Interjú – Deák Paula Blankával

Interjú – Deák Paula Blankával

“A három pont. A három pont leszek, amiben ott rejlik minden lényeg, titok, szerencse. Az a három pont leszek, akire mindenkinek szüksége van, akinek nincs szüksége senkire. De, mégis. Benne leszek minden házban, könyvben és dalban. Az a fajta három pont leszek, akit megfejteni nem lehet. Aki nélkülözhetetlen lesz és szükségszerű.
Egy idealista három pont. Majd lehet írnak rólam egy könyvet. Úgyis csak az ember használhat. Meg neked is könnyű lesz. Ha hiányoznék, csak firkálnál három pontot. Vagy írnál életed nagy szerelméről, de a mondat végére három pontot tennél, az lennék én. És te tudnád, hogy abban a három jelentéktelennek tűnő pontban van a lényeg, amit csak te értenél, meg én. Mivel én lennék az.”
Deák Paula Blanka az a három pont, amit napok óta kétségbeesetten igyekszem megfejteni.

…kifinomult? …izgalmas? …tehetséges?
Fel kell fedeznem a világát ahhoz, hogy erről érdemben nyilatkozhassak. Egyvalamit azonban elárult magáról:

szereti megölelni. azt. aki elmegy.

 dbp
Hogyan mutatkoznál be te magad és mit gondolsz, hogyan mutatnának be téged mások az írásaid alapján?
Túlfűtött. Olyan, aki az ölelésekben teljesedik ki igazán. Szeretem átélni. Beszélni róla. Metaforaszennyezéssel átitatni, teletuszkolni szeretetérzéssel, és csak hagyni. Nem elmagyarázni. Hagyni, hogy átéld. Hogy minden sor után libabőrös légy és rájöjj, hogy még mindig. Olyan, aki szerelmes a szerelem minden kis kopott űrgamétájába. Ezt is adja át. Ezt is érzik. Elvont. Szeretem kitenni a három pontot, akár egy vers közepén, ahol jönne a lényeg. Hogy az olvasó a saját gondolataival töltse be. És ez szép. Megengedi, hogy akár egy vers által is, de ő lehessen.
Milyen a te írói hangod, milyen típusú szövegekkel dolgozol leggyakrabban? Sokoldalúnak tartod magad vagy ragaszkodsz esetleg egy-egy témához, amiben szeretsz kiteljesedni?
Szabad. Általában verseket írok, de nem foglalkozom a rímmel, a sorok feloszlatásával – csak írom. A mai kortárs költészet ami vonz. A slam. Persze azt érzem, hogy inkább ragaszkodó. Hangulattól függ, de amúgy tényleg. Egy jó ideje már csak a cigijéről, az érzésről amit ad, a verandáról és róla tudok csak írni. Igazából lehet tudnék másról is. Néha próbálok más témákra evezni, írni a természetről, de a vége mégis csak az lesz, hogy ott van ő. Tehát, hogy …
Nem használsz írói álnevet. Van ennek különösebb oka?
 Valóban nem. Az oka csak annyi, hogy szerintem fölösleges. Amikor írok, akkor nem egy másik ember érzéseit, gondolatait írom, hanem a sajátom. És én csak Deák Paula Blankaként vagyok igazi.
Milyen írók hatottak rád és miért?
De szép ez a kérdés! A leginkább Paulo Coelho. Az ő lelkivilágában megtaláltam magamat. Az az érzés, amit ő formál és csodákat hoz ki belőle, valami leírhatatlan. Katarzis élményeket kelt bennem. Elmondhatatlan. De mindig félórás sírógörcseim lesznek, talán a szép érzés miatt. Hihetetlen!
Gyerekkorodban volt meghatározó olvasmányélményed?
Persze! A Kis Herceg c. könyv. 11 éves lehettem, amikor először elolvastam. Akkor kezdtem el formálódni. Besegített abban, hogy most olyan vagyok amilyen.
Vannak előolvasóid, akiknek megmutatod a blogra felkerülő írásaidat?
Igen, az egyik legjobb barátnőmnek. Ő imádja, ahogyan írok. Sokszor átéli a libabőrösség érzését. Mindig elmondja, ha esetleg javítanom kellene rajta vagy hasonlók. Meg a magyartanárnőmhöz is szoktam vinni pár írásom, amit úgy érzek, hogy megérdemelné a javítást vagy épp a dicsérő szót.
Van olyan író, akivel szívesen leülnél beszélgetni egy kávé mellett?
Simon Márton, Esterházy, Coelho – velük akármikor. Néha jólesne magammal is társalogni, de időhiányos a dolog.
Mit gondolsz a kortárs irodalomról?
Benne van a jövő. Én imádom! Nem nagy lelkesedéssel fogok neki pl. Jókait olvasni. Akkor inkább Esterházyt. Sokkal inkább érzem azt a kortársnál, hogy hozzám szól. Nekem mondja. Nagyobb bizalommal is kezdek olvasni egy kortársat, mint pl. egy “régmúltat”.
Mit olvastál legutóbb?
Hmm… a legutolsó könyv, azt hiszem a Simon Márton – Polaroidok volt.  Az elmúlt egy hónapban 6 könyvnek fogtam neki. Egyszerre olvasgatom, amikor úgy akad annyi időm a tanulás mellett, hogy na most már leülök és csak olvasok. Nyáron remélem az összeset sikerül befejezni.
Köszönjük a válaszokat Paula Blankának!

Szerző:

gyűlölöm a színes tintát, kiváltképp a kéket s sárgát. a zöldet pedig különösképp; minduntalan elém tárul e különös kép - kinek napszínnel írok, aranyat áhít az nemtörődöm módon, bár színvak a pimasz. királykék mondandóm zöldellőn becsülné, az ördög vinné őt el, vagy a guta megütné! “tengerzöld szavaidnak bíbor palást kéne, árnyald, komám a betűidet, fesd iket kékre!” fésületlen, kócos gondolatok hullnak a pergamenre lassan, s az fejcsóválva nyögi: “szedd iket ráncba, kérlek alássan!” dühödten mázolom fel a színeket, palettám nyitva-tárva - amaz lemondóan legyint: “kár érte. bár maradt volna sárga!”