Interjú Kiss Mártonnal, a zenésszel és íróval

Interjú Kiss Mártonnal, a zenésszel és íróval

Egy héttel ezelőtt már olvashattátok Kiss Márton írásairól szóló ajánlómat, itt az ideje, hogy Marci is „megszólaljon”, és kicsit betekinthessünk az ő gondolataiba is! Fogadjátok szeretettel!

1. Mind kíváncsiak vagyunk, visszaemlékszel-e még konkrétan a kezdetekre?

Az írás, az irodalom iránti affinitás már általános iskolás koromban kezdődött. Ekkor derült ki, hogy van hozzá érzékem, és ekkor születtek az első novellák, amelyek eredetileg regénynek indultak, és természetesen sosem lettek befejezve. Középiskolában már sokkal több időt töltöttem egy-egy novella megírásával, sokkal komolyabban foglalkoztatott az írás technikája is. Az első alkotásaim fantasy novellák voltak, kicsit populárisabbak a szépirodalmi írásoknál. Arra törekedtem, hogy ne egy kifejezett célközönségem legyen, hanem többféle életkorú és beállítottságú ember is élvezni tudja az írásaimat. Ez egyfajta középút. Fontos számomra az esztétikai többlet mellett a szórakoztatás is.

2. Milyen stílus az, amit képviselsz?

Hát most megfogtál, ezt elég nehéz lenne megmondani. Több író és költő van, akiket nagyra tartok (Bodor Ádám, József Attila, Bulgakov, stb.), és akinek az ujjlenyomata feltűnhet az olvasónak az írásaim hangulatában. Megjelenhetnek ezek tudatos utalások formájában, de úgy is, hogy akár észre sem veszem. Ha be kellene sorolni, talán a realizmus és a szürrealizmus határára tenném, bár tudom ez így tág.

3. Az íráson kívül mivel foglalkozol még szívesen?

Ha csak tehetem olvasok, edzeni járok és filmeket nézek. A filmnézés amúgy is egy különleges „rítus” nálam, végzett filmszakos révén nem vagyok egyszerű eset ilyen téren. Válogatok, nem lehet, és nem is ajánlott kizökkenteni, ha leülök egy jó film elé.

4. Van-e már nyomtatásban megjelent műved?

Tanulmányaim, előadásaim, illetve egy-két novellám és versem jelent meg. De nemsokára, ha minden jól megy, még idén megjelenik az első novelláskötetem nyomtatásban.

1420479_230251037140284_2041252814_n

5. Mi az, ami a leginkább megihlet? Miről szeretsz a legjobban írni?

Sok-sok impulzust gyűjtök a fejemben, emberekkel beszélgetek, szituációkat figyelek, semmit sem hagyok ki. Összeáll a fejemben, ha valami fontos történik: leírom, utána esetleg javítok, de nehezen korrigálok, mivel kiesek a mű, a szituáció hangulatából. A Virrasztók című novellám például egy éven keresztül alakult, eredetileg versnek indult, de aztán napokig folyamatosan írtam, majd töröltem is teljesen, és több hónapot kihagytam. A novelláskötetbe is csak az utolsó pillanatban került bele.

6. Mit gondolsz, manapság milyen értéknek számít az, ha valaki írásra adja a fejét?

Abban, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, nem hiszek. Az viszont igaz, hogy egyre kevesebb irodalmi szintű szöveget vesznek a kezükbe, ez pedig szomorú. Így manapság, ha valaki írásra adja a fejét, úgy gondolom, nem nagyon számít értéknek, az emberek többsége nem nagyon érti. Magának az írásnak is csökkent az értéke az idők során, vagy talán átalakult valami olyan dologgá, ami számomra kevésbé magasztos.

7. Mit tartasz a legfontosabbnak az írással kapcsolatban?

Hogy őszinte legyen. Akaratból, vagy erőltetve nem hiszem, hogy ez lehetne jól csinálni. Legalábbis én saját tapasztalatból mondom ezt. Ha valaki nem érez igazi késztetést rá, akkor ne tegye. Ahogy Petőfi mondaná: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!” Nekem a legfontosabb, hogy annak, aki olvassa tudjak adni valami jó vagy használható élményt. Ha olvasnak tőlem egy-két sort, elgondolkozzanak rajta, vagy nevessenek vagy sírjanak; az sem számít, ha nem tudják, hogy tőlem van. Mert az okozza leginkább az örömet ebben, hogy bár a legtöbbet magamnak írtam, más is talál benne valami számára értékeset. Jó érzés itt-ott észrevenni egy-egy idézetet az írásaimból, akár idegen embereknél is.

8. Vannak-e az írással kapcsolatban a jövőre vonatkozó terveid, és ha igen, mik?

Egyelőre szeretném, hogy ha a kötetem (Éhség) megjelenne, aztán majd kiderül. Addig írok, amíg úgy érzem, hogy tudok miről, aztán ha kell abbahagyom. Bár nem hiszem, hogy ez mostanában lesz. Ezek a dolgok nálam nem előre eltervezhetők sajnos.

Mi nagyon is reméljük, hogy Marci továbbra sem fog lustálkodni, és hasonlóan igényes és megkapó verseket, novellákat olvashatunk Tőle! A továbbiakhoz pedig sok sikert kívánunk!

 

Szerző:

Károly Dorka

Ott vagyok valahol a népzene és rock között, egy zongora és egy mikrofon mögé bújtatva, verseskötetek és divatlapok alá temetve, fényképezőgéppel bohóckodva mindenhol, Marilyn Monroet és Audrey Hepburnt bálványozva, és vintage ruhákat aggatva magamra.
Ja, és persze kell lennie valahol egy rúzsnak is. ;)

Szólj hozzánk!