Interjú eMesével, a lánnyal aki egy mesés világot hozott létre

Interjú eMesével, a lánnyal aki egy mesés világot hozott létre

Az előző alkalommal már olvashattátok az Emese oldaláról és képeiről készült ajánlómat, most pedig többet is megtudhattok arról a fiatal lányról, aki minden apró dologban meglátja a csodát, és e mesés világ mögött áll.

https://www.facebook.com/TothEmesePhotographyAndArtworks

Tóth Emese Photography And Artworks

 

Mióta fotózol, mikor kezdtél el komolyabban ezzel foglalkozni?

Pontos évet nem tudok mondani, nem emlékszem rá, csak annyi van meg, hogy a család kis ’szappantartó’ fényképezőgépével esténként mindig lefotóztam a naplementét a kertünk végéből. Akkor még csak kattintgattam, majd körülbelül 3 éve megkaptam az első saját fényképezőmet, és akkor indult el valami. Vagyis szinte minden. Szóval igen… nem csak kattintgatni, hanem komolyabban fotózni 3 éve kezdtem el.

Mik azok a dolgok, amelyik igazán inspirálnak?

Sokkal több dolog ihlet meg, mint amennyivel valóban elkezdek foglalkozni. A mindennapi élet, körülöttem élő emberek, mosolyok, a város, ahol tanulok és még sorolhatnám. Ezeken kívül pedig nagyon gyakori az, amikor egy-egy dal, vers, vagy esetleg egy másik fotós képe ihlet meg. Rengeteg időt töltök képfeltöltő portálokon, tumblr-n, deviantart-on, flickr-n, és nézegetem a fotókat, jól alaposan tanulmányozom őket, és ebből is tanulok, inspirációt gyűjtök.

Miket szeretsz leginkább fotózni? Milyen témát szeretsz leginkább lencsevégre kapni?

Hát, ez elég nehéz kérdés. Kipróbáltam már szinte mindent. Fotóztam színházban, a város utcáin, mezőkön az apró kis bogarakat, naplementét, barátnőimet, amikor épp a kamera kedvéért mosolyognak. Szóval tényleg volt már részem elég sok mindenben. Azt, hogy ezek közül mit szerettem fotózni a legjobban, dilemma elé állít. Mindegyiknek megvan a saját varázsa, hangulata. Mindegyiket lehet szeretni valamiért. De ha választanom kell, akkor … nem, bocsánat, de nem tudok. 🙂

Beállított vagy spontán képeket szeretsz inkább készíteni?

Fotóim között mindkét kategóriából van jócskán, viszont szerintem nem fog senki vitatkozni velem, ha azt mondom, hogy amikor például a várost járom, spontán momentumokat fotózok, és azok a képek nagyon jól sikerülnek, sokkal nagyobb öröm, mint amikor egy beállított, csak nekem pózoló lányt kaphatok lencsevégre.
A spontán képek nagyobb tudást, tapasztalatot, odafigyelést igényelnek. Teljesen más a kettő. Más az, amikor kitalálom a fotóim témáját, elmagyarázom a modellemnek, mit szeretnék, megmutatom neki, hogy tartsa a kezét, milyen arckifejezéssel nézzen, és más az, amikor idegen emberekre, ismeretlen helyzetekre vagyok utalva. Gyorsan kell reagálni, nincs sok időm azon gondolkodni, hogy no, most akkor milyen ISO is volna a legjobb stb. Ha akkor valamit rosszul állítottam be, már nem ismételhetem meg még egyszer, azt a pillanatot hagytam elveszni és csak magamra vethetek.

Voltak már kiállításon a képeid? Ha igen, mesélnél róla?

Fotóimat már több alkalommal volt lehetőségem megmutatni a nagyközönségnek. Alapiskolámnak köszönhetően már 13 évesen sikerült megrendezni első kiállításomat, majd egy évre rá a másodikat is. 2012.  januárjában a Gömöri Fotóklub által meghirdetett III. Világunk c. nemzetközi pályázatán első kategóriában első helyezést értem el, illetve egyik fotómat beválogatták a kiállításra szánt fotók közé is, ennek köszönhetően két fotóm bejárta Felvidék több iskoláját és más magyar lakta területek galériáját, illetve a verseny keretein belül a kiválasztott fotóim New Yorkba is eljutottak.

Van kedvenc képed az elkészültek között?

Sose kérdeztek még tőlem ilyet, de most mégis gondolkodás nélkül választ tudok erre a kérdésre adni.
Úgy 3 éve készülhetett a kép. Miskolcon voltunk Quimby koncerten az egyik barátnőmmel. Előtte jártuk a várost, volt két óránk koncertkezdésig. Boldogság volt, az biztos. Buborékfújóval jártuk a főutcát, közben összetalálkoztunk a zenekar tagjaival is, énekeltünk és találtunk egy szimpatikus utcát, ahol senki se sétált. A házak falai össze voltak firkálva, a földön borosüvegek voltak (szerintem mindenki el tudja képzelni). Leültünk ott, fújtuk a buborékokat, beszélgettünk, énekeltünk, már nagyon vártuk a koncertet. Aztán beállítottam a gépemet önkioldóra, letettem az egyik ablakpárkányra és odaálltunk a fal mellé és megszületett a kép. Nem sokan értékelik azt a képet, hisz nem voltak ott, nem mond túl sokat nekik. Címe sokáig nem volt, nemrégiben neveztem el… Szóval ez az ’Aknamezőn a boldogság’.

https://www.facebook.com/TothEmesePhotographyAndArtworks

Tóth Emese Photography And Artworks

 

A fényképezésen kívül, mivel szeretsz még foglalatoskodni szabadidődben?

Amit a fotózásnál is hamarabb szerettem meg, az a rajz. Őszintén szólva, azt talán a fotózásnál is jobban szeretem, bár ez merész kijelentés. Emellett kézműves ékszereket készítek, ’naplót’ és blogot írok, képeimet utómunkázom, a gimnáziumom diáklapját tördelem és egyre nagyobb lelkesedéssel írok cikkeket is.

https://www.facebook.com/TothEmesePhotographyAndArtworks

Tóth Emese Photography And Artworks

Mi az a dolog, amit elszeretnél érni, ha az emberek a képeidre néznek?

Szeretném, ha az emberek, annak ellenére, hogy nem ismernek, kapjanak egy kicsit belőlem. Kicsit a világnézetemből, a saját kis világomból. Úgy hiszem, hogy ha valaki a fotóimat nézi, kicsit belecsöppen az én világomba… legalábbis örülnék, ha ez valóban így lenne.

https://www.facebook.com/TothEmesePhotographyAndArtworks

Tóth Emese Photography And Artworks

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Tervem van rengeteg, de nagy részüket inkább megtartom magamnak, majd ha sikerült őket véghezvinni, akkor szólok, hogy na, ez volt a tervem, de addig csak egyet árulok el.
A gimnázium elvégzése után, ameddig még van két és fél évem, Budapestre szeretnék egyetemre menni. Túl sok dolog érdekel, ezért még nagyon konkrét tervem nincs, de az biztos, hogy a művészettel szeretnék foglalkozni. Ha sikerül, akkor a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vagy a MOME-n.

Köszönjük a válaszokat eMesének, és szívből kívánjuk neki, hogy elérje minden kitűzött célját. Reméljük a jövőben még rengeteg gyönyörű képpel örvendeztet majd meg minket, biztos vagyok benne, hogy még hallani fogunk róla. 🙂

https://www.facebook.com/TothEmesePhotographyAndArtworks

Tóth Emese Photography And Artworks

Szerző:

Szellőrózsák a viharban. Névtelen kifestőkönyv. Virágokkal teli hómező. Szürke álom. Szótlan dallamok. Néma sikolyok. Káprázat fehér ruhában. Porrá őrölt pipacsszirmok. Hiányos kirakó. Csillogás a víztükrön. Erőtlen szárnysuhogás. Reszkető árnyék. Mézédes galagonya. Keserű szirup szívedben.