Interjú Liával-a sokszínű bloggerinával

Interjú Liával-a sokszínű bloggerinával

Interjúalanyom Lia, akinek az oldala leginkább egy nagy piactérhez hasonlít. Az első benyomásod az, hogy nagy a lárma, aztán mikor közelebb mész, észreveszed, hogy itt minden megvan, amit keresel.  Sok kis csecse-becse között szép gondolatokra leltem. Elsősorban ebből a szemszögből próbálom bemutatni nektek. Kedves és empatikus leányzó ő, aki nagyon örült a felkérésemnek, hiszen annak ellenére, hogy van egy saját interjú rovata, vele még sosem készült hasonló.  Ismerjük hát meg azt a lányt, aki egyedül vezet egy sokrétű és érdekes blogot.  Ha pedig még többet meg szeretnétek tudni róla, olvassátok el a bemutató cikkét is.

– Először is azt árul el nekünk, hogy jut időd ennyi mindenre?

Ezelőtt a szabadnapjaimon foglalkoztam főként a bloggal, de előfordult, hogy a munkahelyemen is, ugyanis a forgalom ezt lehetővé tette, eléggé sok “lyukas órám” volt, bőven belefért. Meg persze egy kis vállalkozásról beszélünk, családias légkörrel. Most pedig mivel amolyan hosszabb szabadságon vagyok, nagyon örülök, hogy több időm lett a blogra.

– A blogod címe Ye. Smile. Love. Miért?

A Ye onnan jött, hogy az egyik főnökömnek írt levélben a valódi nevem helyett (Julianna) Jé ügynököt írtam, ami aztán gyakoriság lett, vagy olykor csak J.-t írtam…És hogy kicsit én is benne legyek, meg modernebb legyen, gondoltam, ipszilonnal írom. Ez egyébként egy márkanévnek indult, ki tudja, abból lesz-e valami…az még a jövő zenéje. Az egyik posztomban ezekről írok is egyébként “blogger” címke alatt.

– Mivel töltöd a szabadidődet?

Sokat hallgatok zenét, énekelek, kreatívkodom, ötletelek. Olyan nyugis (másnak talán unalmas) otthoni perceket töltök el mostanában, feltöltődök lelkileg, mentálisan. Meg aztán tényleg sokat ülök a számítógép előtt. Tornázgatok, futok, és néha helyettesítgetek a volt munkahelyeimen.

– Mióta blogolsz, és miért kezdted el?

Pontosan 2012.06.06. óta írom a blogot, először csak magam miatt, igazából nem gondoltam volna, hogy mást is fog érdekelni. Írkáltam pár kezdetleges valamit, amelyek a mai fejemmel már nagyon-nagyon kezdő bejegyzéseknek tűnnek. Először a sminkek miatt kezdtem el, mert a privát Facebook oldalamon nem akartam mindenkinek az agyára menni a sminkes fotóim nyolcvanhatodik verziójával, mert a sminkelés a hobbim. Aztán valahogyan átalakult olyan mindenféle-bloggá. De sosem érdekelt ez a blog-téma, nem is olvastam és sosem gondoltam, hogy így belecsöppenek ebbe.

– A rengeteg különféle dolog mellett a személyes gondolataid is helyet kaptak az oldalon. Mi a központi témája? Személyes vagy inkább életmód blog elsősorban?

 Hát, ez jó kérdés. Szerintem az a blog előnye, ami a hátránya is: több arculatot foglal magában. Én azt szoktam mondani, hogy magazin-féle blog, de mivel személyes gondolatok is megjelennek benne (ténylegesen internet-napló formában), ezért a magazintól azért messze van. Inkább egy kreatív blog. Sok mindent meg szeretnék osztani a világgal, néha olyan dolgokat, amelyek talán megváltoztatnak valakiben egy-egy rossz nézőpontot, vagy hozzáállást. Információ-átadás, élmény-átadás, impulzus-átadás.

http://ye-smile-love.blog.hu/

http://ye-smile-love.blog.hu/

– Egyre több motivációs bejegyzést készítesz. Van ezekkel valamiféle célod, vagy ugyanúgy szólnak neked, mint az olvasóknak? 

Valóban, a “Lélek” címke alatt sok ilyen bejegyzésem van és a blog egyik fő vonalának érzem ezt. Azért érzem úgymond küldetésemnek ezeket a posztokat, mert segíteni szeretnék a hozzám hasonló embereknek, hogy könnyebb legyen átvészelni a nehéz időszakokat. Mindegyik ilyen bejegyzés személyes tapasztalatokon alapul. Anélkül sosem írok posztot, mert az nem lenne hiteles. Manapság nagyon sok a negatív, szomorú, motiválatlan, depressziós ember. Mivel keresztülmentem nagyon sok mindenen, és ezeket régen rettentően rosszul éltem meg, és mára már kezelni tudom, szeretném a nézőpontjaimat megosztani azokkal, akik most vannak benne rossz lelki helyzetekben. A pozitív életszemlélet tanulható. Nagyon kemény és nehéz munka, de lehet javítani, fejlődni! Régen rettentő pesszimista voltam. Mára nem vagyok az, sőt, szerintem nincsen lehetetlen. Keretek vannak, de azok egy idő után eltűnnek. Van, akinek könnyebb az élete, van, akinek nehezebb. Szeretném, ha kevesebb ember lenne, akik egyszerűen a gondolataik rabjai. Igen, talán a posztjaim magamnak is szólnak, amikor néha elfelejtem, hogy honnan indultam és nem látok éppen kiutat. Nálam is van ilyen, viszont látom a határokat, hogy magam min tudok változtatni. Nagyon sok minden fejben dől el.

– Egy új rovat is helyett kapott az oldaladon. Interjúkat készítesz érdekes és tehetséges emberekkel. Mi alapján választod ki őket?

Nagyon szeretem ezt a posztsorozatot, és szerencsés vagyok, hogy az eddigi beszélgetőpartnereim nagyon rugalmasak és kedvesek voltak, hiszen egy nonprofit dologról beszélünk. Sok olyan ember van, akiknek a munkásságáért rajongok, felnézek rájuk. Ez kb. olyan, mint a meglátni-megszeretni, amikor rátalálsz valakire a neten, megnézed a munkáit, jön egy flow-érzés és tudod, hogy szuper amit csinál és ezt bizony látniuk kell másoknak is! Persze nem elég csak a “rajongásom”, kell az is, hogy tudjak mit kérdezni. Hogy legyen értéke a kérdésnek is és olyan választ kapjak, amelyen elgondolkodott a válaszadó. Kicsit más legyen, néha talán meglepő. Aki számomra érdekes ember, érdekessé akarom tenni azok számára is, akik még nem hallottak róluk. Nem szoktam szelektálni, amikor ihlet jön, akkor lépek ezzel kapcsolatban.

– Van kedvenc idézeted vagy esetleg egy szó vagy mondat, ami inspirál?

Hű, rengeteg van. Ezeket általában meg is jelenítem a blogon, vagy most ami újdonság, a “Reggeli kávé mellé idézet”, amelyet csak a Facebook oldalra töltök fel, de amely idézetet megosztom, azokkal általában teljesen egyet is értek és igenis megpróbálok ezek szerint élni. Azok az írók, vagy költők, akiktől idézek, tudtak valamit. Sok igazság van bennük. Az egyik kedvencem Müllertől: “Amíg azt hiszed, hogy a sorsodnak áldozata és nem tettese vagy: menthetetlen vagy.” Itt romlik el sok ember élete. Hogy azt gondolják, áldozatok. Pedig mindenki az, aminek gondolja magát.

– Ha találkozhatnál egy híres emberrel, ki lenne az?

Nem is tudom, ezen még talán nem gondolkodtam el. Sok olyan ember van, akire felnézek és példaképként tekintek rájuk. Azért csak, hogy találkozhassak valakivel, pl. egy fotó erejéig, annak sosem láttam értelmét. Bizonyára élmény lenne, de ha már találkoznék valakivel, szeretnék vele sokat beszélgetni és életre szóló kapcsolatot kialakítani. Ha nagyon ki kéne emelni valakit, akkor Alföldi Róbert is ilyen. Őt láttam élőben, színházban is, de nem volt alkalmam beszélni vele sem, és azt kutyafuttában nem is lehetne. Mindig rettegnék ezektől az emberektől, hogy vajon igazából is olyanok-e, amilyennek én látom őket. Szeretném nekik elmondani mindazt, amit gondolok és ami sok rossz ember véleményével (irányukban) szemben áll.

Ha bárki szeretne egy kicsit a Lia receptje által sütött színes és ízes tortából látogassa meg a blogját. Biztos vagyok benne, hogy fog jutni neki egy szelet édesség, és elégedetten, tele hassal fog távozni. Mert kap valamit, ami a mai világban már nagyon ritka: pozitív gondolatokat egy lánytól, aki soha nem adja fel. Miután pedig mindenki jól lakott , még az edzőteremig sem kell elmenni, hiszen Liának erre is van megoldása. Időnként pedig feltűnik egy-egy aranyos bagoly

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.