“Írok, írok és írok… Ez a mindenem!” – ajánló Viola Nóra Virág soraihoz

“Írok, írok és írok… Ez a mindenem!” – ajánló Viola Nóra Virág soraihoz

Jóindulatúan, de irigylem a szemtelenül ifjú tehetségeinket. Hogy van bennük annyi mersz, hogy fiatalságuk kezdetén jelentkeznek a Magazinunkhoz, hogy ők aztán megmutatják most már a „világnak”, hogy van valamijük, ami másnak nincs! Hogy mindegyikőjüknek van bátorsága ahhoz, hogy a kezünkbe adják az írásaikat és azokról vélemény szülessen. Én sose voltam ilyen bátor, pedig én is ugyanebben a korban kezdtem. Pontosan emiatt nagyon büszke vagyok rájuk, az összes olyan íróra, költőre, szerzőre, akiben van elég kurázsi, leteszi az asztalra, amije van, megmutatja szívét – lelkét, gondolatait…

A soraimból sejthetitek, újabb fiatal tehetséghez van szerencsénk: Viola Nóra Virághoz.

Mint általában minden művész ő is magának kezdett el írosgatni. A szavai inkább saját szórakoztatásra születtek, mint sem, hogy mindenkinek mutogassa. Versek, gondolatsorok, történetek megtalálhatóak a tarsolyában, de amit először megmutatott egy kedves barátnőjének, az egy történet volt. Szerencsés módon támogatásra talált a környezetében, ennek köszönhetően már van egy tumblr oldala, ahol betekintést lehet nyerni a lelkivilágába, az írási stílusába és mindabba, ami az ő lényét alkotja.

Valaki (részlet)

S valaki este nélkülem megy fürdeni
Szomorúan néz, nem várom én odakint.
Valaki ma éjjel egyedül megy aludni,
S engem odaképzelve, párnáját öleli.

Valaki egyszer boldogan fog ébredni,
Kinyitva szemét engem nézhet örökké.
Ott leszek vele délben, s amikor akarja,
S suttogom a fülébe, itt leszek, aludj csak.

Jelenleg még csak kezdeti fázisban van az oldal, de folyamatosan új írások kerülnek fel. Az eddigi írások egy szerelem kibontakozásáról szólnak, majd a végről és annak a megéléséről.

A lépcsőn ültem… (részlet)

De mióta itt hagytál, csak a magány maradt nekem. Ő is állandóan rólad mesél. Úgyhogy inkább ülök a lépcső alján és számolom a perceket, hogy mikor visz el a vég, ha már egyedül ülök nélküled.

Egy okos lányról van szó, akit a művészet minden ága meg tud érinteni, de legközelebb az írás áll hozzá! Tudjátok miért? Mert szeretne másokon segíteni a szavaival, begyógyítani a vérző sebeket, sebtapaszt tenni a horzsolásokra, leírni azokat a gondolatokat, amit nem hogy kimondani, de néha megfogalmazni se tud az ember.

Minden rád vezethető vissza… (részlet)

És végül itt vagy te, vagyis a vakító kék szemed. Felnézek az égre, előveszem a németkönyvemet, felszállok a buszra és a te szemeidet látom. Mindenhol ott van az a kék szempár. Ahogy engem nézel, ahogy engem néztél. Bárcsak most is engem néznél, de nem vagy itt. És emiatt az óceánról nézek képeket, mert arról te jutsz eszembe. Semmire sem tudok figyelni emiatt. Látod, minden rád vezethető vissza…

Remélem sikerült annyira felkeltenem a figyelmeteket, hogy várjátok az interjút Nórival, amit ugyanígy szerdán este láthattok viszont. Kiderülnek benne Nóri további céljai és remélhetőleg minden más, amire kíváncsiak lettetek Vele kapcsolatban.

Jövő héten szerdán találkozunk Lendületezők!

Kiemelt kép: https://medium.com/

Szerző:

Rodonit Zoé

“Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető.Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap!Hiszek a csodákban.”
/Audrey Hepburn/

Szólj hozzánk!