Interjú Sápi Beátával, aki 2012-ben az év divatillusztrátora lett

Manapság a rajz világa kicsit háttérbe szorult, és a fotózás illetve az írás került nagyobb látószögbe. Viszont én úgy gondolom, hogy nem mindennapi az, ha valaki egy papírra rajzolt karakterbe beleviszi az érzéseit. Sokszor gondoljuk néhány művészeti ágról, hogy milyen egyszerűek és könnyűek. Felskiccelünk pár vonalat, kitöltjük a teret, esetleg színezünk is. Megragadjuk az ecsetet, belemártjuk a festékbe, hagyjuk, hogy a festék eggyé váljon a vászonnal, és kész a mű.

Koránt sem ennyi van csak azok munkái mögött, akik formákat, karaktereket, tájakat, különböző dolgokat keltenek életre.

Sápi Beátával beszélgettem, aki 2012-ben elnyerte „Az Év Divatillusztrátora” díjat. Megtudtam tőle, hogy nem elég az, ha felvázolunk egy karaktert.
„Arra törekszem, hogy minden rajzomnak legyen személyisége, ne üres figurák legyenek, hanem pontosan leolvasható karakterek.”

Sápi Beáta bevezetett engem ebbe a világba, és ezáltal titeket is, kedves Lendület olvasók.

Következzen az interjú Sápi Beáta divatillusztrátorral.

Sápi Beáta

Első kérdésnek megragadnám az alkalmat, hogy megkérjelek, tisztázz nekünk egy fogalmat. Mit jelent pontosan az, hogy divatillusztrátor? Miben különbözik a divattervezőtől?

Röviden megfogalmazva, a divattervező megtervezi a ruhát, az illusztrátor pedig ábrázolja a kész terméket, élővé varázsolja a papíron.
Csipes Antal Divattükör című könyvében van erre egy szakszerű megfogalmazás, ezt idézném:
„A divatrajzokat három csoportba sorolhatjuk. Az elsőbe sorolhatók a divattervezők által készített vázlatok, tervek, amelyek az új ruhák megformálásában segítik őket.
A második csoportba tartoznak azok a rajzok, amelyek pontosan meghatározzák a ruhák arányait és a szabásvonalak pontos helyeit. Ezek kerülnek a mintakészítő „szabómesterekhez”, akik ennek alapján készítik el a szabásmintákat.
A harmadik típus egy-egy divatház elkészült ruháit mutatja be, kiemelve a hangulatukat, egyben tükrözve a divatház stílusát. Ez a valódi divatillusztráció, amely a művészi munka és az alkalmazott grafika csoportjához tartozik.”

Mikor kezdtél el érdeklődni a grafika és a divat iránt?

Gyerekkorom óta rajzolok, így szinte folyamatosan művészettel foglalkoztam, csak mindig picit más irányban… A grafika és a divat a látványtervező (színházi díszlet-és jelmeztervezés) szakon kapcsolódott össze nálam a jelmeztervezői feladatok hatására.

Mióta foglalkozol divatillusztrációk készítésével?

Már az egyetemen is készítettem ilyen jellegű rajzokat, de a konkrét elhatározás a diploma megszerzése után született meg.

Milyen technikákkal készíted a rajzaidat? Melyik a kedvenced és miért?

Nagyon szeretem az akvarellt, a temperát, a tust. Nincs kedvencem, lényeg, hogy folyékony technika legyen.
Többnyire a digitális megoldásokat ötvözöm a hagyományos technikákkal, de munkáim karakterét a szabadkézi alap adja.
Képekből van kedvenc, ezeknél az elkészülés pillanatában érzem, hogy más, valamiért több mint a többi. Kialakul egy megmagyarázhatatlan kötődés.

http://beatasapi.com/

Hogyan készül el egy munkád? Leülsz, és azonnal jön minden, vagy először skiccelgetsz, vázlatot készítesz, és azokból áll össze a kész rajz?

Van olyan, hogy ott van a kezemben a rajz és csak ki kell tenni a lapra, de ez a ritkább. Általában megelőzi a munkákat egy inspirációs, képnézegetős, vázlatolós fázis. Vonalas vázlatok, színvázlatok, mozdulat vázlatok…

Mi inspirál, mi ad ihletet?

A hangulat, a téma visszaadása szempontjából a divatfotókat, magazinokat nagyon szeretem nézegetni. Nagy hatással vannak rám a kortárs nemzetközi divatillusztrátorok munkái is. Például Cecilia Carlstedt, David Downton, Bil Donovan képeit nagyon szeretem.
Viszont művészeti szempontból, festészeti megoldásokat, figuraábrázolást tekintve Botticellli, Edward Burne-Jones, Gulácsy Lajos, Paul W. Ruiz munkái is nagyon tanulságosak számomra.

http://beatasapi.com/

A rajzaid nagyon figyelemfelkeltőek, aprólékosak. Benne vagy te is a műveidben? Kirajzolsz magadból mindig egy-egy érzést?

Igen, teljesen benne vagyok minden képben. Általában azt az érzést rajzolom bele az aktuális munkába, amire épp szükség van. Arra törekszem, hogy minden rajzomnak legyen személyisége, ne üres figurák legyenek, hanem pontosan leolvasható karakterek.

http://beatasapi.com/

Nehéz volt az elején sikereket elérned itt Magyarországon? Hogy sikerült kitörnöd, érvényesülnöd ebben a szakmában?

Rengeteg munka volt, míg idáig eljutottam. Nem ismertem senkit, minden egyes lépcsőfokért megküzdöttem. Minden nap rajzoltam, csak azzal foglalkoztam, hogy jobb legyek.

Vannak példaképeid?

Igen, pl. Cecilia Carlstedt, David Downton, Bil Donovan, Leigh Viner képeit nagyon szeretem.

http://beatasapi.com/

Október 3-án volt egy kiállítás, melyen másik két művésznő alkotásaival együtt a te munkásságodat is megtekinthették az érdeklődök. A tárlat címe „FÉNY-SZŐTT-TEST” volt. Mesélsz nekünk kicsit erről? Milyen rajzaid kerültek bemutatásra?

9 olyan képet vittem, ami direkt erre a kiállításra, a Fény-Szőtt-Test tematikára épült. Fény-Szőtt-Test: Számomra ez a fogalom Fénylényeket, Isteneket jelent. Képeimen szereplő nőalakok mind ókori római istennőkhöz kapcsolódnak. A mitológiai tartalom, a klasszikus ábrázolás és a divatillusztrációs stílusjegyek egységes használatával igyekeztem megalkotni a képeket, ezáltal elhelyezni a mai korban, megjeleníteni Őket a 21. századi ember számára.
„Ahol Fény van, ott Árnyék is van” címmel létrejött a sorozaton belül egy mini sorozat, ahol az éjszaka, az alvilág, és a Hold megszemélyesítésével jelenítettem meg ezt az Árnyékot.
Fény és Árnyék együttese által kelt életre a kiállításon látható kilenc
Fény-Szőtt-Test.

Jelenleg mely magazinokban találkozhatunk a rajzaiddal?

A La Femme, a Maxima és Marie Claire Magazin oldalain kapnak megtisztelő helyet a munkáim.