Interjú Sylvia River írónővel, a Reményhajsza szerzőjével

Interjú Sylvia River írónővel, a Reményhajsza szerzőjével

Egyre többet hallani magánkiadásban megjelent szerzőkről, ma is egy ilyen írót mutatnék be nektek. Sylvia River regényei az Underground Kiadónál jelentek meg Reményhajsza címmel. A kötet immár a harmadik részénél tart, de szorgosan készülnek a folytatások. Ajánlóként megosztom veletek az első kötet fülszövegét, illetve egy részletet a  könyvből. Ha tetszett, olvassátok el alább az írónővel készült interjút is!

 

John ​Kenderson rockzenész felfigyel az énekesnőként szárnyait próbálgató Bonnie-ra, majd úgy dönt, lehetőséget ad neki arra, hogy bizonyítson. Meghívja együttesébe, a Bermudába vendégszerepelni, és a lány rövid időn belül bebizonyítja, valóban tehetséges. A duett-lemez elkészítésének munkálatai közben Bonnie és John időt szakít a romantikus érzelmi szálak szövögetésére is, amelynek folyományaként hamarosan összeházasodnak. Az új taggal kibővült együttes turnézni indul a lemezzel, ám a koncertsorozat végén a házaspár sorsa tragikus fordulatot vesz.
A kialakult helyzetből adódóan igen úgy tűnik, hogy esély sincs már a boldogságra, marad a remény, vagy csak annak hajszolása.
Az apróbb félreértéseket követik a nagyobb horderejű hazugságok, amelyeket – szinte törvényszerűen – a véletlenek azért erősen megtámogatnak. 
A küzdelem megkezdődik, szavakkal, tettekkel és bizony néha fegyverrel is. 
Az oldalak fogytával együtt a problémák is megoldódni látszanak, bár ezt csak azért teszik, hogy létrehozzák az új bonyodalmat a történet következő kötete számára…

 

Azok a könnyek belül folynak, a szemek mögött, a lélekben, útjukon mély, fájdalmas, égető árkot vájnak a szerelmes szívben. Ismét egy szívbemarkoló tekintet, amely egy, a jövendőtől félő asszonyé. Egy olyan nőé, aki még szerelmes, aki még nem hisz a tényeknek, aki reménykedik, de már csak a szívével. Az eszével tudja. Megváltoztathatatlanul és kegyetlenül tudja, hogy vége, nincs tovább! Ekkor azonban csóvát vet a lélek tükrében a tébolyult düh, amely eltaszítja az alázatos szomorúságot és fájdalmat. Ez a tekintet már egy gyilkosé. Egy olyan asszonyé, aki vért kíván az eltemetett szerelemért, a búcsúzó boldogságért.

 

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Megálmodtam egy történetet és elkezdtem leírni – spirálfüzetekbe, kézzel. Hamarosan gépre vittem, és akkor a regény „újraírta önmagát”.

A begépelt verziót megmutattam néhány kedves barátomnak, akik azt mondták, hogy nagyon tetszik, kár lenne visszacsukni a fiókba. Egyikük a történet alapján festett hozzá nekem egy borítót, kerestem korrektort, kiadót és 2005.11.17-én, magánkiadásban megjelent a Reményhajsza első kiadása. 

 

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Amellett, hogy kemény munkát, teljes kikapcsolódást is.

A Reményhajsza már kezdetben is egy többszálas cselekményű történet volt, de a kötetek sorszámával egyenes arányban nőtt a cselekményszálak száma is. A szálak mozgatása mindenképpen kihívás, hiszen olyan eseményláncolat van létrehozva a kötetekben, amely izgalmas, azonban néha váratlan, remélhetőleg nem előre kiszámítható (főleg a végkifejletig vezető út nem az!), mégis logikus és követhető.

Igyekeztem úgy megírni a köteteket, hogy önmagukban is élvezhetők és értelmezhetők legyenek, de felkeltsék az érdeklődést az előzmény(ek), illetve a folytatás(ok) iránt. Ennek okán elég sok visszautalás van a könyvekben, de tekintve, hogy egy-egy kötet önmagában is terjedelmes – nem beszélve a teljes sorozatról – ezekre mindenképpen szükség van.

Szeretem létrehozni az éppen soros bonyodalmat, megvilágítani az ok-okozati összefüggéseket, egy váratlan fordulattal csavarni rajta egyet, majd megoldani.

 

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Szórakozást, kikapcsolódást. A Reményhajsza egy olyan regénysorozat, amiben az olvasók többsége megtalálja azt, amit egy könyvben keres. A krimit, a kalandot, az akciót ugyanúgy, mint a romantikát.

 

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

Sok példaképem van, de mindenképpen kiemelném Vavyan Fable-t. A rám gyakorolt hatását nem tudnám, és nem is akarnám letagadni.

 

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

A legbüszkébb azokra az olvasói visszajelzésekre vagyok, amelyek bizonyítják, a történet igencsak szerethető. Az egyik olvasóm „Reményhajszakoholista”, a másik „Reményhajsza-függő”.

Azt gondolom, hogy ha legalább egy emberből sikerült ilyen érzelmeket kiváltanom a történet által, már érdemes volt megírnom.

De mivel nem egy olvasótól kaptam hasonló visszajelzést, hát hatalmas örömmel tölt el, hogy többeket sikerült kikapcsolnom, kiragadnom a szürke hétköznapokból a regények segítségével.

 

Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?

A fejemben forgó filmhez elengedhetetlenül szükséges a zene. Filmzenék, illetve a nyolcvanas évek rockzenészei tudják biztosítani azt a hangulatot, aminek a segítségével kezdetben összegubancolom, a későbbiekben pedig kiegyengetem a történetem szálait. 

 

Mi az, ami boldoggá tesz?

Határtalan boldogság, amikor az olvasó is szereti a művet, és ezt meg is osztja velem. Még nagyobb boldogság sürgető üzenetet kapni, amelyben érdeklődnek a folytatás készültségi foka iránt.

De a legnagyobb mégis az, amikor az elégedett olvasó ajánlja mások figyelmébe a könyveket.

 

Mik a további céljaid ezen a téren?

A Reményhajsza-könyvsorozatnak eddig három, nyomtatásban megjelent kötete van. A negyedik kézirat formájában már létezik, pillanatnyilag a tesztolvasók dolgoznak rajta. Az ötödiket nemrég kezdtem el írni, úgyhogy az igencsak kezdeti stádiumban van még.  

Az első kettő kapható az Underground Kiadó webboltjában. A harmadik – a kiadó által bevezetett terjedelmi korlát miatt – jelenleg nem kapható. A harmadiknak most keresek lehetőséget, hogy ismét vásárolható-olvasható legyen.

Igény már jelentkezett az e-book verzióra is, tehát szeretném majd az összes kötetet ebben a formában is hozzáférhetővé tenni.

 

Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk most azt is megteheted!

A Reményhajsza-könyvsorozat kitalált történet, a valósághoz semmi köze nincs. Egy felnőtteknek szóló mese, amit mai köntösbe bújtattam. Mivel szórakoztató műfajban íródott fikció, ezerszázalékos valósághűséget még csak feltételezni sem szabad róla. A történetet csak annyira vittem közel a valósághoz, hogy könnyen elképzelhető legyen, de ahhoz, hogy elvarázsolja az olvasót, azért el kell engedni a fantáziát.  

A Reményhajszán kívül írtam már verseket, (főként az óvodás-kisiskolás korosztálynak) egy mesét, illetve humoros kutyás, munkahelyi történeteket. A facebookon a könyvek oldalán a jegyzetek között, illetve a blogomon ezek olvashatók is, kivéve a verseket, azokat nem tettem hozzáférhetővé.

Meg szeretném ragadni a lehetőséget arra, hogy két tévhitet is cáfoljak. Mindkettőnek ugyanaz a megoldása, nyitott, kíváncsi és előítéletektől mentes módon választani kell közülük, és olvasni. Nyilván olyasmit, ami egyébként is közel áll az adott ember olvasói ízléséhez.

Az egyik tévhit az, hogy a mostanság porondra lépő, új, magyar írók, nem tudnak írni.

De, tudnak, bár valóban nem mindenki. Senki sem sokat publikált, rutinos íróként született. Egy első könyv sosem tökéletes, ellenben lehet ígéretes. Ha pedig az író megkapja a visszajelzést, az építő kritikát, amiből tanulhat, ez motiválni fogja, elősegíti a fejlődését. Persze, ez semmiképpen sem egyenlő azzal, hogy szerencsétlen elsőkönyves vérével írjuk azt a véleményt. Persze, lesz olyan, aki elvérzik, vagy csak egy réteg ízlését fogja a későbbiekben kiszolgálni. Viszont általánosítani hiba, ebben az esetben is. Egy borítón díszelgő magyar névre legyünk büszkék, adjunk neki esélyt, ne pedig kerüljük nagy ívben! Egy külföldi csengésű név mögé rejtőzött magyar író névválasztási okai közül például, ez pont az egyik. És ezzel nem becsapni akarja az olvasót, csak esélyt kapni…

A másik tévhit a magánkiadásban megjelent könyveket érinti, miszerint a mindenféle szűrő nélkül megjelentetett könyvek mindegyike bizonyára olyan is…

Ez is csak részigazság. Aki komolyan gondolja, már a kéziratáról több véleményt hallott. Aki komolyan gondolja, költ korrektorra, szerkesztőre, borítótervezőre, hiszen mindegyik egy szakma, és nem véletlenül az. Aki komolyan gondolja, nem blamálja magát egy kritikán aluli könyvvel. (Ez még mindig nem jelenti azt, hogy az adott könyv tökéletes. Csak azt jelenti, hogy a megjelenés adott pillanatában ez volt a maximum. Innen még jócskán vezet út felfelé, mind a könyv tartalmát, mind pedig a külső megjelenését illetően.)

Kedves Olvasó!

Légy nyitott és kíváncsi, adj esélyt, ezáltal sok kellemes meglepetés fog érni a mostanság porondra lépő, magyar írók által! 

 

Sylvia River, köszönöm az interjút!

 

 

Az író elérhetőségei:

https://sylvia-river.blogspot.hu/

https://www.facebook.com/remenyhajsza/

http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=Rem%C3%A9nyhajsza

https://moly.hu/konyvek/sylvia-river-remenyhajsza