Interjú Mészáros Zsuzsannával

Interjú Mészáros Zsuzsannával

Az ajánló után, most egy kicsit több információt megtudhattok Mészáros Zsuzsannáról. Számomra nagyon különleges dolog volt, hogy készíthettem vele interjút, hiszen míg egy blog ajánlónál ismerjük a szerző szavait, Zsuzsanna lelkét csak a képei alapján láthattuk. Az pedig kellően színes és érdekes volt ahhoz, hogy többet akarjak megtudni róla. Azt hiszen igazán sok érdekességet megtudtam tőle, amit szeretnék megosztani most veletek is. Nézzük hát, milyen ember rejtőzik a szürreális fotók mögött!

2

https://www.facebook.com/zsuphotography?ref=ts&fref=ts

– Hogyan jött a fotózás ötlete? Tanultad valahol vagy autodidakta módon képezted magad? Mikor vált tudatossá, hogy a fotózással szeretnél foglalkozni a jövőben?

A középiskola alatt ismerkedtem meg a fotózással. Divattervezést tanultam, sosem voltam megelégedve a munkáimról készült fotókkal így saját kezembe vettem a dolgokat. Attól kezdve teljesen rabul ejtett, nem volt olyan nap, hogy ne fotóztam volna. Kiskorom óta foglalkozom  különböző művészeti ágakkal, szép lassan felfedeztem hogy a fotó remek eszköz arra hogy mindent összekapcsolva, korlátok nélkül  tudjak alkotni. Évekig csak magamra, ismerősök véleményére, valamint fotós portálokon kapott tanácsokra hagyatkozhattam. Egy idő után viszont úgy éreztem, hogy ez már kevés, szerettem volna jobban beleásni magam a technikai dolgokba is, így beiratkoztam egy fotós OKJ képzésre. Itt tudatosult bennem, hogy a fotózás az az út, amin tovább szeretnék haladni. Az iskolából kikerülve egy újabb önfejlesztő időszak következett, most pedig újra az iskolapadot koptatom a diplomáért.

– Több kiállításod volt, illetve több fórumon szerepeltél már. Melyik számított a legnagyobb elismerésnek? Mennyire befolyásolják ezek a munkádat pozitívan? Több emberhez eljutnak a képeid általuk?

Mindig nagy megtiszteltetés, ha valahol megjelenhetnek a munkáim, de a hazai elismeréseknek örülök leginkább.Kiállítások közül a talán a Soproni állt legközelebb a szívemhez, egy fantasztikus kiállítótérben kaptak helyet a munkáim, nagyszerű volt a hangulat, minden összhangban volt és rengetegen jöttek el. Szintén büszke vagyok arra, hogy a Tat2max magazinnak fotóztam címlapokat. Nagyon élveztem ezt a munkát és csodás volt minden újságárusnál szembe találkozni a saját képeimmel. A legutóbbi meghatározó élmény pedig a Nikon Magyarország fotópályázata volt, ahol már másodszorra hozhattam el a fődíjat. Egy-egy elismerés után teljesen feltöltődök energiával, jönnek az újabb ötletek szövögetem a terveimet, egyszóval mindig inspirálóan hatnak rám.

5

https://www.facebook.com/zsuphotography?ref=ts&fref=ts

– Honnan merítesz ötletet egy-egy kép elkészítésekor? Mi vagy ki inspirál?

Legtöbbször a bennem kavargó érzések, a körülöttem zajló események ihletnek meg, továbbgondolva és átformálva használom fel őket. Sokszor merítek az álmaimból, de van hogy egy spontán ötletnek engedek. Inspirálólag hatnak rám a klasszikus vagy épp a lepusztult helyszínek a régi tárgyak, ruhák, van hogy ezek köré építek fel egy képet.

– Mi az, amit meg szeretnél mutatni egy adott fotóval a világnak? Inkább az alany arca, testalkata befolyásol vagy van egy konkrét terved, amihez ragaszkodsz, és az alapján készítesz el egy sorozatot? Mennyire spontán egy fotózás?

Elsősorban magamnak és magam miatt fotózok. Ezek a képek kerülnek aztán a nagyközönség elé. A látvánnyal szeretnék egy hangulatot közvetíteni, olyan szimbólumokkal és elemekkel dolgozok, amik aztán bárki számára dekódolhatóak, átfordíthatóak a saját íze szerint. Mivel nem határolom be a gondolkodást címekkel vagy a koncepció megosztásával mindenki szabadon értelmezheti a munkáimat, mindenkinek mást és mást mondanak. Mindig az alap ötlet az, amihez minden mást igazítok. Úgy választom meg a helyszínt, a modellt, a ruhákat és a kiegészítőket, hogy a megteremtett látvány leginkább tükrözze azt ami a fejemben megszületett. Régebben a spontán fotózások domináltak. A rengeteg szabadidőm során sokszor fotóztam magamat és a barátaimat rögtönzött szituációkban a szobám fala előtt vagy épp a kertünkben. Mára azonban kinőttem a közvetlen környezetemet, egyre inkább szeretnék nyitni az új helyszínek, az összetettebb, bonyolultabb koncepciók felé, inkább az előre elgondolt és leszervezett fotózásoknak élek. Ez természetesen nem jelenti azt hogy csak a fejemben lévő képet készítem el, van hogy a fotózás közben ugrik be egy új ötlet ami eltérít az eltervezett útról.

9

szobros

https://www.facebook.com/zsuphotography?ref=ts&fref=ts

-A képeid nagy része manipulált fotó, ami által egy kicsit szürreálisnak hatnak. Mesélnél nekünk egy kicsit erről?

A digitális fotózás számomra nem kielégítő. A fotókat általában alapanyagnak tekintem amiből az utómunka során igyekszem képet varázsolni. Ez egyrészt azért van így mert az ötleteimet elég komplikált és költséges lenne mindig a helyszínen megoldani, másrészt pedig a hangulat fokozása érdekében szeretek hozzáadni a fotókhoz valami művészi pluszt. Elég sok támadás is ér emiatt. Ezek az emberek csupán azt felejtik el, hogy a fotózásban mindig is jelen volt a manipuláció, hogy egy rossz fotóból utómunkával sem lehet jót csinálni, valamint hogy az utómunkához is kell annyi tudás és kreativitás mint magához a fotózáshoz.

– Mik azok a beállítások, kellékek, motívumok amiket szívesen használsz a fotóidon? A kültéri vagy beltéri fotózást preferálod jobban?

Kedvelem a rendezettséget, a letisztultságot, régi korokat idéző pózokat, a klasszikus szépséget és az esztétikát. Fontos számomra, hogy a kép minden eleme ezeknek feleljen meg. Imádom a meséket, mondákat a festészetet, gyakran akarva-akaratlanul is ezekből merítek motívumokat. Gyűjtöm a régi tárgyakat, az egyedi ruhákat és kiegészítőket is amiket előszeretettel használok fel a fotózásaimhoz. Ezekkel az eszközökkel sikerül a képeimet időtlenné tenné, elkalauzolni a nézőt egy álomvilágba. Természetes fénynél jobban szeretek fotózni, így ha tehetem kint a természetben vagy olyan belső térben fotózok, ahol elegendő a beszűrődő fény. Mindkettőnek megvan a maga varázsa. Több beltéri képem van, az ilyen  fotózásoknál jobban kézben tudom tartani a dolgokat, mindent én alakíthatok, semmi váratlan nem történhet, míg kültéren nagyon nehéz olyan helyszíneket találni ahol minden olyan mint amilyennek megálmodtam.

– Milyen számodra egy jó kép? Mikor vagy elégedett a munkáddal?

Ha tehetemfotózás után egyből nekiállok az utómunkának. Mivel nálam ez egy egybefüggő folyamat, nem szeretem megszakítani, hajt a vágy, hogy elkészíthessem és láthassam a végeredményt. Ha késznek nyilvánítottam a képet, félreteszem majd másnap újra ránézek és javítok rajta. Mikor már napok múltán sem tudok mit változtatni akkor vagyok elégedett a képpel.
Fontosnak tartom hogy egy kép kitűnjön a többi közül, megfogja a nézőt és belefészkeljen a fejébe. Szeretem ha egy kép beszédes, ha elgondolkoztató és ha elég időt szánunk rá egy egész kis történet is kibogozható belőle.

megjelenes

https://www.facebook.com/zsuphotography?fref=ts

– Az analóg vagy a digitális technikát részesíted előnyben, és mit szeretsz benne jobban?

Digitális technikával készítem a képeim jelentős részét mégis az analóg fotózáshoz húz a szívem.Izgalmas hogy az egész folyamat a fotós kezében van az első pillanattól kezdve az utolsóig, minden mechanikus, kézzel fogható és látható, nem pedig adatok röpködnek át a fényképezőről a számítógépre. Időszakosan volt hogy sokat foglalkoztam, kísérletezgettem, saját magamnak hívtam a filmeket, nagyítottam a képeket, de aztán jöttek a határidők, a megrendelések amik miatt mindig vissza kellett térnem a digitális technikához. Az analóg fotózás még egy lezáratlan fejezet az életemben.

– Ha éppen nem fotózol, mit csinálsz szabadidődben?

Az elmúlt években szinte már ismeretlenné vált számomra a szabadidő fogalma. Nagyon nehéz a fotózástól elválasztani bármelyik tevékenységemet is, hiszen valamilyen módon minden szál ott fut össze. Imádok régiség piacokra járni, ahol fotós kellékeket vadászok, vagy éppen régi fotókat. Kirándulni, új tájakra utazni ahol helyszíneket nézek. Ruhákat vásárolni és varrni amik természetesen jelmezek lesznek később a képeimhez. Rengeteg filmet nézek, amik szintén inspirálnak a fotózás terén. Egyszóval akkor is a fotózással foglalkozok amikor nincsen nálam gép.

– Mik a terveid a jövőre nézve?

Teljesen új projektbe vágtam bele pár napja. Egy személyiségteszt pontjaihoz kezdtem fotókat készíteni képileg és tartalmilag is a saját világomba átforgatva. Ez egy nagyobb időintervallumot átölelő terv, akár több évig is elhúzódhat ugyanis több száz pontról van szó. A terveim között szerepel az is hogy beleásom magam az archaikus fotózás rejtelmeibe valamint továbbviszek egy önportrés szobrászati sorozatot is.

magamrol2

https://www.facebook.com/zsuphotography?fref=ts

 

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.