Interjú – Somogyi Cintiával

Ő itt Cintia. Blogja egyszerű, könnyen emészthető, hisz írhatnám én is, te is, vagy bárki más. Mint általában minden blogger, úgy ő is az életéről ír. Elmúlt évek fájdalmáról, jelenbéli boldogságról, tanulságokról, leckékről. Közel áll hozzá a sport, keménysége, kitartása vélhetően ennek köszönhető, ami meg is mutatkozik bejegyzéseiben. Írásaiban a pozitív életszemléletre mutat rá, saját maga által megélt dolgokon keresztül mutatja be tapasztalatait és kínál választási utat. Meghátrálsz vagy vállalod a küzdelmet – lehetne akár ez is, Cintia jelmondata, de beszéljen tovább a blogja, olvassátok szeretettel!

“erőt kaptam tőled egy új kezdethez. megtanítottad, hogy ne törjek össze a nehéz pillanatokban. megtanítottad, hogy ne fájjon az emberek elvesztése, mert Ők okkal voltak bizonyos ideig az életemben. megtanítottál arra, hogy milyen érzés nélküled élni. és megtanítottad, hogy a viszontlátás élménye sokkal fontosabb, mint a külön töltött idő. mindig megtaláltam a talajt és büszke voltál arra, hogy tudok erős maradni és keménynek látszani akkor is, amikor semmi sem volt rendben. s talán ezekben értem el a legnagyobb eredményeket… elsétáltam inkább emelt fővel ahelyett, hogy könyörögtem volna.”

http://somogyiszinti.blogspot.hu/

 

Mikor és miért kezdtél el blogot írni?

2009. február 23-a óta. Úgy éreztem,hogy sokkal könnyebb kiírni magamból a gondolatokat, mint másoknak elmondani, és látni a semmilyen reakciójukat. Az írás mindig segített.
A jelenlegi, amit vezetsz, nem az első. Miért váltottál? Mi volt, ami miatt érezted, hogy újat kell kezdened?

A jelenlegi blogom a második publikus blogom. Igazából magam sem tudom, miért váltottam… Egyszer csak azon kaptam magam, hogy új oldalt nyitottam meg. Talán azért, mert egy fejezet lezárult, és újat kellett nyitni. Az emlékeké a régi oldal. Ez pedig a jelené. Az új blogon, kevesebb a személyes, mindennapos cselekvés leírása. Talán azért kezdtem újat, mert olyan érzés kerített hatalmába, ami eddig sosem, és ez új blogot érdemelt.
Mit jelent számodra az írás?

Az írás maga a művészet. Nyugalommal tölt el, és mégis energiát sugároz. Mutatja, hogy sosem vagyok egyedül, mert az írás mindig itt lesz nekem. Nem kell beszélnem róla senkinek, csak ha kérdezik.
Sportkommunikátor a hivatalos végzettséged. Voltak már sporttal kapcsolatos írásaid? Vannak terveid ezzel kapcsolatban?

A sportújságírást két ok miatt választottam… A sport elég közel áll hozzám, és mivel a magyar órákért is rajongtam, gondoltam össze egyeztetem őket. Az egyetemi évek alatt sok cikket kellett írni, különböző stílusban, mindegyik magával ragadott. De hogy kezdenék-e vele valamit… nem tudom. Egyenlőre nem. De nem bántam meg,hogy elvégeztem.
Az írás mellett a sport a második szenvedélyed. Melyikben tudsz a legjobban kiteljesedni?

A sport az maga a csoda. Amennyi ágát a sportnak ki tudtam próbálni, ki próbáltam. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, de aminél megmaradtam az a foci. Felemelő érzés a hálóba találni. S ahhoz semmi sem fogható, amikor kizárod a külvilágot, és csak Te számítasz és a labda. Kisgyermekkorom óta űzöm ezt a sportot, és a nem kevés sérülés után is mindig visszataláltam hozzá. Örömömet leltem benne, és ez még most is így van. Nem értek azokkal egyet, akik abban a hitben élnek, hogy a foci nem nőknek való.

“Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.”

(Bill Shankly)

Most költöztél Angliába. Gondoltál arra, hogy az ottani élményeidet egy útinapló szerű blogban összeírd? Vagy csak fotókon őrzöd meg az ott szerzett élményeket?

Ezen még nem gondolkoztam… De talán amikor már összeállnak a dolgok, és eltűnnek a kezdeti nehézségek. 🙂 De Anglia csodálatos hely.
Köszönjük a válaszokat Cintiának!

Szerző:

"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"