Irány a Q-ügyosztály! – avagy ajánló Jussi-Adler Olsen Nyomtalanul című regényéről

Irány a Q-ügyosztály! – avagy ajánló Jussi-Adler Olsen Nyomtalanul című regényéről

A skandináv krimi térhódítása egyértelműen Stieg Larsson Millennium-trilógiájával kezdődött. Legalábbis nekem a Tetovált lány volt az első, amit a műfajból kézbe vettem. Ezek után elhatároztam, hogy szeretnék még többet olvasni az északi krimiszerzőktől, így figyeltem fel Jussi Adler-Olsen sorozatára. A Q-ügyosztály esetei eddig hét kötetet számlál, én most az első részt veszem górcső alá.

Azt már talán a korábbi cikkeimben is említettem, hogy egy modern krimivel mindig le lehet venni a lábamról. Ennek a könyvnek ez teljes mértékben össze is jött. De ennyire talán ne szaladjunk előre! A kötet az Animus Kiadó gondozásában látott napvilágot. Terjedelemre közepesnek mondanám a maga 300 oldalával, egy ráérősebb délután alatt néhány óra alatt “fogyasztható”. A mérete miatt pedig utazáshoz is ideális. Minőségileg szerintem kifogástalan, de a belső fülekkel még mindig nem sikerült megbarátkoznom. A borító passzol a regényhez, viszont ebben az esetben kissé túl sokat árul el a tartalomból.

A Nyomtalanul számos érdeme közül a legkiemelkedőbb talán az írói stílus. Kellő mértékben adagolja az információkat, ismereteket, de mindezt szinte észre sem vesszük, olyan jól beépítette őket Olsen a regénybe. Gyorsan képbe jövünk a dán viszonyokkal, mint például a Jóléti reform, a parlament összetétele…és így tovább. Ezek apróságnak tűnhetnek, de nekem sokat tesz ahhoz, hogy egy regény hiteles legyen a szememben. A mű hangulat kellő mértékben sötét, de az író maradt a realitások talaján. Nincs sem túlírva, sem “hősiesítve” a történet.

“Ha könyvekre gondolt, hirtelen egy másik világban találta magát. Maga volt a boldogság, ha elképzelte a papír szárazságát, zizegését, a cellulóz illatát, a súlyát. Ismét belépett virtuális könyvtárába, hogy kihozzon egy könyvet, az egyetlent az összes közül, amelynek minden részletére emlékezett. És a jókedvre is emlékezett, amit a könyv keltett benne.”

Az eseményeket két főbb szálon követhetjük nyomon. Egyrészt megismerjük az újonnan létrehozott Q-ügyosztályt, és annak egyetlen nyomozóját, Carl Mørköt. Másrészt pedig – pár évet visszaugorva az időben -, a politikus Merete Lynggaard életébe kapunk bepillantást, akinek egy hajós kirándulás során nyoma veszik. Mindkettejük története nagyon érdekfeszítő és izgalmas volt. A “nyomozódsi” azért, mert bolondulok azokért a regényekért, amik a középpontjában a bűnügyek felderítése áll. Látszik, Jussi Adler-Olsen konyít a dolgokhoz, nem csak a levegőbe beszélt. Az pedig, ami a politikusnő eltűnésével foglalkozik, csak még jobban piszkálja az ember fantáziáját. Véleményem szerint ez a téma tökéletes volt egy sorozat elkezdéséhez. Az “eltűnés”, mint olyan, rengeteg lehetőséget rejt magában, ezt az író maradéktalanul ki is használta. Fogalmam sem volt a regény végéig, hogy mi fog történni. A cselekmény rögtön az elején beindul, peregnek az események. Nem nagyon volt “hely” a hosszas felvezetésnek, menet közben ismerjük meg az a lényegesebb információkat, a helyszíneket, a szereplőket. Hatásos módszer volt, ugyanis mind a mai napig emlékszem a regény apróbb részleteire.

Carl és Assad

A karakteralkotás is kedvemre való, igazi egyéniségeket ismerhetünk meg a lapokon. Ráadásul nagy részük a későbbi részekben is visszatérő szereplő. Ott van a már említett Carl Mørk, aki egy balul sikerült akció után tér vissza dolgozni. Rögtön megteszik a Q-ügyosztály vezetőjévé. Megkapjuk a részletes háttértörténetét, ami egyáltalán nem hétköznapi. Egyébként a tipikus munkamániás, “kiégett zsaru” figurát hozza, valahogy ez a gyengém a hasonló regényekben. Az ő beosztottja lesz Assad, aki politikai menekültként tartózkodik az országban. Nagyon jól felépített és titokzatos karakter, tökéletesen illik a rendőrségi miliőbe. Természetesen kiemelném még Meretét. Egy, a szakmájában rendkívül sikeres parlamenti képviselőt ismerhetünk meg, aki még sokra viheti. De vannak dolgok, amihez ez nem elég. A múltjában ugyanis vannak sötét dolgok, ez rányomja bélyegét a jelenlegi életére…

Így a végére ki merem jelenteni, hogy az egyik legjobb skandináv krimi, amit olvastam. Profi munka! Egyszerű, mégis fordulatos történet, ami magával rántja az olvasót! Ehhez jön még a különleges és sokszínű karakteralkotás. Tökéletes nyitánya egy izgalmas krimisorozatnak!

Kiemelt kép: https://animuscentral.hu/

Szerző:

Vida Szandra (Vhrai)
"A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. A kutyán belül meg túl sötét van az olvasáshoz." /Groucho Marx/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás