. Azzal, hogy ezt írom, figyelmeztetem magam arra, hogy nem adhatok fel semmit, hisz túl sok szép dolog van ebben a világban ahhoz, hogy ezt semmibe vegyem.

Annyira őszintén és nyíltan írsz a veled történő dolgokról, hogy bárki azonosulhat veled, legyen az egy csalódás, baráti kapcsolatok, álmok, vágyak. Az életben is ilyen nyílt vagy? Értek már sérelmek emiatt?

Írni mindig könnyebben tudtam, mint beszélni. Túl sok sérelem ért ahhoz, hogy az életbe ne legyek ennyire nyílt. Ami persze nem mindig jó, és nem mindig mutatja meg az erős oldalam.

Nagy szabadságvággyal rendelkező ember vagy, aki nem igazán viseli el a korlátokat. Szerinted miért fontos, hogy legyen egyéni szabadságunk, akár egy kapcsolatban is?

Ha körbenézünk észrevehetjük, hogy szinte mindenki korlátok között él. Nem mernek aszerint élni, ahogy éreznek. Estem már abba a hibába, hogy hagytam a korlátokat nőni és éltem bennük. Ha nem tehetem meg azt, hogy egy üveg borral kiülök a vízpartra és hagyom, hogy átjárjon minden, akkor már régen rossz. Ha pedig valakit szeretsz, hagynod kell néha a saját útján járni, hogy aztán visszataláljon hozzád. Megtanultam, hogy akkor működik a kapcsolat, ha azt a korlátot együttes erővel kitágítjátok, mint egy közös országhatárt.

Jó pár közös kedvenc „dolgunk” közé tartozik a „hippi korszak”. Életstílus, életszemlélet, zene és minden, amit magába foglal. Miből fakad ez?

Mindig úgy gondoltam, hogy előző életemben hippi voltam. Ez egyfajta jelkép, a már említett szabadságra. A tény, hogy elfogadnak, az lehetsz aki szeretnél, azt tehetsz amit szeretnél… Régen ilyen akartam lenni, ez volt a reményem. Többet ér a fűben fekvős felhőnézős délután, amikor ha kedved tartja felugrassz és körbetáncolod a helyet, mint amikor bezárva egy szobába próbálsz megfelelni a körülötted lévőknek. Szerintem titkon mindenki ilyenre vágyik.

Van egy külön verses blogod is. Mióta írsz verseket? Gondoltál már rá, hogy megmutasd a nagyközönségnek, megoszd és véleményezzék?

Több mint két éve írom a verseket. Sosem tartottam túl jónak őket, úgy hittem erre bárki képes lehet. Azért írtam mégis, mert ezzel kiengedhettem az érzéseket a testemből. Persze az embernek megfordul a fejében, hogy kiadja, hogy elismerjék. Viszont nem hiszem, hogy lennék olyan jó, hogy erre érdemes lenne. Amíg csak azért írok, mert élvezem és szeretem, addig szinte mindent megkapok. Elsősorban nem mások miatt teszem ezt, hanem magam miatt.

Van, hogy egy-egy bejegyzés, csak egy dal, egy vers vagy részlet belőle és egy kis ajánló. Inspirálnak ezek a dalok, vagy feltöltenek, vagy adnak valami plusz gondolatot, amit tovább akarsz adni az embereknek?

Könnyen tudok azonosulni más személyekkel. Számtalan esetet tudok mondani, amikor az az egy sor, egy kis részlet vagy egy dallam elmondta az akkori érzéseimet, vágyaimat. Ilyenkor nem tudom magamban tartani, muszáj, hogy más is láthassa. Képes akár két szó is inspirálni vagy épp erőt adni.

1384146_685005131511460_390845013_n

“Már nincs szükségem Rád. Egyszerűen csak csendben továbbsétálok, és hagyom, hogy ott ülj az út szélén és várd azt, ami talán sosem jön el. Addig nem, amíg nem állsz fel és teszel érte.”

Köszönjük a válaszokat Petrának!

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás