Interjú – Szentesi Évivel

Interjú – Szentesi Évivel

Jelen interjúban egy egészen rövid időre elkalandoztam, és a feltörekvő ifjú tehetségek felkutatása helyett Szentesi Évit, a nagy népszerűségnek örvendő Rúzs és tükör blog szerzőjét faggattam mindenféléről. Az interjú során készségesen és kellő komolysággal válaszolt minden kérdésemre, amiért külön köszönet illeti őt.

Fotó: https://www.facebook.com/RuzsEsTukor

Fotó: https://www.facebook.com/RuzsEsTukor

Mi az, ami írásra késztet? Mi a legfőbb mondanivalód az emberek számára?

Nem úgy kell elképzelni, hogy meghall az ember egy bizonyos belső hangot és tollat ragad. A többi művészeti ághoz hasonlítanám: gyermekként a balerina elkezd táncolni, a dobos dobolni az edényeken fakanállal, az énekesnő dalolászni a fürdőkádban, a festő szebb gyermekrajzokat festeni, mint a többi gyerek az óvodában, az író pedig a könyveket bújja, ügyes fogalmazást ír az általánosban, és előbb utóbb kijön belőle az első papírra vetett gondolat. Nálam ez tízévesen történt, az volt a könyvem címe, hogy ’Boszorkány a köd’-ben. Soha nem fejeztem be. A mondanivalómat nehéz röviden megfogalmazni: emberi történetek írok, az életről írok, a mai kor szenvedései és betegségei foglalkoztatnak. Egyfajta kórkép, amit megfogalmazok.

Milyen az írói hangod? Milyen típusú szövegekkel dolgozol leggyakrabban?

Szentimentális. Melankolikus. Rövid, velős és lényegretörő. A hosszú szövegek untatják a 21. századi embert. Mininovellákat vetek papírra, és talán nem is tudnék nagy lélegzetvételű szövegtestet írni. Talán nem is akarok.

Ha lehetőséged volna életre kelteni egy kitalált karakter, kit választanál?

Florentino-t a ’Szerelem a kolera idején’-ből.

Milyen kapcsolatban állsz a saját blogoddal? Mennyi jelentőséget tulajdonítasz neki?

Ez a gyermekem. Figyelem, ahogyan fejlődik. Tőlem függ, mi lesz belőle. Lehet sikeres, bölcs felnőtt lesz, lehet lázadni fog és elszökik. Rajtam áll, mivé nevelem.

Néhányan “nehezen befogadható”-ként jellemzik az írásaidat. Mit gondolsz erről?

Nyilvánvaló tény, hogy nem mindenkinek való. Annak az olvasóközönségnek szól, akik érzékenyebbek, szeretnek elmélyülni, gyógyító gondolatokat keresnek, vagy választ akarnak kapni egy kérdésükre. Nincs azzal baj, ha nehezen befogadhatónak nevezik. Nem kívánok Danielle Steel-i magaslatokba törni.

Kik azok a művészek, akik leginkább hatottak rád az idők során?

Művészetis voltam, díszlet – és jelmeztervezőnek készültem, gyerekkoromtól fogva rajzoltam, sosem gondoltam, hogy a színház helyett másfelé terel az élet, hisz nagyon fiatalon elhatároztam, hogy azt a pályát választom. Ebből kifolyólag rengeteg művész hatott rám, a képzőművészet és a szépirodalom területéről egyaránt. Ha az utóbbiból kell kiemelnem, akkor azt mondom, hogy Márai Sándor és Szabó Magda, de ez talán érzékelhető is, főleg az első írásaimon.

Milyen könyveket olvasol a legszívesebben? Mi volt a legutóbbi könyvélményed?

A legkedvesebb könyvem Máraitól Az igazi/Judit és az utóhang. Legalább ötször elolvastam már. Hasonló témájú könyveket szeretek a kezem ügyébe venni, főleg azokat, amelyek az emberi kapcsolatokról szólnak. Legutoljára ’A kis herceg’-et olvastam újra.

Hogyan indult a Rúzs es tükör, milyen apropó vezetett végül a blog megszületéséhez?

Egy őrült nyáron indult, amikor a világ a feje tetején állt és nagyon nem tudtam merre tovább, nem találtam a helyem. Azt tudtam, mit nem akarok csinálni, de fogalmam nem volt, mit kezdjek az életemmel, úgy éreztem haszontalanul lógok a levegőben. Üres járatok, tévelygések, közben egy iszonyatos belső harc magammal. Hazafelé tartottam egy hosszadalmas vonatúton, Balatonról Tiszalökre, és Tokaj mellett haladt el a vagonom, amikor különös nosztalgia kerített hatalmába, hiszen ott, a szőlőlugasok között töltöttem a gyerekkorom egy részét. Akkor írtam az első mininovellát és jegyzetként posztoltam a közösségi hálón. Sokmindenkinek tetszett. Írtam egy következőt, meg mégegyet. Aztán a barátaim unszolására elkészült a blog akkori felülete.

Miért ezt a címet választottad, van-e számodra valami jelentősége?

A legendás krisztina téri Déryné bisztró – ahová sokminden kötött – fűszerkertjében találtuk ki a nevet. A rúzs egyértelmű volt, hiszen mindig piros rúzst viselek, a tükör pedig egy kicsit azt jelenti, hogy szembe kell nézni tulajdon magunkkal. Máskülönben pedig odatarthatod mindazoknak, akik szükségét érzik, hisz az érzések, amiket megfogalmazok, ott vannak majdnem mindenkiben.

Milyen kérdések foglalkoztatnak téged leginkább, milyen témákat boncolgatsz az írásaidban?

A szerelem, és minden, ami vele jár, a magány, a válás, az, hogy hiányzik valaki. Viszonylagosan ez a központi téma ma is. Ám amíg kezdetben csak érzésekről írtam, most minden történetbe van foglalva. Így lesz belőle könyv, amely öt nő történetét meséli el, akikkel egyes szám első személyben beszélget a főszereplő, aki nyilván egy kicsit én vagyok. Az öt nő pedig az életemből merített öt különböző karakter. Egy parányit mindegyikre rá lehet ismerni majd.

Gyakran kapsz visszajelzéseket az olvasóidtól? Hogyan értékeled ezeket?

Gyakran, és mindig meglepődöm, nagyon jó érzés olvasni ezeket. Hála Istennek egyetlen egyszer kaptam kirívóan negatív kritikát, a többi visszacsatolás kedves és pozitív, sokszor olyanoktól, akiktől egyáltalán nem is várom.

Milyen útra terelt téged az írás? Hol tartasz most, és milyen emberként jellemeznéd magad?

A blognak, az írásnak köszönhetem jelenlegi munkámat. Történt ugyanis jó másfél évvel ezelőtt, hogy egy elegáns hölgy a kezembe nyomta a névjegykártyáját egy étteremben, és közölte, hogy szeretne velem dolgozni. Így lettem a Stylemagazin főszerkesztője, ahová mára egy kiváló csapatot sikerült összekovácsolnunk. Együtt dolgozunk például az énekesnő Tóth Verával, vagy – ha a divatszekcióból akarok említeni – Molnár Dorkával.

Köszönjük a válaszokat Évinek!

Emellett még fontos megemlítenünk a  La Beauté estet. Évi november 11-re meghívást kapott a New York Művész Páholyba a képen szereplő művésznőkkel együtt.

A fotón: Oroszlán Szonja, Rúzsa Magdi, Juhász Anna (az est háziasszonya), Moizer Zsuzsa, Kentaur és természetesen Szentesi Évi.

A fotón: Oroszlán Szonja, Rúzsa Magdi, Juhász Anna (az est háziasszonya), Moizer Zsuzsa, Kentaur és Szentesi Évi.

 

Szerző:

gyűlölöm a színes tintát, kiváltképp a kéket s sárgát. a zöldet pedig különösképp; minduntalan elém tárul e különös kép - kinek napszínnel írok, aranyat áhít az nemtörődöm módon, bár színvak a pimasz. királykék mondandóm zöldellőn becsülné, az ördög vinné őt el, vagy a guta megütné! “tengerzöld szavaidnak bíbor palást kéne, árnyald, komám a betűidet, fesd iket kékre!” fésületlen, kócos gondolatok hullnak a pergamenre lassan, s az fejcsóválva nyögi: “szedd iket ráncba, kérlek alássan!” dühödten mázolom fel a színeket, palettám nyitva-tárva - amaz lemondóan legyint: “kár érte. bár maradt volna sárga!”