Irodalmi arcképcsarnok – Interjú Egri László költővel

Irodalmi arcképcsarnok – Interjú Egri László költővel

Egri László költő, író, tanár, férj és családapa. Mindez egy személyben. Többszörös Líra és Bookline sikerlistás szerző, Év Felfedezettje díjas irodalmár. Saját művészeti folyóirata van (Polikróm), a fiatalokat támogató Cédrus-díj igazgatója és a Kortárs Költő Liga irodalmi szervezet vezetője. Gründolt már slam poetry kört, szervezett jótékonysági könyvgyűjtést, kulturális kiállításokat. Három könyv szerzője, tudományos cikkek írója. Mindezek mellett még csak 28 éves.

Egri László

Egri László

Mikor érezted azt, hogy az irodalmi életben a helyed?

2012-ben egy versíró pályázaton sikerült jó eredményt elérnem, ami megadta a kezdő lökést. Az első kötetem megjelenése után több olyan eseménynek is részese lettem, ami megerősítette elhatározásomat. Megválasztottak a Kortárs Költő Liga elnökének például, ami rengeteg új lehetőséget nyitott meg előttem. Az Év Felfedezettje díj is máig fontos szerepet tölt be szívemben, jó emlékekkel tölt el ha ránézek. Arra emlékeztet, hogy ne féljek belevágni új dolgokba, akkor sem, ha az ismeretlen terep. 

Hogyan kezdtél verseket írni?

Úgy gondolom a legtöbb fiatalnak van olyan korszaka, amikor kipróbálja magát a versalkotás területén. Nálam is így indult ez évekkel ezelőtt, különösebben komoly szándékok nélkül. Kezdetben az asztalfióknak írtam, fel sem merült bennem a publikálás gondolata. Sok korai versem nem is maradt fenn.

Hogyan fogadták környezetben lírai ambícióidat?

Nem is igazán nevezném ezt ambíciónak. A családom természetesen kezdetektől fogva támogatott, bátorítottak. Az ő segítségük is szükséges volt az induláshoz. Feleségem, Emese a mai napig az első számú olvasóm, hiszen rajta tesztelem új szövegeimet. A nővérem Szilvia is humán érdeklődésű, érdeklődéssel fogadta munkáimat, ahogyan szüleim, barátaim is.

Foszlány

Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.

Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!

Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám pajkosan, bután.
Szemed fényárban úszik,
s egy ujj nyomata karodra kúszik.

Csak egy pillanat, katt,
mégis örökre megmaradt.

Milyen módon támogatták mások az elképzeléseidet?

Idővel akadt több olyan kultúrában jártas személy, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni. Hajdúszoboszlón kiemelném ebből a szempontól Bieliczkyné Buzás Évát, akitől sok segítséget kaptam és kapok mind a mai napig. Nyírbátorból Vona Éva és a jelenleg debreceni Komiszár János festőművész is töltöttek be szerepet pályám során. Köszönettel tartozom ugyanakkor azoknak a pócspetrieknek is, akik kedves szavaikkal segítettek. A munkahelyem is mindenképp beletartozik ebbe a támogatói közegbe.

Mikor tudatosult benned, hogy írásaidra szélesebb olvasói igény is mutatkozik?

Ismerősök és a kiadóm is felhívta rá a figyelmemet, hogy több olvasói toplistán sikerült szép eredményeket elérnem. Ez nem volt előzetes cél vagy elvárás magammal szemben, csupán egy újabb jelentős lökés.

Mit üzennél a fiatal költőpalántáknak?

Elsősorban azt, hogy ne féljenek magukat megmutatni a nagyközönség előtt, mert könnyen lehet, hogy ezzel nagy lehetőségeket szalasztanak el.

Így írt ő
(Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz című versének átirata)

Veszekedtem Lócival, nem bírt magával,
ellenem vonult gyermekded hadával.
Rádiót dobott fürdő vizem mélyére,
és gondosan konnektort dugott a végére.
Hiába mondtam: fiam, állj le szépen!
S megráztam az ujjam, fegyelmezésképpen.

Ebédnél kaktuszt csempészett a székre,
nagy cselesen várta, hogy reá üljek végre.
Mikor a fájdalom enyhülni látszott,
Lóci megunta s új játékot játszott.
Fejemet kalapáccsal ütlegelte délben,
egy agysejt sem maradt a fejemben épen.

De nem ért még véget kacagás és móka,
nem mulattam ilyen jót a nagy háború óta.
Bezárt az órába, csapódott az ajtó,
s ütötte a nyakam, mint egy lovat hajtó.
Majd elindult tárcámért, tudta hol a helye,
pénzhiány miatt már ne fájjon a feje.

De Lócika megszánt s odalépett mellém,
egy színes mesekönyvet szorított a mellén.
Amíg az órában becsukva vagyok,
egy történetet nekem szépen elgagyog.
Kezdte is a mesét, majd megunta hamar,
új mókát talált, most csiklandozni akar.

Neki is látott, elkapta a talpam,
pedig e játékot most nagyon nem akartam.
Küzdöttem, mint hal a sivatag porán.
Nem hittem, hogy elhullok ennyire korán.
De Lócika elfáradt, lehajtotta fejét,
béke és nyugalom vette át a helyét.
Ekkor láttam micsoda kis törpe,
s becsuktam gyorsan egy Görbe tükörbe…

Köszönjük az interjút!

Egri László weboldalát itt találjátok.

Az interjút készítette: Gál Éva

Kiemelt kép: www.archiproducts.com

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.