Interjú egy Főmasnilánnyal: Warga Krisztinával

Interjú egy Főmasnilánnyal: Warga Krisztinával

Olyan lehetőséggel áldott meg a sors, hogy egy már a blog és divatvilágban ismert lánnyal, a Masni magazin egyik főszerkesztőjével, Warga Krisztinával készíthettem interjút.

Krisztina nagyon sok papíron megvetette már tollát. Volt több személyes blogja, edzésnaplót vezetett, amiben leírta mit él át egy lány élsportolóként és most a Masni magazin főszerkesztője. Azt hiszem, ezt nyugodt szívvel nevezhetem sokoldalúságnak. Nem sok olyan bloggerrel találkoztam eddig, aki ennyi mindenbe belemártotta volna kanalát, hogy megkóstolja milyen is a másik oldal ízvilága, de Krisztina megtette ezt.

Warga Krisztina

Warga Krisztina

A Masni több mint ötezer követőt tudhat magáénak. Ez hatalmas felelősséggel jár. Mindig ott lenni a köztudatban, a tőlük megszokott szintet teljesíteni, újdonságokat felmutatni. Rengeteg munkával és kitartással jár egy ilyen feladat. Szerintem szép és nagy teljesítmény Warga Krisztinától és Meyer Eszter-Virágtól az, amit felépítettek, és azóta is meleg szívvel gondját viselik.

A Masni olyan, mintha a második otthonuk lenne. Folyamatosan frissült tartalommal, érdekességekkel, mindennel, amit egy nőnek tudnia kell. Aki szereti a divat és kreativitás világát, biztosan talál magának valamit, ami megfogja.

Mikor és miért kezdtél blogolni?

Úgy igazán 2009-ben kezdtem el blogolni. Előtte is írtam internetes naplót, de azokra egyrészt nem emlékszem milyenek voltak, és nem is maradt fent belőlük semmi. Három évig írtam a Csésze nevű blogomat.
Hogy miért? Mindig is publikálási kényszerem volt.

A blogot megelőzte valami? Esetleg egy napló vagy fiók alján heverő papírlapok?

Tíz éves korom óta írtam naplót, egészen 18 éves koromig. Emellett amíg kajakoztam, rendszeresen írtam edzés naplót is, ahova nem csak azt írtam le, hogy mi volt az edzés, hanem azt is, hogy milyen gondolatok rejtőznek egy női sportolóban, amikor naponta küzd meg a sportban, az életben. Ezt az időszakot tartom életem legnagyobb inspirációs szakaszának, amit ott megtanultam, többek között a küzdelmet, az a mai napig segít a mindennapokban.

Mesélnél arról, hogyan ismerkedtetek meg Meyer Eszter-Virággal?

Egy portálon blogoltunk. Egyszer csak rátaláltam, üzenetet küldtem neki, majd elkezdtünk chatelni. Nagyon közvetlen volt, és én meg akartam ismerni, igazi egyéniség. Egyszerűen érzi azt az ember, ha valakivel van valami dolga.

Hogy jött a divatblog – a Masni ötlete?

Amikor elkezdtem Sajtótechnikus szakra járni, úgy gondoltam valahova publikálnom kell, ezzel is gyakorolhatom a szakmát. Böngésztem a neten és egyszer csak rábukkantam az Illik hozzád Facebookos oldalra, ahol azt láttam, hogy van egy női közösség, akik beszélgetnek, tippeket, gondolatokat osztanak meg egymással. Úgy gondoltam, hogy kéne ilyet csinálni csak egy fiatalabb korosztállyal, ahol egymás segítségére lehetünk minden témában. Nem akartam egyedül belefogni, és azonnal Eszter-Virág jutott eszembe, akit felkértem és azonnal el is fogadta ezt. Aztán végül egyáltalán nem hasonlít az ihletet adó oldalra, később alakult ki a Masni tematikája, amit Eszterrel dolgoztunk ki. Akkoriban azt sem tudtam milyen is egy divatblogger, vagy, hogy kik a divatbloggerek itt Magyarországon. Nem beszélve a tartalmi részről. Aztán szépen lassan mondhatni a részévé válunk/váltunk.

Kép: masnicafe.blogspot.hu

Kép: masnicafe.blogspot.hu

Most új blog írásába kezdtél. Miért törölted az előzőt?

A változások híve vagyok, ott pedig még olyan ember gondolatai voltak, ami én már rég nem vagyok. Azt pedig nem szerettem volna, hogy valaki az alapján ítéljen meg. Egyáltalán nem negatívnak mondanám azt az énem, csupán más gondolkodás, más életérzés.

Te írtad, hogy nem viszed magaddal a múltat. Miért?

Úgy érzem, lehúzna. Pontosan amiatt, amit az előző kérdésnél írtam, mert imádom a változást, az új helyzeteket, helyeket, kihívásokat. Nem szeretném, hogy amikor visszagondolok, azt mondjak bezzeg akkor milyen jó volt, vagy mennyivel jobban néztem ki, mindig fejlődni szeretnék és csak jobb és jobb lenni, az élet minden területén. Ilyen szempontból maximalista vagyok.

Az új blogoddal kapcsolatban milyen terveid vannak? Milyen úton/vonalon szeretnéd továbbvinni?

Kétes érzéseim vannak efelől. Úgy érzem, túl sok platformon vagyok jelen. Amióta vezetem a Masnit, ahova a bejegyzéseket szubjektíven írom, kicsit az lett az új személyes blogom. Persze, amikor rámegyek a Csésze kávé púder színű sorok nevezetű blogomra, mindig megkívánom az írást. Ha elkezdek írni, akkor meg úgy érzem, hogy ez már sok! Nem kell ennyi Krisztina! Ezt még lejátszom magammal…

Mesélnél kicsit a bloggerkedés előnyeiről-hátrányairól?

Hátránya mindenképp az, hogy sokan azt hiszik, ha elolvasták a publikációdat, akkor az alapján megismernek. Ez egy személyes blognál még reális, a Masninál már kevésbé. Hiszen utóbbinál sokszor igényt szolgálunk ki, ezzel is kedveskedve az olvasóinknak. Én mondjuk, nem szeretem a DIY tippeket, mert nincs hozzá kézügyességem, de mindig én csinálom a bejegyzéseket erről, mert szeretem összedobni.
Előnye rengeteg! Adsz, majd aztán egy idő elteltével kapsz. Embereket ismersz meg, olyanokat, akikkel amúgy biztosan nem hozott volna össze az élet. Folyamatosan tanulsz, fejlesztheted magad.

Mit jelent neked az írás? Mi az a plusz, amit ad neked?

Ösztönös vágyam kielégítése. Mindig is átsegített, formált, erőt adott. Aki ír bármit is, az tudja mennyit segít, akár egy egyszerű pro és kontra lista is.

Vannak írással kapcsolatos terveid? Ha igen, mesélnél róluk?

A blogot mindenképp szeretném folytatni, akárcsak az újságírást. Emellett még van több tervem is a jövőre nézve, szeretek egy bizonyos szintig tervezni, viszont azt is szeretem, ha kicsit sodor az élet, akkor olyan lehetőségekre bukkanhat az ember, amire nem is gondolt az előtt és nagyon pozitívan élheti meg.

Mi áll közelebb a szívedhez? A személyes blogod vagy a divatblog? Miért?

Ugye személyes blogom annyira már nincs, de most beleszámítom régit is. De így is a Masnit mondom. Az ember elkezd egy személyes blogot, írja, olvassák, kap visszajelzéseket, segít magán, ha írja a gondolatait és így ennyi. A Masni küzdelem volt az első perctől fogva, verejtékek eredménye. Nekiállni valaminek, amiről az se tudod mi, és nem is áll hozzád olyan közel. Majd ezt a magadévá tenni, részévé válni, megszeretni minden darabját, ez olyan dolog, ami fontossá válik az embernek. Nekem nagyon fontos.
Nem beszélve ennek az egésznek a technikai hátteréről: mikor posztolj? Mit posztolj? Milyen téma legyen? Fotóanyag, egyedi tartalom, megfelelni az elvárásoknak, toppon lenni mindig. Na meg persze, hogy van egy szerkesztőtársam, akire bármikor számíthatok és ezt is a Masni adta nekem, felbecsülhetetlen.

Van kedvenc íród, költőd? Ki/Kik? Mi fogott meg bennük?

Sajnos nincs kedvenc íróm. Sok könyvet elolvastam már, volt, hogy egy szerzőtől többet is, de mégsem vált a kedvencemmé egyik sem. Szeretem nagyon az oktató jellegű könyveket és a történelmi regényeket.
Kedvenc költőm viszont van. József Attila verseit nagyon szeretem, még a zenelejátszómon is van egy-két felolvasott verse. 

Ezzel az interjúval szerettem volna kicsit rávilágítani arra, hogy igenis érdemes írni. És érdemes addig keresni önmagadat, és azt, amiben jó vagy, amíg meg nem találod. A nulláról kezdeni, és folyamatosan építkezni, magadévá tenni azt, amit alkotsz, amit csinálsz.

Krisztinának már sikerült. A Masniban otthon van. A Masni belőle és Eszter-Virágból egy darab. Itt egy élő példa arra, hogy igenis érdemes csinálni!

Gratulálok Warga Krisztinának és Meyer Eszter-Virágnak az eddig elért eredményekhez és további sok sikert kívánok nekik.

Köszönöm Krisztinának a válaszokat.

Kapcsolódó linkek:
Krisztina blogja: http://cskpsorok.blogspot.hu/
Masni: http://masnicafe.blogspot.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/pages/Masni/248868901836948?fref=ts

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/