Az elmúlt két hétben olvashattátok A változások kora, és Az elveszett ifjúság című regények ajánlóját, ezúttal interjút hoztam írónőjükkel, Tomcsik Nórával.
1. Mesélj magadról egy kicsit! Mikor és miért döntöttél úgy, hogy írni szeretnél?
Igazából az első Star Wars film (Új remény) után döntöttem el tizenegy évesen, hogy én írni és majd filmezni akarok. De már előtte is találtam ki meséket, amikkel az öcsémet szórakoztattam, és amíg nem tanultam meg írni, addig lerajzoltam a történeteimet.
A hétköznapokban egyébként recepción dolgozom Tatabányán.
2. Sok magyar szerzővel ellentétben, te nem használsz írói álnevet. Miért döntöttél így?
Őszintén szólva sosem foglalkoztam ezzel, csak az írással. Az álnévről úgy gondoltam, akkor jó, ha nem akarom felvállalni, amit csinálok, de az ismerőseim úgyis rájöttek volna, akkor meg minek gondolkodjam valami frappáns néven? Nem volt ez tudatos igazából, de nem bánom.
Forrás: Tomcsik Nóra
3. Miért a szerzői kiadást választottad? Egyáltalán nem kerestél kiadót?
Igen leveleztem is eggyel, de sok külső körülmény közbeszólt, így ez ugrott, de ma már örülök neki. Tulajdonképpen ez csak úgy nézett ki, hogy az ismerőseim el akarták olvasni, én pedig úgy döntöttem, hogy akkor menjen nyomdába a kész kötet, de csak, hogy a barátok, kollégák vehessenek belőle. Aztán úgy voltam, hogy ha már lesz néhány példány kipróbálom, érdekelne-e másokat is, és érdekelte őket, szóval belevágtam.
4. Honnan jött a könyved ötlete?
A karakter jött előbb, akihez fejben, és több ízben írásban is rengeteg történetet találtam ki. Olyan hőst akartam, aki esetlen, aki olyan ember mint mi, de olyat is aki valamilyen szinten kitaszított, küzd, a világ megtépázza, és a vége vagy dicsőség vagy bukás. Tizenöt voltam, amikor Henry született. Velem nőtt fel.
5. Mit szóltak hozzá a barátaid, szüleid, ismerőseid, mikor elolvasták a könyved?
Szerencsére támogattak, sőt nagyon örültek. Sokan olvasták már a könyveket, van aki minden változatot ismer, de olyan is, aki szerintem sosem fogja elolvasni.
6. Történelmi kalandregényt írtál, sok kutatómunkával járt?
Nem bújtam hónapokig a könyvtárakat, de sokat kutattam. Nem akartam száraz tényadatokat, de képben kellett lennem. Az egész sztorit kétszer biztosan azért írtam át, mert a cselekmény, amit kitaláltam hiteltelen vagy kivitelezhetetlen lett volna. Amúgy a fontosabb történelmi eseményektől eltekintve nem ragaszkodom a valósághoz. A 3. kötet például egy az egyben kalandregény lesz, aminek a történéseit persze mozgatja a háború, de amit leírok, az a valóságban nem történt meg.
7. Meddig tartott, amíg az ötlettől eljutottál a kiadásig?
Tizenhárom év :D. Ha ezt a történetet veszem, talán 2-3 év. A világháborús szál a fősuli alatt jött. Akkoriban született George és Charlotte karaktere is. Leírni pedig a záróvizsgáim után néhány hónappal kezdtem, onnantól nagyjából egy év kellett, hogy könyv legyen az első kötetből.
8. Szeretnéd a könyved filmként vagy sorozatként viszontlátni?
Mivel az eredeti álmom a filmkészítés volt, így Henry történetét is arra álmodtam meg. Sorozatként azt hiszem, jól tudna működni.
9. Milyen folyamatokon megy át a könyved, míg írod? Tervezel, vázlatot írsz, vagy azonnal a nagyjából kész szöveget írod?
A fejezetek kivonatait szoktam megírni, mivel sok szereplőt mozgatok, jó, ha tudom, melyik fejezetet kinek a szemével képzeltem. Amúgy ez mindig jó kis munka, kitalálni, ki legyen épp a szemlélő. Az első kötetben egyértelműen Henry vitte a sztorit, de a most készülő 3. könyvben már hét szemszög-karakter van.
Vázlatot ezen kívül nem írok, a sztori sokáig fejben alakul, hetekig, hónapokig, aztán fogom magam, és leülök, akkor néhány hét alatt begépelem a teljes kötetet, aztán hetekig pihen, majd újra előveszem, és átírom. Ez megy, míg nagyjából elégedett nem leszek vele. Utána jöhetnek a technikai javítások.
10. Csendben írsz, vagy hallgatsz közben zenét/filmet?
Ötleteléshez hallgatok zenét. Ha az utcán megyek, mindig szól valami, ilyenkor látom magam előtt a jeleneteket, amiket aztán csak le kell írni.
Filmeket az adott szituáció hangulatának megragadása miatt nézek. A háborút másképp nem tudtam volna leírni.
11. Az írás hobbi, munka vagy hivatás számodra?
Hivatás.
12. Melyik részét szereted a legkevésbé annak, hogy író lett belőled?
Nincs, amit ne szeretnék. Talán a felelősség ijesztő picit. Azért, ha valaki kiad egy könyvet, ha csak egy emberre is, de hatással lesz, és ebbe furcsa belegondolni. Szeretném a történeteken keresztül megmutatni, milyen az ember, milyen a történelmünk. Szerintem ezek komoly dolgok, amikkel óvatosan kell bánni.
13. Mik a terveid a jövőre nézve?
Befejezem Henry történetét. Annyira a fejemben van, hogy nem bírnék másba fogni. De van több ötletem, egy II. világháborús történet, egy Francia Forradalom idején játszódó családregény, forgatókönyvek, ifjúsági kisregények.
Forrás: Tomcsik Nóra
14. Magadnak írsz, vagy az olvasóknak?
Először magamnak szerettem volna írni erről a fiúról, akire sok gondot kellett fordítanom a kezdetektől, mert folyton bajba kerül. De a főiskola után szerettem volna, ha mások is megismerik őt. Reméltem, hogy szeretni fogják.
15. Mit üzennél a kezdő írópalántáknak?
Írjanak bátran, mert írni csodálatos dolog, de legyenek türelmesek. A jó munkához idő kell, és megéri várni, meg dolgozni, mert kevés jobb dolog van, amikor a „ gyermeked” megszületik, és nem csak te, de az olvasók is szeretik.
Köszönöm szépen az interjút!
Kiemelt kép forrása: Tomcsik Nóra
