Folytatódik az Ismerd meg a szerkesztődet! sorozatunk. Most éppen velem.
Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot?
Az én tökéletes boldogságom általában mindig apróságokon alapul, lehet az egy egyszerű napfelkelte (ami igen, tudom, egy kicsit nyálasan hangzik), vagy egy utazás, akár csak a szomszéd faluba.
Tényleg kis semmiségek ezek..
..és hogy számomra mégis miért különlegesek?
Erre én sem tudok konkrét választ adni.
Van bennük valami varázslat, amit nem tudok megfogni, pedig az utóbbi időben igencsak szeretnék.
Egy kis csillámpor, egy kis fényjáték..
Megfogalmazni nem tudom, csak azt, hogy ilyenkor úgy vagyok boldog, ahogy nekem jó. Elvárások nélkül, stressz nélkül…boldog vagyok, és önmagam.
Kép forrása: pinterest.com
Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk?
Az, ha valaki rendszerető.
Lehet furcsán hangzik, de engem rettenetmód tud zavarni, ha minden passzol, minden a helyén van, nincs egy árva ottfelejtett virágszirom sem a konyhaasztal sarkán, vagy egy elkószált hajtincs a frizurámban.
Persze, kell a rend, jó a rend, szép a rend..stb.
De egyszerűen ott nem találom meg önmagam.
Mikor és hol voltál életedben a legboldogabb?
Ez az a kérdés, amin a legtöbbet gondolkodtam és amire még most sem igazán tudok megfelelő választ adni.
Nekem sosem voltak “leg”-jeim.
Kedvenc színem, vagy ilyesmi nyalánkságok… Nemcsak a rám jellemző “szupererő”, a rettentő súlyos döntésképtelenségem miatt, vagy az amiatt való félelmem miatt, hogy akkor megsértődik a többi élmény, vagy szín; hanem mert egyszerűen annyi de annyi egyenértékű fontos élményem van..
…de hogy mégiscsak értelmet nyerjen ez a válaszom, kiragadok egyet (akkor is, ha a többi megsértődik), ami az egyik legmeghatározóbb pontja volt az én létezésemnek.
Tavaly, 2014 júliusában kaptam egy e-mailt, melyben értesítettek, hogy felvételt nyertem a magazinhoz.
Emlékszem, pont a falumban tartottunk “egészségtábort” a kicsiknek, és éppen uborkaszelés közben kaptam meg a híresneves levelet. Pár csepp vérem bánta ugyan, de ez tényleg egy olyan nap volt, mikor igazán nagyon-nagyon boldog voltam.
Mi a számodra legértékesebb tulajdonod?
A legértékesebb tulajdonom mások szeretete. Persze, ez elég közhelyesen hangzik, de számomra tényleg az a legfontosabb, hogy szerethessek másokat, és szeretve is legyek mások által.
Másképp mi értelme lenne ennek az egésznek?
…ha mégis tágyi dolgot kéne megemlítenem, az egy régi, falusi bucsuban vett giccses, műanyag zenedoboz lenne, ami a “Für Elise”-t játsza…apróságként ezt tartottam a világ legszebb muzsikájának. 🙂
Mi a legkedvesebb elfoglaltságod?
Boldognak lenni.
Persze ugyanúgy itt vannak a klasszikus olvasás, írás, zenehallgatás..stb tevékenységek is, de..mégis mi lehetne ennél kedvesebb?
Ki a kedvenc irodalmi vagy film-béli hősöd?
“Pom-poooom!” – kiabál a bennem élő 5 éves, és igazából nem tudok hozzá hasonló hőst mondani, aki valóban annyira közel került hozzám, mint ő.
Persze olvastam én is ezer meg egy hősnőről, akiket csodálhattam, akikre felnézhettem, de ez a “kifordított bundakesztyű, szobafestőpemzli, papucs orrán pamutbojt” volt az egyetlen, aki nem megmenteni akarta nekem a világot, hanem mulatságosabbá tenni.
Leült mellém, és mesélt nekem elalvás előtt.
Csacsiságnak hangzik, tudom, de valahogy biztonságérzetet ad és visszaidéz egy olyan önfeledt korszakot, ahova bármikor szívesen visszamennék.
Miatta hiszek a mai napig a csodákban…és Gombóc Artúrban.
Kik a te valódi, hétköznapi hőseid?
A szüleim elsősorban.
De az utóbbi időben sokat gondolkodtam hasonlókon és végül idesorolhatnék mindenkit, akit ismerek és szeretek.
Mert tudom, hogy mindegyikőjük mögött áll valami nagy rosszság, amivel bizony minden nap meg kell birkózniuk… Ezúton is köszönöm nekik azt, hogy reggelenként felkelnek az ágyból és persze azt is, hogy mellettem vannak, bármi történjék is.
Melyik korban élnél legszívesebben?
XX. század közepe. Az egyik legmozgalmasabb és mégis legszebb időszaknak tartom, nemcsak az erő miatt, ami az emberekben volt egy hatalmas háború minden kínjának emléke ellenére is, hanem a kedvenc költőm miatt is, akinek ebben az időszakban jelentek meg az első versei.
Milyen szín jellemez téged?
Fent már említettem, hogy az ilyenekben nem igazán vagyok jó.
Valamilyen napfényjárta, mosolygós színre szeretnék gondolni, de félek, inkább csak egy lilára futja belőlem, a várakozás színére.
Mi dob fel egy levert napon?
Keserű félmosoly jelent meg a szám sarkában, és egyből rá akartam vágni, hogy “Semmi az égegyadta világon”, de az igazság az, hogy ez részemről csak elbagatelizálás lenne.
Talán az, ha nem hagynak békén, ha nem hagyják, hogy belesüllyedjek.
Mi a kedvenc könyved?
Talán az egyetlen olyan “leg”-em, ami létezik.
Massimo Gramellini: Álmodj szépeket
Mi a legnagyobb álmod?
Hogy béke vegyen körül, és minden egyensúlyba kerüljön.
Ezenkívül hatalmas álmom, hogy egyszer mozdonyvezető legyek. 🙂
Mit szeretsz az életedben?
Mindent.
Úgy érzem, igenis, mindent szeretek benne.
Az összes fájdalmat, az összes örömöt, az összes csalódást.
Ettől lettem az, aki vagyok, és ezért tudok örülni mindennek, ami szép.
Melyik tulajdonságodat szereted a legjobban?
Hogy képes vagyok visítani egy cuki kisállat láttán és kérlelhetetlenül le tudom magam cövekelni egy mesefilm elé.
Az örömhajhászságomat szeretem magamban. A gyermekségemet.
Ha megfilmesítenék az életedet, akkor ki lenne az aki téged játszana?
Aki ismer, általában megemlíti, hogy kicsit hasonlítok Sandra Bullock-ra, szóval valószínűleg őt kérnék fel, bár mivel elég “fiatalka” vagyok, nem tudom, hogy lehetne megoldani a korkülönbség kérdését. 😀
