Interjú Dóbiás Viktóriával, a VickPic szerzőjével

Interjú Dóbiás Viktóriával, a VickPic szerzőjével

Pát hete bemutattam nektek Viki sokszínű blogját, most pedig elhoztam a vele készült interjút is. Hosszú és velős válaszokat kaptam, aminek nagyon örültem, hiszen így egy kicsit jobban megismerhettem a gyönyörű munkái mögött megbújó lányt. 

disz

 

– Munkáid fő témája a lovak. Ha jól gondolom, nem csak szívesen fotózod, rajzolod, mintázod őket, de te magad is közel állsz hozzájuk. Mit jelentenek számodra?

A lovak kiskoromtól fogva hatalmas szerepet töltenek be az életemben. Már korán elvarázsolt a szépségük, impozáns mozgásuk és megkapó jellemük.  Mikor gyermekként egy lovas tábor keretein belül magam is közelebbről megismerhettem őket, örökre rabul ejtettek.  Menthetetlenül beleszerettem ezekbe a csodálatos állatokba és a szabadságba amit nyújtanak számomra. Egészen 2013-ig csak álmodoztam egy saját patásról. Majd ez év áprilisában az álmom valóra vált, hivatalosan is ló tulaj lettem. Ekkor lépett be az életembe Alma, egy ekkor még fiatal haflingi kanca. Aki a kezdetektől fogva számtalan alkotásom témáját képezte. Az első süthető gyurmából készült medálom is őt ábrázolja. Ő számomra nem csak egy egyszerű ló. A társam a barátom, és mondhatni a lányom. Egy évvel később Alma megajándékozott minket egy kiscsikóval is, aki az Atlasz nevet kapta. Jelképezve, hogy a világot jelenti számomra.  
Azt mondanám, hogy nélkülük a világom üres lenne. Bármibe is fogtam bele eddigi életem során, azt ahova jutottam, ahova tartok, nekik köszönhetem. Ők a mozgató rugóim , inspirálnak és értelmet adnak az életemnek.

5

– Az ékszereid mind-mind gyönyörű és egyedi darabok. Mit kell tudni az elkészítésükről?

Az ékszereim egytől-egyig polymerből, ismertebb nevén süthető gyurmából készülnek.
A gyurma sütés előtt még teljesen képlékeny, a kéz melegére puhul fel egyre jobban. 
 Én magam előbb kézzel megformálom a szobraim alapját, majd kidolgozom az apróbb részleteket, ehhez már tűvel kezdek neki. Elég pepecselős és időigényes munka mindez, és fontos az óvatosság. Nem szabad kapkodni mert egy hirtelen mozdulattól, könnyen eldeformálódik az anyag. Ha elértük a kívánt eredményt mehet is a sütőbe az alkotás. A gyurmát sütőpapíron 120-130 fokon sütjük 20-30 percig. A sütés végén két lehetőségünk van: vagy megvárjuk ameddig szépen fokozatosan kihűl a munkánk vagy fél percig a csap alá tartva magunk is felgyorsíthatjuk az adott folyamatot. Ilyenkor már teljesen kemény a kapott tárgy, nem törékeny és vízálló. Elég strapabíró ékszerként szolgálhat számunkra a későbbiekben. 
Van olyan eset is amikor nem egyszerűen csak formázok, hanem ásvány alapra építek ékszert. Ilyen az indákkal körbefont Natura nyakék is amelyben egy csiszolt hegyi kristály található. Itt is ugyan az a teendőm, csupán annyi különbséggel, hogy a kristállyal együtt sütöm ki a medált.

dgdgdgd

– Az oldaladon barangolva egyértelműen azt mondanám, hogy a képzőművészet áll hozzád a legközelebb, hiszen remek kézügyességgel rendelkezel. Hogyan sajátítottad el a fotózást illetve az ékszerkészítést?

Fotózni fiatalon kezdtem kedvtelésből. Megakartam örökíteni a megismételhetetlen pillanatokat. Emlékeket szerettem volna, csak egy kicsit különlegesebb formában. Már ekkor volt egy cseppnyi tapasztalatom a képszerkesztő programok terén. Így a kezdetben még nem túl jó minőségű fotóimat utómunkával javítottam fel. Sokáig csak egy kis kompakt fényképező géppel kattogtattam. Míg végül 2014 karácsonyán szüleim megleptek egy amatőr belépő szintű tükörreflexes masinával. Sokat csiszolgattam a stílusom, elmerültem a retusálás rejtelmeiben is. Ekkor már a program segítségével sokat bírtam javítani egy egyszerű képen. Talán első komoly munkám a végzős osztályom számára készített tablónk volt. Kezdetektől fogva motivált, hogy sok ember számára érdekes amit csinálok, és értékelik a munkáimat.

A süthető gyurma ékszereim előtt volt egy másik anyag amivel dolgozni kezdtem: a zsugor fólia. Ami mondhatni az előfutára volt a mai alkotásaimnak. Számomra a lovak imádatához szorosan kötődnek az ősi kultúrák, főleg az indián hitvilág tisztelete. Akik hozzám hasonlóan igencsak nagy szerepet tulajdonítottak ezeknek a nemes állatoknak. Éppen ezért első  ékszereimet az indiánok szent tárgyáról, az álomfogóról mintáztam. Később az álomfogóba rajzolt lóportrék és díszítő elemük a kis tollacska valósággal a védjegyemmé váltak. 
A polymerre egész véletlenül egy hobbi boltban folytatott vásárlásom során bukkantam rá. Az nap zsugor fólia helyett süthető gyurmával tértem haza. Ekkor Alma már a családunk részét képezte, így pont őt terveztem ékszer formájában is megörökíteni. Hamarosan el is készült életem első gyurma medálja: egy fejszobrocska imádott kancámról. Valósággal beleszerettem ebbe az anyagba. Először éreztem korlátlannak az alkotást, tudtam, hogy innentől csak a képzeletem szabhat határt.

gfgd

– Miért és mikor kezdtél el alkotni?

Azóta rajzolok amióta csak az eszemet tudom. Mindig is szerettem volna megörökíteni azt a csodálatos világot ami körbevesz minket. Ahogy cseperedtem egyre több lehetőség tárult elém.  Az interneten kutakodva több új technikával is megismerkedhettem.  Először a képszerkesztés világában merültem el. Később a digitális rajzolás örömeibe is belekóstolhattam. Egy új világ tárult elém, könnyebbé és élvezhetőbbé vált számomra a szerkesztés. Illetve rengeteg digitális rajzot készítettem ebben az időszakban, melynek segítségével még jobban kitapasztaltam a program nyújtotta lehetőségeket. A fotóimat is megpróbáltam feljavítani. Sokat olvastam a különféle módszerektől és kísérleteztem saját magam is. Ahogy később az ékszerkészítést is, minden hobbimat autodidakta módon sajátítottam el. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy sosem éreztem ezt tehernek. Mindig örömmel alkottam és ha egyedül néha nehéznek is bizonyult, de egy-egy kudarc után tovább  próbálkoztam, ami végül meghozta a várva-várt sikert. Családomnak is rengeteget köszönhetek, ugyanis ők azok akik megteremtették számomra az ehhez szükséges lehetőségeket és légkört. 

1 (1)

 

– Rengeteg mindennel foglalkozol, ahogy az oldaladon is olvasható. Amellett, hogy fotózol, ékszereket is készítesz, valamint videókat szerkesztesz. Mennyiben függnek össze ezek a tevékenységek?

 A legfőbb témám  kezdetben minden téren, a lovak valamilyen formában történő megörökítése volt. Igaz mostanra már más témában is szívesen alkotok. De a lovak örökké inspiráló múzsáim maradnak.
Bármibe is kezdtem az valamilyen formában hozzájuk volt köthető.

– Megmondom őszintén engem teljesen lenyűgöztek az ékszereid. Saját magad tervezed őket? Honnan veszed az ötletet az elkészítésükkor? Mi inspirál alkotás közben?

Rengeteg forrásból merítkezem. Már több esetben felhagytam a lovas témával, de a természethez még mindig tartom magam. Ha épp nem ló, akkor is valami állat, vagy növény. Az ősi kultúrák mellett vonzódom a misztikus lényekhez és a fantasy világhoz. Szerencsésnek tartom magam úgyanis maga a lakóhelyem is egy gyönyörű inspiráló környezet. Rengeteg ékszeremet ihlette a kertünk. Mindig akad benne valami kis részlet ami megragad. Egészen különleges fa gyűjteménnyel rendelkezünk, akárcsak egy aprócska erdő. A kertünk szerves részét képezi egy kis halas tavacska és a mellé épült faház. Az ide látogatók, talán nem véletlenül illetik a tündér kert névvel. 

2

– Mik a terveid a jövőre nézve? Mindenképpen a jelenlegi irányba szeretnél orientálódni vagy az alkotás számodra csak szabadidős tevékenység?

Az igazat megvallva jelentkeztem egy főiskola alkalmazott grafikus szakára, de oda kevésnek bizonyult amit szakmai szemmel nyújtottam.  Sajnos elég korlátozottak a lehetőségeim. Mindenképp ezen a kreatív szálon szeretnék tovább indulni. Viszont nem tehetem meg, hogy csupán a tanulmányaim javára, több napig elhanyagolom patás társaimat.
A jövőmet mindenképp aköré terveztem építeni amit örömmel csinálok. Hisz egy ember életének nagy részét a munkája teszi ki.
Hiszek a sorsban és abban, hogy az élet majd igazgatja az utamat, így nem aggódom a jövő miatt. Ha valami nem sikerült, akkor az nem az én nagy lehetőségem volt. Amit nekem szánt a sors az még várat magára.

– Hogyan jellemeznéd a stílusodat?  Szerinted hogyan nyilvánul meg az egyéniséged a munkásságodban?

Egy igazi álmodozó vagyok. Ezt a tulajdonságomat hűen tükrözi minden munkám. Ékszereimmel is egy külön világot igyekszem teremteni. Amely elrugaszkodik a valóságtól és elvezet minket egy mágikus világba. Szeretném, hogy az emberek egy pillanatra képesek legyenek belefeledkezni az ékszereimbe.  Elhinni, hogy a medál amit a nyakukban hordanak valóban egy több ezer éves mágikus tündér ékszer, amely varázs erővel bír. Remélem, hogy ekkor nem tévednek nagyot, hisz minden ékszerem a lelkem egy darabkája, kis világom egy töredéke.

fetee

 

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!