Ismerd meg a szerkesztődet! -Kriszta

Ismerd meg a szerkesztődet! -Kriszta

 

Talán megfoghatatlan az, hogy kik vagyunk, hiszen az élet csupa változás, amelyben mi magunk is folyamatosan fejlődünk, alakulunk. 

Hiszek az örökös úton levésben, ahol a legfontosabb, hogy élvezni tudd azt, hogy befogadd és magadba szippantsd, amit ott találsz. Valahogy így képzelem az életet. Telis-tele érdekességekkel, amik mind arra várnak, hogy felfedezzük őket.

Hűen a hagyományokhoz, úgy éreztem elérkezett a pillanat, hogy néhány kérdésre adott válasz által betekintést nyújtsak a világomba, legalábbis ahol most tartok benne. A kérdések könnyűek, mégis nehezek. Nehéz legeket megfogalmazni, részleteket kiragadni az életünkből. Talán holnap a legtöbb kérdésre más választ adnék, más hangulatban mást éreznék fontosabbnak. 

 

541633_1625145761048965_4256330698369921805_n

 

Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?

Tökéletes boldogság az én olvasatomban nem létezik. Abban hiszek, hogy vannak pillanatok, amik kiemelkednek a többi közül, amik akkor és ott magukba szippantanak, kiszorítva ezzel minden mást, ami épp az életedben aggodalomra, kétkedésre adna okot. Amikor csak a most van és annál a most-nál semmi más nem lehetne jobb. Na meg az az állapot, amikor olyan emberek vesznek körül, akik szeretnek, ismernek, elfogadnak és épp ezért a tiszta, valódi önmagaddal élvezheted a társaságukat. Persze vice versa.

 

Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?

Ha valaki rendszerető. Itt a hangsúly a renden van, nem pedig a tisztaságon. Többször kerültem olyan környezetbe, ahol az illető kínosan ügyelt a rendre, ezáltal nem tudtam igazán elengedni magam, mondhatni feszengtem. A túlzott rendszertől valahogy borsódzik a hátam.

Általánosságban pedig a külsőségek. Azokon belül is, ami szép. Egy szép nő/férfi valahogy automatikusan előnyt élvez sok esetben. Mintha külsejük különlegessége egyenes arányban feltételezné belső tartalmukat is.

 

Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?

Leg-et nem tudok mondani. A boldogságnak is különböző árnyalatai vannak. Nem mindegy, hogy valaki által érzem magam boldognak, vagy hogy én magam találom meg a harmóniát, élvezem csendes, örömteli perceimet. Megint egy kategória egy élmény, egy látvány nyújtotta boldogság. Talán a legnagyobb az, amikor minden együtt áll. Amikor abban az állapotban, akkor, azzal és ott vagy. Mint a bolygók tökéletes együtt állása.

Emlékszem egy nyárra, egészen pontosan egy augusztusi estére, amikor a családdal hirtelen ötlettől vezérelve kivittük a kertbe a pokrócainkat, kispárnát, sőt, még ágyneműt is, mindannyian lefeküdtünk egymás mellé és néztük a csillaghullást.

Egy másik, amikor a testvéreimmel felfedeztük Toscanat, az utazás végén pedig indulnunk kellett a taxihoz, amihez az út macskaköves sikátorokon át vezetett. Akkora vihar tombolt, hogy a szállodából kilépve azonnal kifordította az ernyőnket, rohanhattunk bele a viharba, vonszolva a csomagjainkat. Nevettünk a helyzeten, egymáson, amint ázott verebekként küzdünk az elemekkel. Önfeledtség. Azt hiszem ez a legfontosabb hozzávalója a boldogságnak.

 

Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?

Sok évvel ezelőtt választani sem tudtam volna, annyi apróságot halmoztam fel, amelyek egy-egy emlék megmaradt darabkái voltak. Muszáj volt mindegyiket kézzel foghatóvá tennem, hogy belekapaszkodhassak időnként. Aztán az élet úgy hozta, hogy már nem tudtam mindig mindent magammal költöztetni. Rádöbbentem, hogy feleslegesen ragaszkodom hozzájuk. Egyetlen tárgy maradt igazán fontos számomra. Édesapán karórája, amit halála után a kezembe nyomtak. Hirtelen ment el, felfoghatatlanul. Ebben a tárgyban hordozom magammal, ami mindig emlékeztet rá, és arra, hogy az élet túl törékeny. Minden perc fontos.

 

Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?

Amikor a befelé forduló énem kerül előtérbe, akkor a válasz ihletett állapotban alkotni. Amikor pedig kifelé tekintek, akkor pedig egyszerűen csak figyelni az életet magam körül. Az embereket, a természetet, egy földre pottyant gesztenyét, a barátaim szavait, édesanyám arcvonásait, a testvéreim lépéseit. 

 

Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?

Nincs kedvenc. Mindig más és másért vonz egy-egy karakterben. Van, hogy az tetszik, ha valakinek a karaktere kemény, tartása van, máskor pont a nyitottság, a vidámság, ami megragad bennem egy szereplő kapcsán.

Általában, ami mindenkor rokonszenvet ébreszt bennem az olyan karakter, aki az általa megtapasztalt élet nagy dolgait, kérdéseit hivatott tovább adni, ezzel segíteni másokat. Például a Good Will Hunting című filmben az egyetemi professzorból lett pszichológus, akit Robin Williams alakít. Lenyűgözött a türelme, az átérző képessége, tapintatossága és segítőkészsége. 

 

Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?

A hétköznapi hősök hétköznapi emberek. Ismerősök és ismeretlenek. Mindenki, aki veszi a bátorságot, hogy szembenézzen nehézségeivel és úgy dönt, hogy bármi áron legyőzi azokat. Szerintem mindenki a saját életének hőse.

 

10624564_1569293336634208_7121924454607144837_n

 

Melyik korban élnél legszívesebben?

A múltból nem vonzanak korszakok. Nem hinném, hogy azonosulni tudnék azok rendszerével, így a jelen kornál maradnék. Viszont vannak művészek, akiket szívesen megismernék a múltból, ha lenne rá mód, ezért egy kávéházi beszélgetés erejéig azért visszacsöppennék az 1900-as évekbe, mondjuk Párizsba.

 

Milyen szín jellemez téged?

A fehér. Vagy a fekete. Bár erre van, aki azt mondaná, hogy egyik sem szín, de… Ez van. Furcsa mód nem vagyok az a valami vagy fekete vagy fehér típus, hiszem, hogy mindennek lehet akár ezer árnyalata, a harsány színek valahogy mégsem vonzanak. A fehér a tisztasága miatt, a fekete pedig a mélysége miatt. A színeket meghagyom a természetnek. Meg a divatnak. 🙂 

 

 

Mi dob fel egy levert napon?

Az attól függ, hogy mennyire kerültem lentre. Van, hogy attól lesz kicsivel később könnyebb, hogy hagyom magam lesüllyedni a legmélyére, aztán mikor már teljesen megéltem és kibőgtem magam, akkor megkönnyebbülök. De van, hogy arra van szükségem, hogy valaki megragadjon és azt mondja, itt vagyok, segítek, nem vagy egyedül.

 

Mi a kedvenc könyved?

Anna Gavaldától a Kis kiruccanás. Számomra egy nagyon fontos értéket képvisel, mégpedig a testvéri kapcsolatok fontosságát. Megírja mindazt, ami igazán jó testvérré teszi a testvért. Akivel megszámlálhatatlan élményben osztoztunk már, aki lehet az ellenpólusunk, mégis a legtoleránsabb velünk szemben, aki cinkostárs, ha kell és én úgy gondolom, a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk ezen a földön. Arról a kötelékről mesél, ami egész életünkben szorosan húzódik közöttünk, mégis könnyű, mint egy lélegzet.

Herman Hesse: Demian-je is nagy hatással volt rám.

 

Mi a legnagyobb álmod?

Kiteljesedni. Szeretném, hogy az élet beigazolja, nem volt hiába a küzdelmem érte. Sokáig kerestem a helyem, tapogatóztam magamban, mi az, ami mozgat, mik azok az értékek, amiket képviselek, mit tudok adni a szeretteimnek, a világnak. 

 

Mit szeretsz az életedben?

Azt, hogy sosem engedi magát legyűrni igazán. Talpraesett, izgalmas és változatos. Néha fogalmam sincs, hogy hova tartok, mi értelme és talán ilyenkor a legjobb. Mert belefér bármilyen lehetőség. Szeretem az embereket, akik mindezekért, vagy ezek ellenére is mellettem állnak. Szeretem a családomat, akik szikla szilárd alapot adnak, elfogadnak és szeretnek.

 

Melyik tulajdonságodat szereted a legjobban?

A nyitottságomat. A kíváncsiságomat. Ennek köszönhetem, hogy a legsötétebb napjaimban is észrevettem azokat az apró kis csodákat, amik miatt elmosolyodhattam. Ennek köszönhetem azt a rengeteg szép tájat és kultúrát, ahova eljuthattam, amibe belekóstolhattam. Ennek köszönhetem azt a sok embert, akiket-ha csak rövid időre is-, megismerhettem, elültethettük egymásban egy-egy apró tapasztalás vagy tudás magját. Néha úgy érzem magam, mint egy szivacs, ami mindent felszív. Ha pedig kifacsarják, egy idő után újra visszaáll eredeti állapotába.

 

K.

 

Ha megfilmesítenék az életedet, akkor ki lenne az, aki téged játszana?

Sophie Marceau. Egyértelműen. Ő a kedvencem, Neki szívesen odaadnám életem forgatókönyvét és hiszem, hogy ugyanúgy megvan benne az érzékenység, a humor, ugyanakkor a komolyság, ami által hitelesen alakítana. A francia filmek után egyébként sem lehet semmi olyat mutatni, ami új lenne a nap alatt.

 

Szerző:

Szőke Kriszta
Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.

Szólj hozzánk!