Interjú Lakatos Leventével, egy modern romantikus regényíróval

Lakatos Levente a hónapban szülővárosomba látogatott egy író-olvasó találkozó keretében, és bár jópár elpirult arcocskát és legalább ennyi választ hagyott maga után, gondoltam érdemes volna még pár kérdéssel meglovagolni a találkozót, hogy azok is betekintést nyerhessenek munkásságába és életfelfogásába, akik esetleg kihagyták az eseményt.

Mondhatnánk, hogy nagyon fiatal ahhoz, hogy generációkat érintő tapasztalatokat vonultasson fel, mégis aki egy kicsit is küzdött már életében valamiért úgy, hogy abban kezdetben csak ő hitt, az bőven találhatott válaszaiban ismerős érzelmekre.

Mesélt nekünk az ítélkezésről, ihletforrásairól, arról, hogy egy alkotónak mennyire fontos, hogy képes legyen megkülönböztetni a kritikát a kritizálástól és nem félt nyilatkozni múltbéli tévedéseiről sem. Néha olyan érzésem volt, mintha a szomszéd fiúval ültünk volna le beszélgetni egy kávé mellé. Kérdéseimmel kibővíteném a képzeletbeli kávézóasztal körüli helyeket, hátha sikerül másokat is inspirálni arra, hogy ne féljenek egyedül elindulni, ha az álmaikról van szó.

Kép: Rédei Panni

Hogyan telik egy átlagos napod?

Nincsen átlagos napom. Zsigerileg irtózom mindentől, ami átlagos. Két ugyanúgy zajló napom sincs egyébként. Ami leginkább befolyásolja az életemet, az a munka: írok-e éppen aktívak, avagy sem. Ha írok, akkor egy kis túlzással mindent annak rendelek alá, gyakorlatilag önkéntes szobafogságba vonulok. Ha nem írok, akkor viszont igyekszem aktívan eltölteni az időmet. Edzem, bepótolom a baráti kapcsolataimból lecsípett időt, szórakozni járok, ilyesmik.

2. Ùgy tudom te menedzseled magad, ami komoly energiàkat felölelő folyamat. Hogyan vagy képes egyszerre az alkotòi és a racionális feladatoknak is megfelelni? Nem vesz el lelkesedést az egyik a másiktòl?

Az túlzás, hogy én menedzselem magamat, egy írónál nincs szó klasszikus értelemben véve vett menedzselésről, mint például a zenészeknél. De, ha a menedzselés alatt az érted, hogy mondjuk velem kell író-olvasó találkozót egyeztetni, akkor igen, ezeket a feladatokat is én látom el. Csakúgy, mint például a közösségi média felületeimet is én kezelem. De eközben nem szabad elfeledkezni a kiadó munkájáról, a konkrét könyvekhez kapcsolódó feladatokból ők is bőven kiveszik a részüket. Szóval nem vagyok magamra hagyva, de valóban több munkát végzek, mintha popénekes lennék. Az írás és a racionálisabb feladatok egyébként kiegészíti egymást, ráadásul míg az alkotói tevékenység becsomagol, a további feladatok szembesítenek a külvilággal, ezáltal olyan összefüggéseket is megláthatok, amelyek összességében segíti a további szerzői építkezésemet.

3. Amikor az első nehézségekbe ütköztél a könyvkiadàs terén, mi volt az, ami mégis arra ösztönzött, hogy folytasd?

A könyvet nem kiadni, hanem eladni nehéz. Olvasótábort kell találni – sőt, építeni –, ami nem az adott kiadó, hanem a szerző dolga. Sok író azt gondolja, hogy elég megírnia a kéziratát, aztán hátradőlhet, mert imádni fogja a közönség. Szép álom. A szerző elsődleges feladata – az írást követően természetesen – az olvasóbázisa megteremtése. Ez szoros összefüggésben van egyébként az eggyel korábbi kérdésedben megfogalmazott önmenedzseléssel. Egy szó mint száz, az olvasóbázis képítése volt az első olyan feladat, ami komolyabban meglepett – leginkább azért, mert itthon járatlan területnek is bizonyult, nem igazán voltak előttem minták.

4. Szigor cìmű könyvedben két nagyon erős, határozott karaktert láthatunk. Egy ìrò minden karakterében jelen van. Melyek voltak azok a tulajdonsàgok, amiket magadbòl merìtettél személyiségük felépìtéséhez?

Minden karakteremben benne vagyok egy kicsit – még a nőkben is –, de egyik karakter sem teljesen rólam mintázott. Szentessy Igor, azaz Szigor figurája valóban nagyon hasonlít rám, de soha nem fogom elárulni, hogy pontosan milyen tulajdonságaimat ültettem át belé. Találgassanak csak az érdeklődő olvasók. Egyébként az új kötetemben, A pillangók ébredésében közelebbről is megmutatkozik Igor lelke, tehát én is szélesebbre nyitom a magamhoz vezető kaput.

Dedikált könyvjelző a “Lendület Magazin Szerkesztőségének”

5. Mi az az érték, amit korábban nem birtokoltál, de az ìrás által megadatott? Mit köszönhetsz ennek a területnek?

Az íráshoz elengedhetetlen kellék az emberismeret. Nyilván, amikor összefüggéseket, illetve magyarázatokat keresek a figuráim viselkedéséhez, bőven tanulok az emberi jellemről. Tulajdonképpen az írásfolyamat során kutatom az emberek viselkedését. Szóval sokkal érzékenyebbek a csápjaim, de a magánéletemben igyekszem használaton kívül helyezni őket. Az író nagyrészt saját benyomások alapján alkot, muszáj kiszolgáltatnom magamat az impulzusoknak.

6. Mit tanácsolsz azoknak az alkotòknak, akik félnek megmutatni magukat és tehetségüket a világnak?

Azt, hogy szorítsák össze a fogukat és mutassák meg magukat a világnak. Mi lehet a legrosszabb, ami történik? Az elutasítás. De az elutasítás nem tart örökké, az ember képes fejlődni, tanulni és alakulni. A nemből könnyen válhat igen, csak küzdeni és dolgozni kell érte. Tovább megyek: aki komolyan alkotni szeretne, folyamatosan a tanulás lehetőségét lesi. Akkor meg? Hajrá!

Levente facebook oldalát követve könnyen rátalálhatunk a következő állomásra, ahová író-olvasó találkozó keretében látogat majd. Igazán nem panaszkodhatunk, hogy Levente ne volna szorgalmas. Legújabb, Szigor című kötetének második része már előjegyezhető itt.