Interjú – Támcsu Anikóval

Interjú – Támcsu Anikóval

“Hogy miből állnak a mindennapjaim? Sütemények. Focimeccsek. Rohangálás. Nagymama. Szerelem. Tortakrémek. Keresgélés. Mantra a “legjobb munkahelyért”. Meg ilyesmik. Tudod. Én másról nem tudok mesélni. Csak ezekről. De én imádom ezeket. Ezekben vagyok én elrejtve.”

“Egyszer mindenki túl akar lenni valamin… vagy valakin” – olvasható a címben. Te is hasonló ok(ok) miatt kezdtél el blogot vezetni? Terápia vagy hobbi számodra az írás?

Is-is. Hobbinak indult, egy egyfajta próbatételnek, kíváncsi voltam mire vagyok képes azon az oldalon. És egy idő után terápia lett belőle. Ma már hiányozna, ha nem lenne. Így egy mentőövnek mindig ott van.

Nincs álneved és a blogod is publikus. Kaptál már valaha negatív kritikát? Értek valaha sérelmek a blog miatt? Fontos számodra a visszajelzés?

Azt hiszem eddigi “pályafutásom” során nem kaptam még olyan földbe döngölő negatívumot, amit meg kaptam mind építőnek vettem. Természetesen fontos egy alkotónak, hogy véleményt kapjon, ezáltal tud formálódni. Vagyis nekem legalábbis e téren segítenek sokat a kommentek és vélemények.

Számomra ez egy személyes blog, különböző témákkal, részletekkel az életedből, gondolataidból, könnyed formában, pozitívan. Miről szeretsz leginkább írni? Negatív hangulatban kerülöd az írást?

Mostanában inkább kerülöm a negatív dolgokat, vagy azokból is próbálom a pozitívat kihozni és a világnak már azt mutatni. Két blogom volt a mostani előtt, azokban elég sok fájdalmat “sikerült” írnom, így mire meg találtam az “igazi blogszemélyiségem” pozitívabb lett mint gondoltam Ebből adódóan szeretek inkább az élet szebbik feléről írni, vagy valami csúcs botrányról, ami kipattan a fejemből és útmutató lehet az emberek számára.

Miért pont Los Angeles? Mit jelent Neked? LA a valóság számodra vagy egy Wonderlandféle kitalált világ?

Hogy miért pont “Ő”? Fogalmam sincs. Azt hiszem Ő talált rám. Bár még soha nem jártam ott, imádom azt a várost. Olyan egy kicsit mint én, szinte mindent megmutat magából, rákeresel a netre és rengeteg kép és hír, de én magam, vagy akik még sosem jártunk ott nem tudjuk milyen lehet ott az élet.. egyfajta titokzatosságot húz maga után, amíg nem ismered személyesen csak sejtelmed lehet róla, hogy milyen. Lehet ezért is vonz ennyire. És míg a valóságban létezik, a saját kis fejem Wonderland világát is ő inspirálja.

Azt is megtudhatjuk a blog olvasása közben, hogy cukrásznak tanulsz. Ez is egyfajta kifejezésmód számodra? Miben éled még ki a kreativitásod?

A cukrászat a második hely, ahol kiélem a kreativitásom, míg az írás elméletben ihlet a sütik fizikailag. Sosem értettem máshoz, mármint nem tudok festeni, rajzolni, a szobrászkodáshoz is béna vagyok, a sütik az egyetlen olyan “anyag” amit kreatívan tudok formálni.

Vannak jövőbeli terveid az írással?

Őszintén szólva van. Remélem a kis blogom élni fog még egy jó darabig, és egyszer majd a fiókban heverő munkáim is kiadásra kerülnek valamilyen formában. És, ha már ott járok, hogy kis lurkók rohangálnak az asztalom körül és lopkodják a színes muffinokat a kis kosárkámból, a saját életemről, tapasztalataimról, írhatok egy tanulságos történetet az olvasóknak. Szóval remélem egyszer a kezembe tarthatok majd egy könyvet, amin az én nevem áll majd, és a kesze-kusza gondolataimmal lesz tele.

“Néha túlzásba kell esnünk, hogy elérjük a megfelelő hatást.” – írod a blogod bemutatkozó szövegében. Milyen személyiség valójában a Muffinistenkirálynő ? Hogyan mutatnád be magad?

Én vagyok Batman! : ) azt hiszem, amikor az “igazival” ültem egy szobában, sokat vitáztunk ezen. Ki a Superman-Batman? Szuperhős vagyok. A maga fiktív valóságában. Ha mondanom kéne magamról pár szót: bolondos, vicces, néha nyugtalan, kedves, barátságosan intelligens, huncut. Elég sok mindenen kellett átesnem, hogy ide jussak, ahol most vagyok. Volt, hogy naponta formáltak az érzelmek, a hibák a csalódások. Rengeteget kapok belőle és a mai napig (ki)jár még a számlámra, de ennek ellenére azt tudom mondani, hogy tartom azt a pozitív szintet, ami arra sarkal, hogy mosolyogva kezdjem a holnapot. De persze ez csak pár gondolat magamról, ha olvasol elég sok minden kiderül rólam. A blogom szinte én vagyok. A kis szobám, ahova betérek egy kicsit, ha nyugalomra, vagy egy kis kreativitásra vágyom.

1374655_674855685872635_932020869_n

“Az évek során egy dolgot már muszáj voltam elhinni és elfogadni. A lelkem repked, és nekem elég hosszú kötelet kell vennem, ahhoz hogy kirohangálja magát, aztán vissza bírjam húzni a helyére. Szabadságra nevelte valami őrült nő, aki nem tudom, de elfoglalta az ágyam… és egyre öregedő nyavalyáival a frászt hozza rám… (neem, ez, elég szarkazmussal, de tényleg “nem én vagyok” ) Én Los Angelesben élek.”

Köszönjük a válaszokat Anikónak!

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás