Interjú-Muse, az árnyéklány

Interjú-Muse, az árnyéklány

Egy hete mutattam be nektek Muse-t, az árnyéklányt. Szeretem a bejegyzéseit olvasni, és mint kiderült ő is követ engem. Azóta már volt szerencsém üzeneteket váltani vele, és egy kicsit jobban megismerni. Ő fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy azért olvas szívesen tőlem, mert kicsit mindig magára emlékeztettem. Aztán rájöttem, hogy igen, engem is ezért fogtak meg a gondolatai. Mert azt írta le, és úgy, amiket én nem tudtam, de éreztem. Nagy ajándék volt számomra a vele való interjúzás. 

WP_20140920_1471 (1)

Muse

Shadow, vagyis árnyék a blogod címe. Mit értesz ez alatt egész pontosan? Milyen vonatkozása van a szónak a blogodra vonatkozóan? 

Az árnyék alatt? – Magamat!
Valaki olyat, aki mindenhol ott van, de talán még sincs teljesen jelen.
Valaki olyat, aki nehezen nyílik meg másoknak és aki visszahúzódó, de ennek ellenére szereti az embereket.
Valaki olyat, aki nem szereti a túlzott feltűnést.
Valaki olyat, akit megközelíthetetlennek gondolnak.
Valaki olyat, aki akkor sem képes haragudni, ha megbántják.
Valaki olyat, aki szeretne mindig árnyékként járni azok után akiket szeret, és megvédeni őket mindentől.
A blogomra talán ez veti ezt a kis sötét árnyékot, amiben nagyon kevesen képesek látni.

Hogy zajlik nálad az írás folyamata? Milyen hangulatban szoktál alkotni? 

A blog színe alapján talán nem meglepő ha azt mondom, hogy akkor írok
amikor valami fájdalom,  vagy csalódás ér.
Szerintem ha akarnék se tudnék ódákat zengeni. Amikor boldognak érzem magam, nem tudok írni. Vagy legalábbis sose olyat, ami tetszene.
Ha emberek között jön rám, akkor visszavonulok egy kicsit.
Ha épp otthon, vagy hazafelé.. akkor séta közben próbálom kicsit kibogozni a gondolatkupacot a fejemben.
Általában a telefonom jegyzetfüzetébe pötyögöm be a dolgokat, ha nincs nálam a füzetem.
Aztán hazaérve pedig bemásolom őket, majd még egyszer átgondolom az egészet
egy tea mellett.
De ritkán fordul elő, hogy azonnal le tudok írni valamit. Néhány dologhoz több hét is kell.
Viszont rengetek írás vesztegel még a füzetemben, mert csak nagyon keveset osztok meg a blogon.

Viszonylag kevés ideje blogolsz. Honnan jött az ötlet? Az ilosemyselfunderyourspell az első felület, ahová az írásaidat publikálod? 

Egy kedves barátom, Kálomista Bence hatására.
Ő mondta nekem mindig, hogy a blogírás tökéletes lenne arra,hogy jobban összeszedjem a gondolataimat.
És hogy akár névtelenül is, de végre megosszam őket valahol.
És ha nincs is ezzel konkrét célom, akkor is láthatom majd később, hogy honnan-hová jutottam.
Az ilosemyselfunderyourspell pedig az első próbálkozás a kibontakozásra.

Névtelenül írod a blogod. A közvetlen környezetedben élő emberek tudják, hogy írsz? Vannak esetleg kritikusaid, akik olvasnak, esetleg elmondják a véleményüket a bejegyzéseiddel kapcsolatban?

Névtelenül. Mert mindig is féltem, hogy mit gondolnak majd mások.
Hogy mit szólnak mindehhez, ami bennem van. És hogy vajon elfogadnak-e. Ezért döntöttem a névtelenség mellett.
Kevesen tudják,hogy írok. És még kevesebben olvassák az írásaimat.
A bejegyzéseket csak a nagyon közeli barátaimnak küldöm át, az ő véleményük, kritikájuk nagyon sokat számít nekem.
Annak ellenére hogy tudom, talán egy cseppet elfogultak.. 🙂

Mit jelent számodra az írás? 

Az írás számomra a megnyugvást jelenti.
Azt, hogy egyedül lehetek a gondolataimmal és papírra vethetem azokat.
Mert az írásaimban önmagam lehetek, mindenféle nevetséges játszma és hazugság nélkül.
És nem vágyom az elismerésre, de ha meg is mutatom valakinek.. és ha abban a valakiben elindít valamit, vagy elgondolkozik.. akkor nekem az már megérte!  🙂
De jelenleg csak saját magam számára készülnek az írások, hogy kiadjak magamból mindent, ami bánt.

WP_20140920_6230 (1)

muse

Mi tesz boldoggá?

Az édesanyám, és azok az emberek akik a legközelebb állnak a szívemhez.
A velük töltött idő minden egyes percét élvezem.
A kirándulásokat, a beszélgetéseket, a sütést, a főzést, mindent amikor velük lehetek.
De engem még a napsütés, a friss levegő, és a fák suttogása is boldoggá tud tenni.

Van kedvenc íród vagy könyved? Kik azok az emberek akik inspirálólag hatnak az életedre?

Rengeteg könyvet olvastam már. Imádok olvasni.
De ha kedvenceket kéne választanom, akkor mindenképp a Gipsz Égboltot, a Kis herceget, A Polaroidokat, A Zabhegyezőt és Závada Péter: Ahol megszakad –című könyvét választanám.

Ha pedig azokról az emberekről van szó, akik inspirálnak:
Mindenképp Kálomista Bencét és Lendület Magazin szerkesztőit mondanám.
A szerkesztők közül pedig talán külön kiemelném Albert Timit és a Madárlelkű lányt.
Mert ők azok(a barátaim mellett persze), akik erőt adnak nekem minden egyes naphoz és az íráshoz.
Az a sok-sok motiváló  gondolat és írás segített nekem rengeteg dologban.
És a kezdetektől kezdve követem a Magazint és a szerkesztőket.
Ha ők nem lennének, nem tudnám hogy még van hova fejlődnöm.. és nem küzdenék.
A közeli barátaimnak és Bencének pedig külön köszönöm a rengeteg támogatást..
Mert Nélkülük most nem írnám ezt az interjút! 

Hogyan jellemeznéd magadat? Mik a legfontosabb dolgok, értékek az életedben?

Általában félek az emberektől, vagy talán nem is tőlük..
Hanem attól, hogy mit szólnak majd hozzám.
Félek bízni bárkiben is, mert félek hogy megbántanak.. ami mint tudjuk, elkerülhetetlen.
A barátaimat pedig mégiscsak sikerült a különleges emberek táborából összeválogatnom.
Ők azok, akikért tényleg bármit megtennék és akik mellett nem az a csendes, visszahúzódó lány vagyok.
Két oldalam van, és nagyon ritka az, ha valaki mindkettőt ismeri.
Rossz tulajdonságom talán, hogy nem tudok haragudni, ha valaki megbánt és én sem vagyok képes bántani másokat. Ha mégis előfordul, iszonyú bűntudat gyötör.
Nem szeretem a változást és az elmúlást. Ez a két dolog talán az, amitől a legjobban félek.
Rossz hatással van rám, ha valami egyik napról a másikra már nincs többé, és ha valakit elveszítek aki számomra kedves.
Mindenkit mindig meg akarok menteni.. ami talán szintén rossz tulajdonság.
Talán egy kicsit félek szeretni is, de ha valakit sikerül..akkor soha nem akarom elengedni a kezét.

Számodra az írás csak hobbi vagy szeretnél a jövőben is foglalkozni vele? 

Fogalmam sincs mit hoz még a jövő.De egy biztos, szeretek írni és talán továbbra is fogok. De elsősorban talán saját magam felvállalásán kéne dolgoznom, mielőtt bármibe is kezdenék az írással.

Köszönöm az interjút Muse-nak, kívánom, hogy eljöhessen a nap, amikor a saját nevén írhatunk róla.

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

Szólj hozzánk!