Nemrégiben bemutattam nektek Bősze Katalint, azaz Ledakatát. A lányt, aki az irodalom világában érzi magát leginkább otthon, és egy apró mozzanat is meg tudja ihletni. A lányt, aki az élet minden pillanatából rímeket farag és nem fél azt megmutatni.
A betűk és szótagok varázsa már kiskorában magával ragadta és a szófordulatok, pontosvesszők világában megtalálta a nyugalmat.
Itt az ideje, hogy jobban megismerjétek!
Bősze Katalin
Mesélnél magadról? Hogy töltöd egy átlagos napodat?
A nevem Bősze Katalin. 1982 késő őszén láttam meg a napvilágot Nagyváradon. Családommal 1988 tavaszán jöttünk át, hátra hagyva addigi életünket.
Nagycsaládban nevelkedtem. A Humán Ludovika Szakközépiskola és Gimnáziumban érettségiztem. Felsőfokú tanulmányaimat az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán végeztem.
A napomat egy lendületes kávéval indítom, majd egy kiadós reggelivel folytatom. Utána intézem az ügyeimet. Ugyanúgy telnek a napjaim, mint bárki másnak.
Mivel töltöd a szabadidődet? Milyen programokra jársz szívesen?
Szabadidőmben olvasok, keresztrejtvényt fejtek, sétálunk, kirándulunk a párommal. Színházba járunk olykor. Szívesen megyünk együtt kulturális rendezvényekre. Szeretek fotózni, igaz még amatőr vagyok benne. Szívesen beszélgetek a barátnőimmel egy kávé vagy tea kíséretében. A versírás a kedvenc időtöltésem persze, amikor van ihletem.
Mióta írsz verseket? Mesélnél a kezdetekről?
14 éves korom óta írok verseket. Az első versemet édesanyámnak fogalmaztam meg, mely a Rózsabimbó vagyok én címet kapta. (Ezt már felnőtt fejjel átírtam egy kicsit és a címe a Rózsabimbó lett.)
Ezután folyamatosan fogalmazódtak meg bennem újabb és újabb versek. Ezek ugyan még kezdetleges versek voltak, és mély mondanivalóval kevésbé bírtak. Gyermekként ez volt az én kis hobbim. Imádtam elvonulni, és írni.
képet készítette: Bősze Katalin
Van példaképed? Ha van, miért ő?
Igen, van példaképem, az édesapám. Bősze Emil Miklós, aki írói vénával megáldott fotós volt. Ó prózai szöveget írt, és több helyen megjelent az internet felületén. Szerintem tőle örököltem az írásra való hajlamomat. Nincs már az élők sorában, de írásai nem vesznek homályba, mert olvasói nem felejtik el soha. Írásai elgondolkodtatóak és ugyanakkor nagyon is elvontnak tűnnek az ismeretlen olvasó számára.
Mi az, ami megihlet?
Nehéz erre felelnem, mert az bármi lehet. Például egy kellemes zene, romantikus pillanat. Legutóbb szerelmes andalgás közben szállt meg az ihlet. Nem tudtam leírni, így rámondtam a telefon hangrögzítőjére. Hazaérve papírra vetettem és még alakítgattam rajta. A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben, majd ezek összeálltak később egy kisebb szösszeneté, legvégül pedig verssé. Ezután megmutatom a szeretteimnek, akik elolvasva adnak útmutatót, ha szerintük valami nem illik a versbe. Általában megfogadom a tanácsukat, de nem minden esetben. Az elkészült művet pedig felteszem a profil oldalamra.
Hogy állsz neki verset írni? Csak pakolgatod a szavakat egymás után, aztán finomítasz rajta? Vagy kigondolsz egy alaptörténetet és azt öntöd rímekbe? Elmesélnéd, hogyan zajlik az alkotás?
Tudatosan nem szoktam leülni verset írni, hanem csak akkor, ha jön a sugallat. Általában megfogalmazódik bennem egy szép dallamos mondat/gondolat és ezek az apró gondolat foszlányok tekervényes úton megjelenítik a fejemben a vers vázlatát. Ezt a vázlatot leírom és kibontogatom, hagyom, hogy a gondolataim szárnyaljanak, megnyissanak olyan elfeledett kapukat, amiket a hétköznapokban bezárva kell tartsak. A verseimet nem kategorizálom, szeretem a műveimben megélni a pillanat erejét.
Általában a poet.hu oldalon olvasgatom más emberek műveit. Itt nekem is fel vannak töltve verseim.
Jelenleg egy tízévesen elvált arab kislány élettörténetét olvasom, Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok 10 éves, elvált asszony.
Ha ezt a könyvet elolvastam, kritikát írok belőle és felteszem a moly.hu oldalra. Ott már szerepel néhány kritikám.
Mi van akkor, amikor épp nem alkotóként fürkészed az irodalom világát? Mit olvasol? Mi a kedvenc könyved?
A kedvenc könyvem William Shakespeare – Romeo és Júlia.
Szeretem ezt a művet, mert bár szomorú a vége, mégis tele van érzelmekkel, s a két szerelmes küzdésével, akik harcolnak egymásért. Tetszik még az is benne, hogy az akkori kor szerint beszélnek.
A trubadúr költészetet is szeretem, mert tele van romantikus vallomásokkal. A mai világban, úgy érzem, lassan kiölik a romantikát. A férfiak már szinte alig udvarolnak, romantikus szavakkal kedveskednek szívük úrnőjének.
Mik a terveid a jövőre nézve? Esetleg szeretnéd kiadni saját kötetedet?
A jövő az egy tág fogalom. Terveim vannak, mint minden embernek. Szeretnék majd egyszer egy saját családi napközit létrehozni. Fotókiállítás is tervbe van véve, bár ez még tényleg a jövő zenéje. Nem árulok el többet most erről, majd elválik, miként tud megvalósulni.
A legnagyobb álmom egy verseskötet kiadása. Életem verseit válogatnám ki, és alkotnám egy kötetté, vagy majd több kötetté.
Köszönjük Ledakatának a válaszokat! Remélem valóra válnak álmai! Bízom benne, hogy mind a családi napközi létrehozásával, mind a fotókiállítás szervezésével célba ér. No meg persze, a verses kötetek! Kívánom, hogy hamarosan kezében tarthassa első saját gyűjteményét!
Szerelmes andalgás
Kéz a kézben,
A lemenő napsütésben,
A távoli ismeretlenben,
Repülünk fel,
A fellegekbe,
A tündérek erdejébe,
Nézzünk egymás
Csillogó szemébe,
Boldogságunk kertjébe.
Szívünk rejtekébe,
Csókjaink égő tüzébe.
Csak Te és én,
Nem létezik más,
Ez a szerelmes kis andalgás,
Ami elvezet minket
A lelkünk édes mezejébe.
