Ismerd meg a szerkesztődet! – Kata

Ismerd meg a szerkesztődet! – Kata

Most pedig Ismerd meg a szerkesztődet!-sorozatunk újabb fejezetével érkeztem, ahol én kerültem nagyító alá – fogadjátok szeretettel 🙂


Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

Nem hiszek a tökéletességben. Azok a pillanatok jutnak eszembe, amikor tetőtől talpig átjár az öröm, hogy létezem – ott, akkor, azon a helyen, abban a másodpercben.

Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
A vakmerőség – mert sokan a bátorsággal azonosítják. Szerintem nem az a becsülendő, amikor valaki úgy születik, hogy számára nem léteznek korlátok, hanem amikor valaki ismeri a gyengeségeit, mégis nagyobbat lép, mint ami az erejéből telne. Amikor nem hagyja, hogy a rettegés felülemelkedjen rajta.

Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
Nem tudnék egyetlen alkalmat kiemelni, és nem is akarnék. Mind apró, röpke pillanat volt, mindet a tenyerem melegében őrizgetem, mert tudom, mennyire törékenyek – néha leporolom, és amikor megcsillan rajtuk a napfény, egy villanásnyi ideig újra átélem, amit akkor éreztem.

Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
Ha valóban csak tárgyi dolgokban gondolkodhatok, akkor a könyveimhez ragaszkodom talán a leginkább, illetve bármi, amit olyan személytől kaptam, aki fontos szerepet játszott az életemben. Ezekhez már-már fájdalmasan tudok kötődni.

Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
Attól függ, milyen hangulat kap el. Amikor pörög körülöttem és bennem a világ, legszívesebben csak mennék, szárnyalnék – nagyon szeretem a barátaimmal tölteni az időm nagy részét, mert bármilyen hétköznapi dolgot csinálunk is, különlegessé válik. Szeretek beszélgetni, és talán még jobban szeretek hallgatni. Ugyanakkor szükségem van a magányra, amikor befelé fordulhatok: olvasok, írok, sétálok.

10511291_1101070833243325_720517591024313357_n

Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
Sokan vannak, akik irányt mutattak nekem – néha éppen azt, amerre sosem szeretnék elindulni. De az első, aki eszembe jutott, Hermione Granger: lojális és hűséges, őszinte, egyszerre kemény és lágy, bátor és nagyon intelligens.

Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
A szüleim. A barátaim. A fiatal srác, aki a zebránál állva esernyőt tart egy idegen anyuka és kislány feje fölé. Azok, akik itt élnek közöttünk: kreatívak, inspirálóak, képesek szeretni és hinni, és a korral nem vedlették le magukról az emberséget, mint egy elfoszlott bőrréteget. A bátrakra gondolok, akik egy esős, keserű délutánon ledöntik a saját korlátaikat. Akik nyitott szemmel járnak, és rácsodálkoznak még a körülöttünk megbúvó csodákra. Akik lehajolnak, hogy segítő kezet nyújtsanak.
Ti, odakint. Ti vagytok az én hőseim.

Melyik korban élnél legszívesebben?
A 19-20. század Angliájában, bár úgy gondolom, minden korszaknak megvan a maga bája, ugyanakkor nehézségei is. A mait is szeretem, mégis látom a hátrányait. Látom, hogy mi emberek, semmiből sem tanulunk. Talán inkább valamelyik fantáziavilág lenne az én helyem: Középfölde, Narnia, a Roxfort környéke, a Félvér Tábor vagy Csodaország mind sajgó vágyakozást ébreszt bennem.

Milyen szín jellemez téged?
A hajnal árnyalata egy lélegzetvétellel a napfelkelte előtt. Vagy a szivárvány.

Mi dob fel egy levert napon?
A napfény vagy a csendes eső. Egy forró kávé. Egy imádott könyv, egy régen hallott dal. Egy ölelés, egy mosoly. Nem várt kedvesség. Séta a természetben, vagy egy jó beszélgetés.

Mi a kedvenc könyved?
Melyik ujjamba harapjak? Sokan vannak, amelyek mind-mind a szívem csücskei – vagy mert a társaim voltak egy sorsfordító pillanatban, vagy mert megtanítottak valami fontosra. A teljesség igénye nélkül: Az ember tragédiája, Tizenkilenc perc, A szél árnyéka, Ne bántsátok a feketerigót!, Novecento, A titkos kert, Sárkánykönny és a Harry Potter-sorozat. Ők a titkos társaim.

Mi a legnagyobb álmod?
Van néhány, amiket alaposan elrejtettem egy apró helyre, valahol a szívem közelében, és ott dédelgetem őket a sötét éjszakák magányában. De ha egyszer valaki azt mondja, segítettem vagy erőt adtam neki, hogy kitartson, hogy véghez vigyen valami számára fontosat, hogy én voltam az a cérnaszál, amely sosem szakadt el, akkor semmi sem volt hiábavaló.

Mit szeretsz az életedben?
Azt, hogy az enyém. Amikor nagyon összesűrűsödik a fájdalom vagy a szomorúság, önkéntelenül vágyakozni kezdünk mások szebbnek, egyszerűbbnek tűnő sorsa iránt – de ilyenkor rögtön eszembe jutnak azok a dolgok, azok az emberek, akiket nem cserélnék el semmiért, mert egymáshoz tartozunk, szervesen. Ez az én utam, minden jóval és rosszal együtt, én pedig nem hiszek a véletlenekben.

Melyik tulajdonságodat szereted a legjobban?
Talán azt, hogy a legborúsabb, legképtelenebb, legnyersebb pillanatokban is tudok mosolyogni. És a kedvességet, mert jó szeretettel fordulni mások felé.

Ha megfilmesítenék az életedet, akkor ki lenne az, aki téged játszana?
Őszintén ötletem sincs, miért akarná bárki megfilmesíteni az életem, de ha választanom kell, akkor Angelina Jolie vagy Kristen Bell. Igaz, egyáltalán nem hasonlítanak rám, de őket nagyra becsülöm színészileg és emberileg is.

Szerző:

Kata

“Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron.”

Szólj hozzánk!