Interjú Miklai Ildikóval-az éberen álmodó lánnyal

Interjú Miklai Ildikóval-az éberen álmodó lánnyal

Hosszasan törtem a fejem azon, hogy milyen címet is adhatnék az interjúnak. Ildikó képeit nézve, találtam egy furcsa ázsiai lányt, aki meztelen testtel és égnek meredő hajjal ül a lábain. A képe címe: Éberen álmodó. Aztán arra gondoltam, hogy Ildikó lelke pont ilyen lehet alkotás közben. Lecsupaszított, tiszta, természetes és végtelenül szabad. Aztán a válaszok még jobban megerősítettek abban, hogy valóban egy nagyon összetett személyiségű, értékes lánnyal van dolgom, aki mindezek mellett még szemtelenül tehetséges is. Lássuk hát, pontosan miről is beszélek.

– Mi inspirál egy-egy kép elkészítésekor?  Mik azok a témák, amik leggyakrabban foglalkoztatnak, amihez szívesen nyúlsz alkotás közben?

Elég változó, hogy mi is ihlet meg egy kép megalkotásánál. Van, hogy egy adott élethelyzetből ragadok ki formát, érzést, élményt.Mostanában a szomorúság, a színtelenség, ami uralja munkáimat, belopakodik képeimbe és félek, hogy ez a világ idővel rányomja a bélyegét a világomra. Talán a környezet tett azzá, amit most látnak, akik figyelik vonalaimat. Régebben társam volt a szivárvány összes színe, imádtam festeni, valami megváltozott belül, remélem nem hagytak el örökre.
Vannak ismerőseim barátaim, akik ösztönöznek, az ő támogatásuk ad erőt. Sokuk érzéseket, gondolatokat váltanak ki belőlem, amik később történetek és szereplők születését eredményezik.Néha egyszerűen képtelen vagyok alkotni, a kezem nem úgy reagál, nem úgy mozdul, ahogy szokott egy kép megalkotásánál, ilyenkor  kétség fog el, de idővel elmúlik ez az állapot. Ha így adódik, szoktam jegyzetelni, szavakat, érzéseket, tárgyakat, amik később összeállnak egy teljes képpé.
Akad olyan pillanatom, amikor szinte minden munkám ezer darabra szaggatnám, mert akkor máshogy látom őket. Értékét vesztettnek, de amikor sikerül észhez téríteni magam, rádöbbenek arra a tényre, hogy akármikor többet, jobban hozhatok ki belőle, hiszen van valami, amire építkezhetek, ami újra megihlethet.
Mindenki művészetének vannak korszakai/ folyamata, mint egy életútnak, ahogy valakinél fogyatkoznak a vonalak, amik helyét átveszik a foltok, vagy épp a színekről áttér a színtelen világra, a gyermeki naivitás ábrázolásáról átvált a mazsolaszerű felnőtt arc finomságaira, úgy ez a folyamat nálam is megfigyelhető.
Érzelemmel teli világomban csak így élhetem túl a sokszor érzelemmentes valóságot.

– Hogyan képzeled el az életed tíz év múlva? Mik azok a tevékenységek, amikkel mindenképpen szeretnél foglalkozni a jövőben?

Ilyen hosszú időre még sajnos nincsenek terveim, persze vannak álmaim (mások számára képtelenségek) amiket nagyon szeretnék megvalósítani, de meg kell még maradni a realitás talaján, hogy az álomvilágom ne ragadjon el olyan messzire. Amit biztosan tudok, hogy egy év múlva szeretnék felköltözni Pestre, és ha nem is a szakmámban elhelyezkedni, de szeretném megteremteni a saját kis világom, saját egzisztenciával. Szeretnék önálló lenni, a munkám mellett pedig a rajztudásom fejlesztését helyezni előtérbe. Erre nagy hangsúlyt fektetek, ez visz előre, ez ösztönöz, hogy még több, jobb és érzékenyebbek legyenek a munkáim. Színeket vágyok az életembe, ugyanis mostanában az üresség sugarai újra befészkelték magukat a lelkembe… elszíntelenedtek a munkáim. Mindig is nagy álmom volt olyan művészektől tanulni, akikre fel tudok nézni, lelkesen tanítanak/ösztönöznek/szárnyaik alá vesznek, de sajnos a képzésem alatt egyik sem hatott rám ilyen mértékben. Szeretnék kapcsolatokat kiépíteni, olyan emberekkel megismerkedni, akik segítenek abban, hogy megtaláljam még jobban önmagam a művészetem által. Ha az ember nem jár nyitott szemmel, akkor képtelen a fejlődésre, én ezt tapasztaltam ez idő alatt. Továbbá szeretném nagyszüleimet támogatni, hiszen ők neveltek fel, sokat köszönhetek nekik. Jó érzéssel töltene el, ha elismernék azt az egy szenvedélyemet, amiben örömömet lelem, és sikerem is származna belőle.

– Mi a kedvenc könyved és miért tartod annak?

600237_441967879167547_645818069_n

Miklai Ildikó

Az igazat megvallva minden könyv kicsit a kedvencem, de mindegyik más okból. A könyvek olyanok akár az emberek, mindegyiknek megvan a maga története. Szeretem a pszichológiai témával bíró műveket. Daniel Keyes regényeit, tőle talán a legmegindítóbb volt számomra a Virágot Algernonnak-nak című alkotása. Erre a könyvre találtam rá először, ami ilyen témában íródott. Azért is áll közel hozzám eme mű, mert lecsupaszítja a társadalmat, az embereket, megmutatja először naiv módon, majd reálisan nyers formában tálalva a tényeket és a szomorú igazságot. Egy hat éves szintjén álló 32 éves férfi történetét meséli el, aki belevág egy olyan kísérletbe, amit rajta tesztelnek másodjára, az első kísérlet alanya ugyanis egy egér volt Algernon. Ő kettőjük története mélyen meghatott és magával ragadott.

– Ha három szóval kellene jellemezned magadat, mik lennének azok?

Szeretetéhes
Szeleburdi
Gyerekes

– Mit csinálsz, ha éppen nem valamilyen képeden dolgozol?

Dolgozok, pénzt gyűjtök, hogy megtudjam alapozni az életemet. Amikor még tanultam és nagyon távoli volt ez az életforma, akkor még úgy véltem nem szeretnék bele kerülni a mókuskerékbe. Nem szeretnék robottá válni, hogy majd a társadalom kiszipolyozzon, de elkerülhetetlenné vált a megélhetés érdekében.Szeretnék ebből is erőt meríteni. Emellett próbálok kiteljesedni az életemben. Elkezdtem az álomvilágomat bővíteni, ezzel együtt az érdeklődési köreimet is. Van, amikor belefeledkezek egy szomorkás hangvételű dallamba, másik pillanatban a filmek forgatagában találom magam. Szeretek másokat megörvendeztetni apró kincsekkel, kicsi dolgokkal, még ha erre az interneten is kerül sor. Keresem az élet örömeit, ami néha egy mosolyban bújik meg. Felfedezek, barangolok, filozofálok, ismerkedek,mostanában Ázsia világa ragadott magával.

– Van olyan személy, akire felnézel valamilyen oknál fogva?

Több olyan személy is akad. Van, akire azért, mert olyan sok mindenen ment keresztül, mégis boldog tud lenni, erő lakik benne. Akad olyan személy is,aki olyan nyugodtan tudja szemlélni a körülötte lévő világot. (Velem ellentétben, én túl lelkes, túl intenzív, hirtelen vagyok). Mást a lélekfelszabadító szemlélete miatt, valakit a tudatossága és a biztonságérzete miatt, olyan is akad akit a csöndje miatt. Mindegyik barátom különleges, csak más és más tekintetben. Mindegyikükre felnézek valamiért, mert tudom, sokat tanulhatok tőlük, akárcsak a nagyszüleimtől is.

– A blogodból kiderül, hogy a távol-keleti kultúrák is érdekelnek. Mesélnél nekünk erről egy kicsit bővebben?

Ami megfog engem az az arcuk, olyan sima porcelánszerűen tetszelegnek, annyira törékenynek látszanak. Számomra különlegesek, a zenéjük, a nyelvi hangzás a beszélgetéseikben, gyönyörű énekeket és szinkronhangokat ismertem meg, bővült a világnézetem. Egy közösség része lettem, akikkel megoszthatom a rajongásom, és ez kicsit felszabadultabbá tesz. Néha túlságosan is el tudom ragadtatni magam, de ez hozzátartozik az egyéniségemhez, a környezetem igyekszik elfogadni, és jót mosolyog rajtam. Szeretném a képeimben is megmutatni a rajongásom, ott kiadni és érzékeltetni, ami engem megfog és magával ragad.

– Ha mélyponton vagy, mi az, ami segít, hogy túllendülj rajta?

Erre nekem nincs állandó „lélekgyógyszerem”. Talán az, hogy mindig nyitott szemmel járjunk. Emlékszem egyik élményemre, amikor még iskolás voltam, akkoriban nem nagyon tudtam kiteljesedni, elnyomottnak éreztem magam,képtelen voltam saját magam elfogadni. Kevés olyan ember volt, aki akkor eltudott volna fogadni olyannak, amilyen vagyok. Egyszer egy hétvégén, metrón ültem és nagyon szomorú voltam, csak néztem magam elé és folytak a könnyeim.Ekkor figyelmes lettem egy kislányra, próbáltam leplezni a szomorúságom és rám mosolygott. Annyira intenzív volt, és olyan bársonyosan simogatta a szívem. Szemmel kommunikáltunk, és amikor leszállt mosolyogva köszöntem el tőle, ő megfogta az anyukája kezét, és felém integetett. Valaki talán észre se vette volna, de én észrevettem,és hálás vagyok ezért a különleges érzékenységért, hogy képes vagyok látni.

Szívből kívánom Ildikónak, hogy sikerüljön megvalósítania az álmait és túl tudja élni a képei segítségével az érzelem mentes  világot.

Ha valakinek esetleg felkeltette az érdeklődését az éberen álmodó lány, annak szívből ajánlom, hogy nézze meg a többi munkáját is, vagy olvasson tőle pár gondolatot a blogján.

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.