“Valahogy ilyen sokoldalú lettem.”-Interjú Kiss Nikivel

“Valahogy ilyen sokoldalú lettem.”-Interjú Kiss Nikivel

Két hete megismerhettétek egyik új szerkesztőnket, egy igazán tehetséges és sokoldalú lányt, Kiss Nikit. Most pedig egy interjú keretein belül faggattam, hogy még többet megtudjatok róla. 

A Lendület Magazin új szerkesztője vagy, milyen érzés tagnak lenni?

Nagyon jó élmény egy ilyen közösségnek a tagja lenni, őszintén szólva nekem régi álmom, hogy majd egy magazinnál munkálkodhassak, szóval nekem fantasztikus. Rengeteg jó gondolatot olvashatok, megismerhetek művészeket és nem utolsó sorban persze a saját érzéseimet is közölhetem.

Hogy kerültél a Lendülethez?

Szinte filmbeillő helyzet volt: épp egy idézetet kerestem a blogomra, amikor is belebotlottam Albert Timi egyik művéből kiragadott mondatba. Annyira megtetszett a mondanivalója, hogy elkezdtem utánanézni, hogy hol lehet még megtalálni tőle más írásokat. Így keveredtem a Lendület oldalára, ami első pillantásra nagyon szimpatikus volta, aztán gondoltam próbából írok egy emailt, és hát válaszoltatok, hogyha szeretnék, írhatok egy próbacikket… A Lendület a lehető legjobbkor jött az életembe.

Mi a véleményed a magazinról? Milyenek az első benyomásaid?

Nagyon jó koncepció szerint működik, és tényleg a művészekre, alkotókra koncentrál. Ennyi „tiszta” oldallal talán nem is találkoztam, ami maga elé helyezi a tehetséget és magát csak közvetítőként kezeli. Nagyon sok művészettel foglalkozó oldal példát vehetne, hogyan engedi „lélegezni” az alkotókat.

Kiadványszerkesztőnek tanultál, tudod ezt kamatoztatni a Lendületnél?

Egy online magazinnál ugye kevesebb a munka, mint egy nyomtatott lapnál, de szeretném majd valahogy kamatoztatni a tudásomat, mindenképp, akár új arculatot tervezni, vagy kicsit frissíteni a holnapot. Ezek a feladatok leginkább ugye a vizuális tekintetben fontosak, nekem ebbe például a kép kiválasztása is beletartozik. A cikkemhez általában addig keresem a képet, amíg nem passzol maradéktalanul a mondanivalómhoz. Nem gondolná az ember, hogy sokat számít, vagy valaki nem is figyeli, de egy furcsa „hmezígyjó” érzést szeretnék kiváltani az olvasókból. Akkor már megérte.

Miért pont a kiadványszerkesztés mellett döntöttél? Miből áll egy kiadványszerkesztő munkája?

Kommunikációt végeztem az egyetemen és nem ártott valami kézzelfogható szakmát is tanulni, amivel kicsit leszűkítem a saját pályámat is. Számomra a vizualitás és a tartalom összhangja rendkívül sarkalatos pont. Ha nincs összhang, keserű a szám íze. Ha csinálok egy munkát, egyszerűen muszáj addig próbálgatni, még nem jön a jó megoldás. A kiadványszerkesztésbe sok minden beletartozik a szöveg tördelésétől (ami mondhatom a legmonotonabb része) elkezdve az arculati elemek megtervezéséig. Persze ez itt már kicsit átcsúszás a grafikusok területére, de szerencsére mi ilyenekről is tanulhattunk.

Rajzolsz, fotózol, képeket szerkesztesz és írsz is. Tanultad valamelyiket vagy mind jött magától?

Ezek nekem talán csak úgy jöttek, huzamosabb ideig egyiket se tanultam, a szó szigorú értelmében. Megláttam egy szép rajzot és próbáltam lemásolni. Ugyanígy a képszerkesztésnél, vagy akár az írásnál. Valahogy bennem, hogy én is tudnék ilyet csinálni és ez annyira inspirált, hogy bele is vágtam. Nem elégedtem meg azzal, hogy csodáljam, hanem legalább olyan jót akartam csinálni. Ahol most tartok javarészt a magam nyüstölése lévén értem el, persze az alapokat el kellett sajátítsam, illetve biztosítva voltak a lehetőségek számomra. Nem kis segítséget kaptam, hogy éljek ezekkel, ezúton is köszönöm, nélkülük nem ment volna. A művészet nagy konfliktusa, hogyha nem ismered, a saját technikáidat vagy csatornáidat nem tudod átadni a gondolataidat, ehhez kellenek bizonyos korlátok, akár ahhoz, hogy pont a szerint cselekedj, akár azért, hogy átlépd őket. A szabadság és szolgaság így jár kéz a kézben.

Sok mindenhez értesz, sok mindennel foglalkozol, van kedvenc tevékenységed közülük?

Igen rengeteg mindennel, így sose unatkozom.
A viccet félretéve, valahogy ilyen sokoldalú lettem. Nem tudom kizárni egyik területet sem. Sokat olvasok, irodalmi és szakmai dolgokról is, de olyanokról is mint például a pszichológia, ha valami érdekel, utána olvasok, és valahogy beleillesztem ebbe a kis szürreális világlátásomba. Talán néha nem is tudatosul bennem, hogy tényleg ennyi mindenben fejlődöm és próbálkozom. Amihez jön az ihlet általában arra fókuszálok, ha továbbáll, akkor én is más területet veszek elő, akár tudattalanul is.

daydream_by_dreamsymbol-d6107gf

Daydream


Nagyon szép rajzaid vannak, hogy készülnek ezek?

A csendéleteket tanfolyamon készítettem, néha itthon is szoktam, de sajnos mostanában ritkábban, ez a terület volt, amit kissé hanyagoltam. Egy rajzhoz lehetőleg több óra kell úgy, hogy teljesen kikapcsolsz, beteszed a zenét és neki kezdesz. Kb. fél óra után már az arcod és a kezed is tiszta grafit, a radírdarabkák az öledben pihennek és megszállottan húzod a vonalakat. Legalábbis én ilyen látványt nyújtok, mikor rajzolok. A téma lehet bármi, sajnos kevesebb vizuális képzelőerővel rendelkezem, mint a többi nagy művész akik hip-hop elővarázsolnak a semmiből például egy sárkányt. Őket csodálom.

Fotómanipulációid is lenyűgözőek, milyen technikával készíted őket?

Ha a menetére gondolsz, általában nézegetem ezeket a stock képeket (direkt ilyen művészeti felhasználásra készült fotósorozatok) a deviantart oldalán és megpróbálom valamilyen környezetben elképzelni őket. Ekkor folytatódik a további kutatás, hogy hátteret vagy egyéb mást kiegészítő elemeket keressek a képre. A munkát a Photoshop programmal illesztem egybe. Mindenki látott már rossz manipulációkat, na nekem nem ez a célom. Igyekszem minél inkább egybeolvasztani a rétegeket, akár bele is nyúlok, ha a kompozíció úgy kívánja, hogy olyan érzésünk legyen, hogy ez így teljesen egyben van. Ehhez kell persze a fotós látásmód – legyen mélységélesség, a színek és fények hitelesek legyenek.

Mi a kedvenc témád?

Kedvenc témám a lelki történések megjelenítése. Nagyon ritkán csinálok csak kedvtelésből vagy esztétikai szempontból manipulációt, mindig van valami mögöttes tartalom, hangulat, impresszió. Az, hogy általában kicsit szürreálisabb, fantasy köntösben helyezem el, már az én látásmódom. Nagyon sokszor inspirálnak a kedvenc zenéim, nem szó szerinti illusztrációk lesznek ezek, hanem továbbgondolt alkotások. A szimbólumok nagyon sok mindent meghatároznak, nálam mindig ezeket kell figyelni, egyértelmű képletek a megértéshez.

deep_within_me_by_dreamsymbol-d2zujf6

Deep within me


A képen szereplő alakok kicsodák? Milyen szempontok alapján válogattál alanyokat?

A válogatás tényleg csak szimpátia vagy tetszés alapján működik. Általában nőket válogatok, hiszen a saját belső történéseimet próbálom megjeleníteni, nagyon kevésszer szerepel pl. férfikarakter, de konkrét oka ennek nincsen, csak hogy azokat az érzéseket, amik a férfiakat mozgatják, (még mindig) kevéssé ismerem, de dolgozom rajta.

memories_by_dreamsymbol-d5h7bzo

Memories


Tájképeid változatos helyeken készültek. Sokat utazol?

Igen szerencsésnek mondhatom magam, hogy van lehetőségem ilyen szép tájakra eljutni, egészen más megvilágításba helyeznek dolgokat, hiszem hogy ezektől is több leszek. Amit a legjobban szeretek ilyenkor csinálni a pihenésen kívül, az persze a fotózás… Ez is hozzátartozik a helyi atmoszféra beszippantásához, megörökítéséhez a számomra.

Blogot is vezetsz Dreams in Budapest címmel. Miért érezted fontosnak, hogy írásban is megoszt az érzéseid?

Amikor elkezdtem a blogot, örültem, hogy valami keretet adhat a napjaimnak és lázasan kerestem valamit, amiben kitűnhetek. Feladatokat gyártottam magamnak, ilyen volt az ajánló vagy akár egy érzés leírása. Újságba már írogattam cikkeket, de személyes hangvételt nem engedhettem meg magamnak, ez a bloggal például gyökeresen megváltozott. Valahogy rátaláltam a hangomra. Az érzések és impressziók közvetítése ugyanolyan fontos, mint a fotómanipulációknál, egyszerűen ez az utam.

Honnan merítesz ihletet akár fotózáshoz, akár rajzoláshoz akár az íráshoz?

Rengeteg weblapot, újságot, könyvet olvasok, néha olyat is, amitől a hideg kiráz, mert ez is egy benyomás a világról. Valahogy ezekből a lecsapódásokból jön az ihlet, abból hogy nyitott szemmel járok. Valaki azt mondja, hogy csak a jót kell magunkba fogadnunk, de szerintem nem így van, inkább meg kell ismernünk a negatív dolgokat is, sőt egy művésznek egy kutyakötelessége, akár mások helyett is. Ne nyomj el magadban semmit, inkább ismerd meg, hátha hasznodra lehet.

Van példaképed?

Nagyon sok embert csodálok. Legfőképp azokat az embereket, akik vállalják magukat, de nem önző érdekből, hanem mert így tudnak adni másoknak pl. ha művészek tekintetében nézzük, közvetve nekem is. Ilyen szeretnék én is lenni: inspiráló.

Mik a jövőbeli terveid?

Nincsenek konkrét terveim, az életem most abban a szakaszban van, hogy bármi megtörténhet velem. Próbálom képezni magam, fejlődni, aztán meglátjuk. Az élet mindig olyankor hoz lehetőségeket, amikor a legnagyobb szükséged van rá.

Hogy képzeled el a Lendületet 10 év múlva?

A koncepciója miatt én nagy jövőt jósolok neki, ha jól csináljuk. Remélem 10 év múlva még többen leszünk, és még több téma, művész és tehetség jön velünk szembe, akikből építkezhetünk, inspirálódhatunk. Szerintem van jövője a Lendületnek, és igénynek is kell rá lennie, hogy művészeti témákkal kapcsolatos írásokat olvassanak az emberek. Jó lenne esetleg külföldi művészekkel is kapcsolatba lépni, még naprakészebbnek lenni, sok a lehetőség benne.

Köszönjük Nikinek  válaszokat és sok sikert és sok csodálatos élményt kívánunk neki itt nálunk, a Lendületnél!

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*