Interjú – M-mel, azaz Kardos Mónikával

Interjú – M-mel, azaz Kardos Mónikával

Szeretek olyan emberekről írni, akik magamra emlékeztetnek. “M” is ilyen. Ő is egy olyan lány, aki álnévvel elfedve magát kiírja minden gondolatát és próbál pozitív töltetet adni a Világnak. Gondolatai, melyeket megoszt velünk, sokszor olyan hatással vannak rám, hogy legszívesebben megráznám magam, és kiabálnék, hogy: térj már magadhoz és szedd össze magad!

Erőt ad másoknak. Utat mutat egy szebb Világ felé. Ezt szeretem az írásaiban. Mert hitet ad nekünk, hogy igenis érdemes még pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Mert megéri. Ezt láthatjátok, mikor Facebookon rákerestek az oldalára. Aztán hopp, a másik oldal, mikor ráklikkeltek a blogjára. Ott egy lánnyal találkozhattok.. A Kék sállal.

972006_164579353721495_867929100_n

kép: https://www.facebook.com/kardosmonika.m?fref=ts

“M” a blogjában hosszasan taglalja a vele és másokkal megtörtént dolgokat, érzéseket, intrikákat. Néha szarkasztikus stílusban (pl.: Mi kell a nőnek című írása). És mindez elképesztően mulattató és tanulságos. Érdemes benézni hozzá: http://csakemm.blogspot.hu/. (Figyelem! A blog már elköltözött! Cikkünk végén megtaláljátok az új elérhetőséget.)

1. Miért kezdtél el blogot írni? Megelőzte ezt már másik blog vagy esetleg napló?

Kislány koromban szerettem naplót írni. Kellett egy “valaki vagy valami”, akinek a legnagyobb titkaimat is elmondhattam. Semmi másra nem kell itt gondolni, mint a legnagyobb szerelmeimre. 🙂 Tartottam attól, hogy ha egy osztálytársamnak vagy barátnőmnek mondom el, véletlenül a fiú fülébe jut, és hát azt nem hagyhattam. Így jött a napló ötlete. Meg akkoriban elég sok olyan rajzfilm ment a tv-ben is, amiben a főhőslány naplót ír, és kifejezték, hogy ez milyen jó neki, így számomra teljesen egyértelmű volt, hogy velem is csodákat művel majd. 🙂
Aztán ahogy kezdtem felnőni, egyre inkább feleslegesnek éreztem, meg ugye képbe léptek már azok a barátok, akikben megbíztam és tudtam, hogy bármit is mondok nekik, köztünk marad. Volt némi bűntudatom is, amikor jó pár nap kihagyás után írtam újra… így inkább elhagytam a mindennapjaimból a naplóírást.
Blogot is írtam már, kétszer. Ebből az egyik divatblognak indult, csak ahhoz nem tartom magam elég jónak, hogy csak egy témát érintően írjak, ahhoz túl sok minden foglalkoztat. Folyton az az érzésem volt, hogy erről is meg arról is írnék, de nem, mert az már nem a témába vág. Volt még egy blog, ami sokkal inkább a személyes blog kategóriába kerül, hiszen rólam szólt. Egy elég nehéz időszak után voltam, és jól esett újra írni és kiadni magamból az érzéseket és a gondolatokat. Mint kislány koromban a titkos szerelmeket.:)
De a mostani blog a legszemélyesebb, sokkal mélyebben tükröz engem. Sokkal jobban én vagyok

2. Nagyon sokszor írsz a szerelemről. A saját magánéletedet vetíted ki az írásra vagy “csak” foglalkoztat a téma?

Saját életemben is jelen van. Tény, hogy nem tudok úgy blogot írni, hogy egyáltalán nem jelenítem meg, hiszen a mindennapjaim része. De úgy gondolom, hogy a mai világban probléma a szerelem maga, és annak hajszolása, így kézenfekvő számomra, hogy nem a “dúlaláv” lesz a témája a blogomnak, csak néha érintem a témát saját tapasztalatokból, beszélgetésekből, innen- onnan hallott dolgokból. Sokan nem szeretnek beszélni a szerelemről, mert túl sok indulatot vált ki belőlük, mert sok volt a csalódás már. Teljesen érthető, de szerintem azzal, hogy nem beszélnek róla, és ha beszélnek azt teljesen általánosítva és rengeteg indulattal teszik, nem oldják meg a problémájukat. Nem rég volt is egy ilyen bejegyzésem, amiben én is egy rosszul megélt és végződött kapcsolatomról írtam, és arra, hogy mi volt utána… Először túl személyesnek éreztem, gondoltam is rá, hogy törlöm a bejegyzést másnap, de kaptam egy levelet, amiben egy lány megköszönte, hogy ezt leírtam, mert neki ez kellett ahhoz, hogy továbblépjen. Amennyire megnyugodtam annyira hatódtam meg. És örültem, hogy leírtam. Az előző blogom kapcsán is a legtöbb olvasói levél a szerelemmel volt kapcsolatos. Szerintem ez nem véletlen. Jó érzés volt látni, illetve olvasni, hogy pár biztató sor, mennyire meg tudja nyugtatni a másikat.

3. Nagyon sok pozitív energiát adó posztoddal találkoztam. Szerintem sokaknak erőt ad. Ezekkel az írásokkal saját magadat is erősíted, vagy a külvilágba akarsz egy kis vidámságot, pozitív hozzáállást beleültetni? 

Örülök, hogy így gondolod! 🙂 Teljes mértékben mindkettő! A blog ötlete is úgy jött, hogy egyre többször mondták nekem, hogy mindig tudom, mit kell mondani ahhoz, hogy akár egy kicsit is jobb kedve legyen az embereknek, vagy kevésbé tűnjön kilátástalannak egy-egy helyzet. Nekem ez fontos. Fontos, hogy tudjak úgy beszélni, hogy másoknak segítsek. Fontos számomra, hogy a bízzanak bennem, mert bizalom nélkül ez nem megy. Nem fogják komolyan venni amit mondok, ha nem bíznak bennem. Nem tudom, ez ilyen velem született jóindulatú rendellenesség. 🙂 És persze nekem sem tökéletes minden napom, van, hogy az én fejem fölött is úgy összecsapnak a hullámok, hogy olyan érzésem van, hogy sosem lesz vége… És ilyenkor segít az írás. Néha még a saját írásaim olvasása is, mert olyankor eszembe jut, hogy voltam én tök jó formában is. Így könnyebb felállni. És pont ezért van az, hogy azt is leírom, ha éppen  a padlón érzem magam és azt is, amikor éppen szárnyalok. Szerintem így azért könnyebb hinni abban, hogy jobbra fordulhatnak a dolgok, ha nem csak a jót látják, hanem a rosszat is.  🙂

4. Honnan jött a blogod neve? Van valami jelentősége a kék sálnak?

Egyre inkább foglalkoztat az írás. Újságírás leginkább, de még ki tudja mi sül ki a dologból. Pont ezért, nagyon szeretem azokat a filmeket, amikben van legalább egy olyan szereplő, akinek hasonló a foglalkozása. Az egyik ilyen kedvencem Egy boltkóros naplója. És nem a bolt-kór miatt. 🙂 Ő a legelső cikket, amit írt az új lapcsaládnál álnéven írta: Egy lány a zöld sállal. Némi párhuzamot vontam a kettő között. Én is szeretnék, ha nem is örökre, de egy ideig csak M. lenni, azok okát még nem tudom, de így érzem jónak. Így jött az ötlet nekem is erre a névre, csak én a kéket jobban szeretem. A sálakat pedig imádom. 🙂

5. Vannak írással kapcsolatos terveid a jövőre nézve? Ha igen, mik azok? 

Igen, vannak. Jelenleg kereskedelmet és marketinget tanulok, de ezután tervezek egy kommunikáció és média szakot. Talán. 🙂  Az újságírás érdekel, sőt egyre jobban megfog… A blogolás pedig persze marad még egy jó ideig.
Mostanában foglalkoztat egy regény gondolata is. Halványan már kezd kibontakozni egy történet a fejemben, de még nagyon halvány, úgyhogy ezt még nem erőltetem, majd kialakul… 🙂

Köszönjük M-nek a válaszokat!

Az interjút 2013. július 2-án publikáltuk. “M” azóta büszkén felvállalta a Világ előtt – részben cikkünk hatására – hogy Ő bizony Kardos Mónika. Blogja azóta elköltözött: http://kardosmonika.wordpress.com/

Olvassátok, szeressétek!

Szerző:

Rose

“Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: “boldog”. Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet.”
/John Lennon/

Szólj hozzánk!