Interjú egy fiatal költőlánnyal, Hansel Zsuzsannával

Interjú egy fiatal költőlánnyal, Hansel Zsuzsannával

Két hete bemutattam Nektek egy költő lányt, Hansel Zsuzsannát, és ízelítőt kaptatok csodálatos verseiből is. Remélem azóta ellátogattatok a Napvilág Íróklub oldalon található profiljára, és még több alkotását megismertétek! Ha eddig ezt nem tettétek meg, még nem késő! Nem fogtok csalódni! Most pedig következzék egy interjú Vele, amelyből még többet megtudhattok Róla és a költészethez való viszonyáról.

 

Mióta írsz verseket?

12-13 éves korom körül, az általános iskola felső tagozatában kezdtem el verseket írni. Vagyis inkább leírni, mert nem tudok visszaemlékezni olyan korszakra, amikor ne gondoltam volna ki ilyen-olyan történeteket, vagy kezdetleges versféleségeket. Mindig meghatódom, ha kézbe veszem az első „költeményeket” tartalmazó füzeteket; ezek olyan írások, amiket nem lehet mosolygás nélkül kézbe venni.

Miért pont a versek mellett döntöttél?

 Nem igazán döntöttem el, hogy „én akkor verseket fogok írni”. Gyermekkoromban mindig egy nagy regény megírását képzeltem el, arra vágytam, de aztán hamar rájöttem, hogy a fejben „kész”, félkész, vagy gondolattá vált történetet cseppet sem könnyű papírra vetni. Legalábbis nem nekem, belőlem valahogy hiányzik az a képesség, hogy részletes, pontos leírást vagy élő dialógust tudjak alkotni. Viszont versben mindig könnyen ki tudtam fejezni magam, és a lelki alkatomhoz is közelebb áll a finom hasonlatok, metaforák és egyéb költői képek megalkotása, az ezeken keresztül történő beszéd.

Tanultál írni, verseket írni, vagy önmagad képezted? Egyáltalán szerinted lehet tanulni írni, vagy ez inkább belülről kell, hogy jöjjön? 

Sosem tanultam képzés szinten írni, de rengeteget olvasok, és így fejlesztem magam. Még gimnáziumban volt egy mentorom, Szabó Szabolcs tanár úr, aki a nőikar vezetője volt, Ő olvasta a verseimet, és tőle kaptam tanácsot is. Meg lehet és érdemes is tanulni a klasszikus versformákat, de nem attól lesz valaki költő, hogy meg tud írni egy szonettet. Az, ami igazán naggyá teszi az ember – minden művészeti ágban – taníthatatlan.

 Más műfajban is alkotsz vagy csak verseket írsz?

Néha kikerül a kezem alól valami próza (novellának nem nevezném), de alapvetően mindig verset írtam, és szerintem így is marad. Egy színdarab megírása vonz igazán, vannak ötleteim is, de egyelőre nem hiszem, hogy belekezdenék. Az irodalmon kívül a zenét szeretem még igazán, különösen a népzenét és a kórust.

Ha pár szóban jellemezni  kellene a stílusod, mit mondanál?

Mindig őszinteségre törekszem, ez a verseimben is így van. Próbálom minél nyersebben megragadni a valóságomat, és ezt közvetíteni a többi ember felé. Igyekszem az érzéseimet a lehető legpontosabban ábrázolva megjeleníteni, és igyekezni azon, hogy ezt mások is meg tudják érteni anélkül, hogy órákon keresztül kelljen agonizálniuk azon, hogy „mit gondolt a költő” – szerintem a mai kor embere erre egyszerűen alkalmatlan.

Honnan merítesz ihletet?

Ez olyan jó kérdés, szerintem mindenkinek felteszik, aki valaha is tollat fogott a kezébe. Honnan merít ihletet az ember? Hát az életéből, meg mindenből, amit maga körül lát. Engem például nem érdekel a politika, meg úgy általában a hatalmi játszmák, de mégis van ilyen témájú versem, mert kizárhatatlan. Legtöbbször persze arról írok, amit személyesen megélek.

Van példaképed?

Ha írói példaképre gondolunk, akkor Szabó Magda az abszolút példaképem és a kedvenc íróm is. Olyan művelt volt, mint az írók közül kevesen, és csodálatos műveket írt.

Ki a kedvenc költőd és miért?

Ez változó, mert mindig az a kedvencem, akit adott időben a legtöbbet olvasok. Jelenleg Baranyi Ferenc, akinek a szókimondása szerint páratlan a maga nemében.

Mi a kedvenc témád?

Nincs olyan, hogy kedvenc téma. Arról írok, ami foglalkoztat.

Van kedvenced a verseid közül? Ha igen, miért pont az?

Ezzel szintén úgy vagyok, mint a kedvenc költővel, azt szeretem a legjobban, amelyik a legfrissebb. Most a Tisztességtelen ajánlat címűt „szeretem” a legjobban, ami amellett, hogy nem régen lett kész, elég hosszú munka eredménye.

Hogy születik meg egy vers?

Nálam alapvetően kétféleképpen megy a dolog. Vagy egy pillanat alatt elkészül, jön egy érzés és magától leíródik az egész, vagy több hónapig, évekig áll a „fiókban”, mire lesz belőle valami (ha lesz). Egyébként szinte sosem korrektúrázok a szóismétléseken kívül, mert szerintem az rendszerint csak ront a dolgon. Gyakorlatban a legtöbbször úgy kell elképzelni, hogy beugrik egy gondolat, és azt akkor és ott le kell írni, bármi történik.

A Napvilág Íróklub oldalán publikálsz. Miért pont ezt választottad?

Még gimnazista koromban találtam az oldalt, azóta töltöm fel ide az írásaimat. Sok taggal baráti kapcsolatot is ápolok, és egy éve már segédszerkesztőként is tevékenykedem.

Kiknek írsz? Kik a „célközönséged”? Kiknek szánod a műveid?

Alapvetően nincs célközönségem, de főként talán a kortársaimmal szeretném megértetni magam, meg a fiatalabbakkal. Az jó lenne, ha visszaköltözne az emberekbe a költészet iránti szeretet, és újra elkezdenének verseket is olvasni… Az én műveimmel együtt, vagy attól függetlenül.

Számít mások véleménye?

Alapvetően nem. Akinek tetszik, olvasson. Akinek nem, álljon odébb.

Van olyan ember, akinek mindig megmutatod a verseid, akinek sokat jelent a véleménye?

Ilyen ember egy volt eddigi életemben, a már korábban emlegetett Szabó Szabolcs tanár úr, az ő véleménye sokat számított nekem. Mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot, de sajnos ez már nem ugyanolyan, mint beszaladni hozzá a tanáriba, vagy kórus után odasomfordálni egy paksaméta papírral.

 Kapsz visszajelzéseket, esetleg kritikákat? Ha igen, hogy fogadod ezeket?

Az íróklub oldalán szoktak visszajelezni, vagy a Facebook profilomon, mert ott is sok verset megosztok. Én minden kritikának örülök, ami normális hangnemben van megfogalmazva, viszont azt nem szeretem, ha valaki csak azért ír hozzá, hogy leszóljon. A negatív, de építő jellegű kritikát is szívesen veszem.

Tapasztalataid szerint mostanában népszerűek a költők és a versek, kapnak elég figyelmet?

A slam poetry kereteiben igen, de az mégsem ugyanaz a költészet, mint amit a kötetekben olvas az ember. Egyébként általában véve a jó irodalom iránti igény elég szegényes manapság, a versek, a költők és a költészet pedig valahol a lista legalján kullog.

Mik a jövőbeli terveid? Tervezel esetleg verseskötetet?

Igyekszem a legjobban teljesíteni a munkahelyemen, mert szeretem, amivel foglalkozom. Emellett persze gond nélkül össze tudnék rakni egy kötetet, de nem vagyok az a típusú ember, aki a szellemi termékeivel házal, így nem tudom, lesz-e rá valaha lehetőségem. Az biztos, hogy továbbra is írni fogok, mert az írás ugyanolyan szükséglet számomra, mint a levegővétel.

Köszönjük Zsuzsannának a válaszokat! Olvassátok el Róla készült ajánlónkat is!

 

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*